

Hibásan gondolkodik, aki szerint a kisbabák magatehetetlen evő és kakilógépek, hiszen valójában minden kisgyerek bátor felfedező, aki egy átlagos hétköznap délelőtt a nagyszőnyegen több jelentős univerzumot ismer meg, mint irodai dolgozóként egész eljövendő felnőtt korában. A Sci-fi Baby Names kötet több mint 500 galaktikus kozmonauta nevét gyűjtötte össze filmsorozatokból, könyvekből és magazinokból, hogy a kis jövevény méltó utónevet kaphasson az unalmas Cyntia, Berényimiklós, vagy Gyurcsánytakarodj helyett.
Nevezze inkább Leia-nak, Neo-nak, Tron-nak, vagy Spock-nak utódját, akit kiskorában mindenki imádni fog, Önt pedig irigylik majd a frappáns névválasztásért a Péter, József és Mária-tulajdonosok. A könyvben az egyes utónevek gyűjtőfejezetekben találhatók: Power Names, Feminine Names, Intellectual Names, hogy még célzotabban szívathassuk szegény gyermekünket.
Iskolásként persze maradandó személyiségtorzulás és lelki sérülések érik majd a kicsit, de az még messze van, a Sci-Fi Baby Names pedig olyan cool, nem igaz?

.png)

Előkarácsonyi ajándékkal kedveskedik a Millenáris a magyar geekeknek: november 26-án hétfőn délután a Jövő Házában tart előadást Steve Wozniak, az Apple társalapítója és válaszol az érdeklődők informatikával, konvergenciával kapcsolatos kérdéseire. A rendezvényen ingyenes a részvétel, de mivel várhatóan komoly tömegek lesznek kíváncsiak Wozra, a hely befogadóképessége pedig igencsak véges, érdemes előre jelentkezni a woz kukac jovohaza pont hu címen.
.jpg)
Megint vitatkoznunk kell Worlukkal, ezúttal warez ügyben. Mai posztjában ugyanis Árpád a kádárista szürkegazdaság (államtól lopni nem bűn) hungarikum értékű zárványának tekinti a fizetős letöltés műfaját, ugyanakkor elfelejt különbséget tenni warez és torrent között. Sőt ami még rosszabb, egy vérből valónak tekinti az egymástól nagyon is távoli fogalmakat.A Warez oldalak fizetős használata ugyanis valóban egyszerű eset: a digitális tartalmakat a szerver tulajdonosa saját gépén tárolja és pénzért értékesíti a feketepiacon, noha ő maga sem jogos tulajdonosa a terméknek. Mint amikor emmötös bömbit vesz az ember a Gubacsi úti felüljáró melletti parkolóban. Lopta, akitől vesszük, meg lopunk mi is. Akkor is, ha a Markó utcában váltig állítjuk: bíró úr kérem, mi nem tudtuk, hogy. Dehogynem.

Lelkendeztünk lejjebb a londoni olimpiai weboldal nu raver designja láttán, mert a legújabb trendek és vizuális kultúra általában ritkán jut el a mainstreambe ilyen hamar és ilyen kompromisszum mentesen. Sok évig tartott az is, míg a magyar kertévéken vetített reklámok alatt drum n' bass ritmusok szólaltak meg. Aztán mire megszólaltak, már senkit sem érdekelt.
Persze a szubkultúrákból érkező underground felhigulva természetszerűen a tömegigényt táplálja - ami idén underground, jövőre mainstream lesz, a kreatív kisebbség azonban addigra rég túllépett az egészen. A londoni olimpia logója és arculata merész módon nem a tavalyi, hanem a tegnapi trendhez nyúlt vissza: a nu rave őrület nemrég lázban tartotta Nyugat Európa fiatalságát, a nyolcvanas évek vizualitásának újraértelmezése azonban egy hatalmas vicc, a fogyasztói társadalom fricskája legfeljebb, végső leszámolás a huszadik század popkultúrájával.

Gyakoroljon angolul, növelje szókincsét, mentse meg az éhező gyerekeket a Free Rice segítségével!Minden egyes eltalált szó 10 szem rizs adakozást jelent, amit az oldalon látható hirdetéseken keresztül befolyó összegekből fizetnek. Az adományokat a United Nations Food Program-on keresztül juttatják el az arra rászorulóknak.
A "Hogyan Éljük Túl A Hétfő Reggelt?" című cikksorozatunk e heti ajánlatát olvashatták.
(És ne felejtsük el sokszor kimondani egymás után a 'rizs' szót és ráérezni, milyen vicces egy szó, majd jót nevetni a magyar nyelv szépségén.)
Az MSZP Erzsébetvárosi Szervezetének honlapja szerint hamarosan itt a december. "Alig néhány hét, és kopogtat a várva várt Mikulás, hogy minden széppel, jóval „aranydió, mogyoróval" szerezzen örömet gyermekeinknek" - írja a hetedik kerületi pártiroda közleményében. Érthető, hogy az ünnepváró hangulat ránk is átragadt, ezért elolvastuk a blogosphérát, hogy megtudjuk, a nemesfémből készült olajosmagvak mellett milyen ajándékokat vennénk, ha most vasárnap lenne Karácsony.
1.
Számos kütyüblog gyűjteményében szerepel, mi a Designboom piacán találtuk ezt a műmohával borított ceruzát, amit grafikus barátinknak ajándékoznánk. Szép a szemnek, kellemes a kéznek, ráadásul csak 7 dollárba kerül és még a fotója is milyen jól mutat itt a Kultplay-en.



Ajánljuk zala, és Scythe hozzászólásait, kíváncsian várjuk, vajon megint megismétlődik a Diablós hatósági beégés vagy sem, s ha igen, úgy levonja-e valaki végre a konzekvenciákat, és rácsapnak-e a magyar rendőrséget szándékosan lyukra futtató magáncégek és hivatalok kezére.
Ja igen, egyetlen kapcsolódó adalék: egy szerzői jogász ismerősünk szerint tavaly az Artisjus legtöbb pénzt tejelő hazai előadóművésze Márió volt. Tudják, a zenész kalandor, akit "már 5 éves korában elvarázsolt a harmonika hangja".

Idén negyven éves a Rolling Stone magazin, a legkultabb amerikai kultlap, amit 1967-es indulása óta olyan kaliberű szerzők töltöttek fel tartalommal, mint Joe Eszterhas, P.J. O'Rourke vagy Hunter Stockton Thompson. A kéthetilap ünnepi számában terjedelmes interjút közöl William Gibsonnal, akinek nemrég megjelent Spook Country című könyve a távoli jövő helyett inkább a kora 21-ik század zűrzavaros világával foglalkozik. A Globális felmelegedés, a geopolitikai helyzet, terroristák, vírusok és a KGB által kiképzett kubai ninjaharcosok garázdálkodnak a minden bizonnyal letehetetlen regényben.
"Amit az unokáink leginkább furcsának találnak majd a gondolkodásunkban, az a digitális és a valós világ állandó megkülönböztetésére tett erőfeszítésünk. A jövőben ez gyakorlatilag lehetetlen lesz. A cyberspace és a "nem-cyberspace" közti különbség elképzelhetetlen lesz. Amikor 1984-ben megírtam a Neurománc című könyvemet, a cyberspace már létező fogalom volt, igaz csak néhány beavatott számára, és ők sem az összes idejüket töltötték a virtuális térben. A kibertér ott volt, mi pedig itt voltunk. Ma a hálózat sokkal több ember számára elérhető, és csak akkor vagyunk offline egy időre, amikor olyan helyre tévedünk, ahol nincs wi-fi.
Az állandó lefedettség világában nem tudjuk majd, mikor vagyunk online és mikor nem. Általában persze online leszünk, egyfajta vegyes realitás állapotában. Csak akkor jut majd el a tudatunkig mindez, ha valami elromlik, és hirtelen megszakad az összeköttetés"
Olvassa el az interjút a Rolling Stone magazinban!
Utcai divatblog indult októberben, a Budapest Style. Fótók vannak rajta jól, vagy érdekesen öltözött budapesti járókelőkről. A hasonló tematikájú külföldi blogok mellett végre megtudja a világ, milyenek a budapestiek. Az utcai viselet ugyanis csomó mindenre utal: kiderül, mennyire vagyunk nyitottak (nem nagyon) kísérletező kedvűek, bátrak, felszabadultak felvilágosultak, vagy inkább rosszul öltözöttek, rosszkedvűek és zárkózottak vagyunk-e.
Meglepetésre nem olyan rossz a helyzet mint hinnénk, lehet találni legalábbis érdekes karaktereket az utcákon. Persze nem olyan töménységben, mint mondjuk Helsinkiben, vagy Párizsban, de azért a BpStyle összességében jó hírünket kelti a világban. Legyen Önnek is ízlése, használja ruhatárát az önkifejezés eszközeként, és ne rettenjen meg attól, hogy sokan tök hülyének nézik majd: ugyanezek az emberek ugyanis bizonyára külföldinek is nézik, tapasztalatból tudjuk.
Álljon meg a menet, már igazán nem tudjuk, mi zajlik körülöttünk. Lévai Balázs otthagyta a Társulatot - adta hírül az Index kultrovata.
Hogy ki az a Lévai Balázs, azt nagyjából tudjuk, ő az a fura outsider, aki a Dob és Basszusban ilyen animált hátterekben mond bonyolult mondatokat érdektelen dolgokról. De, hogy mi az a Társulat, azt végképp nem tudjuk. Az Index szerint állítólag az "István a király" című rockopera szereplőit újratoborzó kvázi Megasztárról van szó.
István a király? Bizony. Létező fogalom még a magyar nyilvánosságban a nyolcvanas években teremtett Frankenstein műfaj, a rockopera? Hát, úgy tűnik. Lévai szakmai konfliktusokra hivatkozva távozott a produkció zsűrijéből... Huh. Bocsánat, de mi ebből semmit sem értünk. És talán jól is van ez így.
DJ Palotai (Apu) a kilencvenes évek végén virágzó, majd lassan elhervadt budapesti klubkultúra ikonszerű alakja volt számunkra. Legtöbb fellépésén jelen voltunk: hatalmas, spontán partik kerekedtek egyszerű hétköznapokon hétköznapi kávézókban amikor Ő és Cadik megjelentek éjfél körül. Az egész jelenségnek közvetlen köze volt a Tilos rádióhoz is, ami akkoriban nagyjából ugyanolyan volt, mint manapság, azzal a különbséggel, hogy a szétcsúszott, fáradt, bazmegelős-beleszarós szervezetlen műsorfolyam akkoriban üdítő volt és friss, mára pedig kimondottan cikivé vált.
Néha elgondolkozunk mi mehet egy Tilos rádiós kuratóriumi ülésen:"Vanmá kuratóriumunk, meg igazi frekink, de csinájjunk má továbbra is úgy, mintha egy újlipótvárosi panel szemétledobójából sugároznánk, mer az adja nekünk a karaktertet" - mondja biztos a sok szénné esett arc meg a pszichedélikusan suttogó csajműsorvezetők, akik ahelyett, hogy a párizsi Radio Nova példáját követve mára fasza, profi, underground adóvá váltak volna, botoxinjekciókkal konzerválják a szantálszagú kilencvenes éveket.
Palotai egy zseniális művész. Ő kicsit sem hibás abban, hogy a dolgok így alakultak. Hanem a sok majomarcú, akik képtelenek rádiót csinálni alája, na azokat elhajtanánk valahová jó messze, és büntiből György Péterrel kéne szópókerezniük a következő tizenszáz évben, szigorúan intellektuális alapon.
Na.
Ezt az egész posztot csak azért írtuk, mert a Mester október 27-i Jövőzene szettjét akarjuk ajánlani az Ön figyelmébe, ami megintcsak egy kibaszott remekmű. Hallgassa!




A Massachusettes Institute of Technology Media Lab pofesszora John Maeda nem először hozza össze a kortárs képzőművészetet és a matematikát, legújabb, a Reebok-kal közös munkája azonban must have darab. A tudós korábban a francia Mekanism Skateboars gördeszkáira festett egyenleteket, most pedig megalkotta a Reebok Timetanium sportcipőt, mely november 13-tól 100 darabos limitált szériában kapható a sportszergyártó cég costum weboldalán.
A designcipő külsején Maeda kézi rajzaiból, grafikus matematikai algoritmusaiból és számítógépes kódjaiból láthatunk megkapó egyveleget, a belső felület pedig kézzel írt számításokat rejt.


Mivel szerkesztőségünk Apple gépeket használ, nem kerülhetjük el mi sem, hogy előbb-utóbb installáljuk az új, OS X 10.5 operációs rendszert, a Leopard-ot. Barátaink és ismerőseink két hete Leopard lázban égnek, legtöbben a megjelenés napján bevásároltak az újdonságból. A "Leo" fogyott is mint a forró meggyespite, három nappal később már nem lehetett egyetlen lila galaxisos dobozt sem találni a budapesti Apple kereskedések kínálatában.
Ezen először bosszankodtunk, most azonban azt gondoljuk, nem is baj feltétlenül, hogy nem elsőként érkezünk a buliba.