Eric Corley alias Emmanuel Goldstein a világ egyik legismertebb hackere, akinek életéről film készült és maga is számtalan hollywood-i produkcióban vesz részt tanácsadóként. A nyolcvanas évek elején alapított legendás 2600 Magazine főszerkesztője precedens értékű szerzői jogi perek főszereplője, a Net Neutrality és az Electronic Frontier Foundation mozgalmak aktivistája Bécsben adott villáminterjút a Kultplaynek.

Kultplay: Tavaly májusban a média egy egészen új típusú hackert mutatott a közönségnek. A filmekben ábrázolt kapucnis, sötét pincékből FBI aktákat letöltő kamasz helyett megismerük az online hadviselés fogalmát, amikor orosz katonai hackerek Észtországot ostromolták egy emlékmű elbontása nyomán kitört tüntetéshullám miatt. Mintha megvalósulna a sci-fi regényekben olvasott utópia a cyberzsokék és dekások világa.

Emmanuel Goldstein: Nem nevezném hackereknek azokat, akik a technológiából fakadó lehetőségeket kihasználják és a maguk javára fodítják. Nem kell hackernek lenned ahhoz, hogy megtámadj valakit az interneten keresztül. Bűnözők, kormányok gyakran tesznek ilyesmit. Az orosz-észt cyberháború kormányok között zajlott, nem hackerek között, de ugyanezt láthatjuk Kínában és az Egyesült Álamokban is. Mi (a 2600 Magazine szerkesztősége) is kapunk emaileket, melyekben a hazafias felelősségünkre hivatkozva arra kérnek bennünket, hogy támadjuk meg más országok rendszereit. Ez persze nonszensz, hiszen a hackereknek nincs hazafias felelősségük, személyes megfontolásokból teszik a dolgukat. Amikor valaki hackereket használ a politikai céljai eléréséhez, az jóval túlmutat a fogalom jelentésén.

Mit jelent hackernek lenni szerinted?

A hacker elsősorban egy nagyon kíváncsi ember, aki azt kutatja, hogyan működnek a dolgok, tapasztalatait és információit pedig mindenkivel megosztja.

Apropó megosztás: mit gondolsz a filecserélőkről, a torrent szerverekről és a copyrightról?

Szerintem a copyright háború lassan a végéhez közeledik, és a hatóságok állnak vesztésre. Legszívesebben végtelen felhatalmazást és jogkört adnának saját maguknak, pedig a technológia és a tömegek ellenük vannak. Az emberek a filecsere és a megosztás mellett tették le a voksot, ilyen a természetünk, az emberek mindig is megosztották egymás között a javaikat. De a technológia természete is ez: a fileok, a digitális tartalmak, a számítógépes adatbázisok azért vannak, hogy lemásolják, sokszorosítsák őket. Ha valami másolható, azt másolni fogják, ez természetes.

Persze, de a szabad filecsere teljesen ellentétes a működő szerzői jogi és piaci rendszerekkel. A világon a digitális kultúra fejlettségének függvényében hol rendőri erővel, hogy egyre kifinomultabb szolgáltatásokkal igyekeznek vásárlásra bírni az embereket, miközben a CD és DVD boltok konganak az ürességtől. Mi várható?

Először is tisztáznunk kell, hogy a filecsere legkevésbbé a művészek érdekeit sérti. Ők akkor örülnek, ha minél több másolat készül a munkájukból. (Köztudott, hogy nem az eladott hanghordozók, hanem a fellépések hozzák az igazi bevételt pl. a zenészeknek A szerk.) Szilárd tények állnak szemben a hagyományos copyright szemlélettel, melyekkel igen nehéz vitába szállni. Ha el szeretnék olvasni egy könyvet, ami nincs meg, általában kölcsönkérem valakitől, nincs szükségem egy saját példányra, arra pedig végképp semmi okom sincs, hogy külön tartsak egyet a nappaliban és egy hivatalos másolatot a hálószobában is. Az emberek nem így gondolkodnak. A piac nyilván elsősorban a pénzügyi szempontokat mérlegeli a kérdés vizsgálatakor, meg kéne próbálni másképp hozzáállni a problémához, ha már világos, hogy a hagyományos stratégiák kudarcot vallottak. Ha valami fenntartható, és jól működik, akkor az emberek támogatják majd. Ez már akkor is így volt, amikor a pénz nem is létezett.

Lehetsz milliárdos persze, de ez sosem volt cél az igazi művészeti életben. A művészek célja elsősorban az, hogy megosszák alkotásaikat az emberekkel, hogy ezáltal kicsit szebbé, jobbá tegyék a világot és kifejezzék gondolataikat. Talán ha ez a cirkusz lecsillapszik, akkor majd csak azok maradnak a művészeti világban, akik valóban művészek és nem üzletemberek vagy kereskedők.

Gondolod, hogy ez egy békés átmenet lesz? Mikorra jósolod ezt a szemléletváltást?

Nem hiszem, hogy már sokáig tart a küzdelem. A hagyományos szerzői jogok melletti érvek egyszerűen irrelevánssá válták. 2000-ben beperelt bennünket az MPAA (Az amerikai filmes hatóság 8 vezető forgalmazó cég nevében pert indított a 2600 Magazine ellen, amiért az oldalon a DVD másolásvédelmi kódjának feltörésére alkalmas DeCSS program elérhetőségére mutató linket helyezett el. A több éves perben végül a magazint elmarasztalták, a szerkesztőség nem fellebbezett a Legfelsőbb Bíróságnál. A szerk.) ma pedig azt látjuk, hogy a közösségi interneten azonnal nyilvánosságra kerülnek a kódok és a védelmi rendszerek feltörésére alkalmas programok, a DVD-k pedig teljesen legális szoftverekkel másolhatók. A digitális tartalmak árai zuhannak, miközben az ipar továbbra is szorgosan írja a feljelentéseket – talán pár évig még, de mindenképpen vesztésre ítéltettek.

Mit gondolsz a fejlett és az elmaradott országok között húzódó digitális szakadékról? Még itt, Magyarországon is tapasztaljuk, mennyire lemaradtunk mondjuk a holland, vagy az amerikai digitalizációtól, keletebbre és a déli féltekén sok országban pedig még rosszabb a helyzet. A szegények menthetetlenül leszakadnak, vagy egyensúlyba kerül valahogy a ma tapasztalható egyenlőtlenség?

Vannak olyan kedvező folyamatok és jelenségek, melyek szűkíthetik ezt a szakadékot, a kalózkodás például mindenképp ilyen. Amikor ázsiai városokban sétálsz az utcán, látod, hogy mindenütt kalóz DVD-ket árusítanak, fillérekért. Az emberek nem engedhetnék meg maguknak, hogy megfizessék a legális vételárat, mégis hozzájutnak az információhoz, vagy a kulturális javakhoz. A forgalmazóknak a hagyományos üzleti logika helyett azt kell kitalálniuk, hogyan lehet ezeket a szegény tömegeket valahogy bevonni a legális fogyasztásba. A számítástechnika persze sokkal bonyolultabb kérdés, egy számítógép nyilván nagyságrendekkel drágább mint egy DVD. Talán a nyugati világ túlfogyasztásában lehet a kiút: Amerikában az emberek minden évben új számítógépet vesznek, a sok használt de továbbra is tökéletesen működő masina pedig eljuthat azokba az országokba, ahol semmilyen számítógép sincsen. Ijesztő, hogy miközben néhány országban elképesztő digitális fejlesztések történnek, máshol az emberek éhen halnak. Remélem, hogy a technológia segít abban, hogy elérjük ezeket az embereket, és könnyebbé tegyük az életüket.

Nem kerülhetjük el a legközhelyesebb kérdést: mi lesz a web2 után?

Nos, mindenképpen azt gondolom, hogy a következő nagyobb változás egyfajta bezárkózással jár majd. Ma minden nyitott, és szabad, az egykor méregdrága szoftvereket ingyen letölthetjük és használhatjuk. A kormányok és a legnagyobb cégek azonban, akik a folyamatok mögött állnak, szeretnék lassan realizálni a hasznukat és az előnyöket, melyek hatalmi pozícióikból adódnak. Ezért jött létre a Network Neutrality mozgalom is, mely erősen védi a hálózatok egyenjogú használatához való jogokat. Nem szeretnénk, egy olyan világban élni, ahol az embereknek fizetniük kell azért, hogy a ma ismert lehetőségeikkel élhessenek a világhálón. Azért küzdünk, hogy az internet a mai szabad formájában maradjon elérhető mindenki számára, ne lehessen előjogokhoz jutni a nagyvállalatoknak sem, miközben az egyszerű felhasználók mozgástere szűkül.
Most úgy tűnik, hogy jól működik a rendszer: az emberek hozzáférnek a tartalmakhoz és az információkhoz, szabadon és demokratikusan használhatják az internetet, de mindig leselkedik valaki a sötétben, aki korlátozni, szabályozni, hatalmat osztani és gyakorolni akar.

Dehát, ez a piac természete nem?

De igen. És a piac természete sajnos olyan, hogy a hátrányban lévőket még lejjebb taszítja. Én optimista vagyok és azt mondom, az internet egy igazán „tiszta lap”, egy lehetőség, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat még egyszer. A globalizáció egyik legcsodálatosabb vívmánya, hogy az emberek határok nélkül kommunikálnak egymással. Ahol pedig szabad a kommunikáció, a tömegek elérhetőek és meggyőzhetőek, ott lehetőség nyílik arra, hogy közösen kiálljanak a nekik fontos ügyekért, és olyan erővel képviseljék az érdekeiket, ahogy korábban sosem volt lehetséges a történelemben. Azt hiszem, a győzelem elkerülhetetlen!