Új Zélandon érintetlen természet van, liberális drogpolitika, jólét és bárányok. Kurva sok bárány. Jonathan King helyi születésű rendező valószínüleg szívből gyűlöli a bégető négylábúakat, és egész életében arra készült, hogy leforgassa Black Sheep című trash horrorját, melyben ember és állat kapcsolatát új dimenzióba helyezi: egy titkos genetikai kísérlet nyomán mutáns bárányok gyilkolják a szelíd farmereket és viszont.

Magyarországon tyúkból van túltermelés, minden falusi portán van belőle egy tucat, mégsem jutott eszébe egyik hazai rendezőnek sem, hogy vérengző kopasznyakút szerepeltessenek egy egész estés produkcióban. Nesze neked országimázs, ezért tartunk mi itt, Új Zéland meg ott, ahol.

A Black Sheep mindenesetre egyenes úton viszi tovább a Monty Python and the Holy Grail-ből ismert vérnyúl epizód mondanivalóját, amennyiben a filmbéli konfliktusok jelentős része az alattomos növényevők téves alábecsléséből következő csonkolásos halálban teljesedik ki. A tréler kötelező darab, mi többször megnéztük egymás után, és még mindig folyik a könnyünk a nevetéstől. A szigetországban már vetítik a filmet, Európában októberig kell várni a vérbirkák inváziójára.
Ha időközben Horváth Ádám előrukkol a balatonmelléki utasellátókban életre kelt mutáns rántotthús filmötletével, amit Kulka János és Csűrös Karola végül közös erővel hajítanak a habzó Rába folyó mélyére, akkor ígérjük, nem kiáltunk plágiumot.