Egységnyi Lego kocka az annyi, mint egységnyi pixel, bármit lehet belőle építeni. Ez a Flickr slideshow egy vicces baráti társaságról szól, akik történetesen öngyilkosságosdit játszottak a népszerű színes műanyag téglák segítségével. Lenyűgöző.

Fiatal korú huszárpalántákat, művészi tollszkeccseket és képregénygyűjteményt nézegethet, aki a hideg, szürke napokban ellátogat Budapest legbarátságosabb hangulatú magán-kiállítótermébe, a Karton Galériába február 11-ig.

Jó plüssgombák kűzdenek a gonosz plüssgombákkal Martha Sue Harris művészetében. A puha, simizős anyagból egészen elképesztő tükörvilágot készítő művésznő alkotásait a Botanica Beluosa oldalon találjuk. Lenyűgöző tripp, csodás mesevilág, képzeljük el, milyen lehet animálva! (Böngészés közben vettük észre, hogy Martha kedves, trendi szörnyeket is készít plüssből. Csekk!)

Via Drawn!

Megtaláltuk a karácsonyi ünnepkör legviccesebb videoját, még most is könnyezve nyomogatjuk a billentyűket. Örömmel csatlakozik a karácsonyi konzumroham ellen hirdetett háborúhoz a Stereogum popipari blog is, és bemutatja az ünnepelt amerikai komika Sarah Silverman videoklipjét, "(Mikulás), Adjál játékot a zsidó lánynak is" címmel.
A rendkívül vicces klipp egy idilli amerikai nappaliban játszódik, ahol Sarah pajszerral várja a kandallóból kilépő gyanútlan Télapót. Az előre megfontolt szándék helyett azonban a lány inkább énekelni kezd (a Kultplay műfordításában):
"Meg kell mondjam Mikulás, tőled a tenyerem viszket/Mindenkit meg kéne ajándékoznod, nemcsak a személyes klikked."
Sarah ezután válogatottan szókimondó szitkokat zúdít a láthatóan sokkos állapotba került Télapóra, aki gépies mozdulatokkal próbál csomagokat elhelyezni a keresztény család ünnepi fája alá. Muhaha!

Ékszeres zacskókba töltött, festett csempemaradványok, negatívban megrajzolt kompozíciók falra stencilezve, mozaik, ceruzarajz, furcsa stukkók és fekete fémszobrok: Urban art kiállítás nyílt csütörtökön a Kulplungban az Antropos.hu és a Y.E.A. (Youth for Europe Association, páneurópai ifjúsági szervezet) rendezésében. A tárlat egyik sztárja a berlinben élő képzőművész, Kim J. Köster, aki főleg fotográfiában és graffitiben utazik. Képein lerobbant nagyvárosi házrészletek, utcaképek és falrajzok keltenek borongós urbanjungle hatást. A német mester mellett a kiállítás látványos darabjai Noi Morei díszes, utcára szánt falicsempéi és Sánta János Botond grafikái, szobrai.

Az Antropos főszerkesztője, Kovács Péter érdeklődésünkre elmondta, hogy jövőre a magazin havonta szervez hasonló kiállításokat és partikat az ifjusági szervezettel karöltve. A rendezvény szombaton partival folytatódik a Király utcai Kuplungban.
Ott voltunk a megnyitón, kattintson a képekhez!

Képregény jelent meg a Nature magazinban "Adventures in Syntethic Biology" címmel. A történet klasszikus oktató mese, melyben a nanoméretűvé zsugorított szereplők a sejtek között utazgatnak, miközben beszélgetéseikből, kalandjaikból játékosan tanulhatunk mondjuk a genetika kérdéseiről. A Drawn és más művész-blogok valóságos szenzációként élik meg a műfaj áttörését a tudományos magazinok száraz, egzakt világába. A Nature munkatársai szerint azonban a lépés természetes, hiszen - ahogy a projekt egyes fejlesztési állomásainak illusztrálására létrehozott "cartoon project wiki" oldalon írják - a képregények "rendkívül hatékony technológiának bizonyulnak a kommunikáció és az oktatás területén."

Gondolt-e már arra Ön vásárlás közben, hogy a piacon felépített szemrevaló zöldséghegyek, a precízen megkomponált szalonnatornyok és a vámpírriasztó fokhagymafűzérek akár művészi installációnak is tekinthetők? Nos, az Ernst Múzeumnál gondoltak. A nemzetközi kurátorok, művészek és építészettörténészek bevonásával Európa számos pontjáról (Graz, Pozsony, Prága, Zágráb, Krakkó, Firenze és Oulu) összegyűjtött anyag alapján a kurátorok szerint "összehasonlíthatóvá válnak a vásárcsarnokok és piacok nemzeti sajátosságai és általános európai elemei."
Úgy döntöttünk, ez izgi lehet, ezért megnéztük.

Francia fiatalok menekülnek egy Párizs környéki erdőben. Találnak egy elhagyott faházat, berohannak, próbálnak menedéket találni. Furcsa, elektromos kisülések hallatszanak, miközben odakint állig felfegyverzett rendőrök keresik az elvesztett nyomokat. A srácok beljebb merészkednek az épületbe, amikor: "Oh my God!" - vágás - tévéhíradó: "Két tizenéves vesztette életét tegnap, amikor a kerületi rendőrök elől menekülve egy trafóházban halálos áramütést szenvedtek."

Ismerős a történet, állítólag a fenti események nyomán robbant ki Párizsban az utóbbi évtizedek legnagyobb utcai zavargás-hulláma (melynek kapcsán - nem bírom megállni - az Index minden idők legsúlyosabb rasszista publicisztikáját hozta le egy elszabadult lánglélek tollából).

Az Activision The Movies szoftverével (szabadon felhasználható grafikus motor kb.) most amatőr film készült "The French Democracy" címmel. A letölthető video abszolúte elfogult, egyoldalú és demagóg, ugyanakkor politikai állásfoglalásnak zseniális. Nem tudom észrevették-e, hogy a média már nemcsak a nagy műsorszórók, tartalomszolgáltatók és kiadók szentháromságát jelenti. Szabad a technológia, mindenki csinál magának inkább.
Hajrá új generáció!

Gyerekkorom kedvenc képeskönyve a Tesz-vesz város volt, a kiadvány szótár változata pedig sokat segített tiszavirág életű társadalmi integrációm megalapozásában, amennyiben finoman felhívta a figyelmemet arra: a játékkal töltött évek után eljött a célzott tanulás időszaka. "A nagyok világában is van Tesz-vesz város? Akkor talán nincs akkora baj" - gondoltam naívan, és hopp, már bele is estem a csapdába, hogy aztán csak hosszú évek múlva szabaduljak azzal a szilárd meggyőződéssel: nem állom a szervezett formát.

A sorozat 1963-as darabja, a "Richard Scarry's Best Word Book Ever" találkozik az 1991-es reprinttel ebben a Flickr sorozatban. '91-re az indiánok eltűntek, a "csinos stewardess"-ből "légikísérő" lett, a covboj pedig nyomtalanul eltűnt a "Mi leszek, ha nagy leszek?" listából, így a mai gyerekek kénytelenek mind rendőrnek, vagy tudósnak menni, már hét évesen.
Mivel Tesz-vesz város polgármestere csak papíron munkálkodik, nézze meg milyen sokat változott a világ a vizsgált intervallumban, hátmég azóta!

A zseniális Citroen Transformer kampányfilm rendezője, Neill Blomkamp kamerája előtt UFO-k érkeznek Johannesburgba. A megrázó ál-dokufilmben ál-dokufilmben az apartheid nyomorából ébredező ország a régi rutin szerint fogadja az idegeneket.
Elég nagy a file, de megéri nekiesni. Kattintson a képre!

Update:
Az este folyamán a film saját site-ot kapott. Töltse le innen! (quicktime, 81 mb)

Gondoltuk megnézzük Bécsben az emberi fogyasztás és kényelem kiszolgálására tervezett koktélkészítő robotokat. Mint ahogy korábban megírtuk, a Museum Quartier-ben rendezett kiállítás célja annak vizsgálata, vajon a koktélrobotok mennyiben segítik elő a hi-tech társadalmi integrációját. A sógoroknál teljes karácsonyi pompát és nyugati viszonylatokat találtunk.

Ő Alan, a kedvencünk, a tökéletes házigazda. A beszélő robot a vendégek között gurul, miközben itallal és rágcsálnivalóval kínálja őket. A szemében kamera van, így rádiókapcsolat segítségével akár egy csendes sarokból is figyelemmmel kísérhetjük a partit. Ismerkedjen meg a töbiekkel is!

Azért az elég jó volt, amikor az idei MTV VMA győztes Gorillaz-t színpadra szólították, és bejött (!) Murdoc 3D-ben, meg a basszgitáros 2D karakter és nyomták a slágerszámot. A London Times érdekes cikket írt a formabontó live actről, melyből kiderül: a virtuális zenekar tagjait egy 1862-ben, Londonban feltalált színpadi trükk segítségével tükrözték a színpadra a Gorillaz mögött álló zseniális szakemberek. A cikkből kiderül: a "Pepper’s Ghost" nevű trükköt a brit Royal Polytechnic Institute munkatársa, bizonyos John Henry Pepper fejlesztette ki azzal a céllal, hogy színi előadásokon szellemeket vetíthessen a színpadra egyszerű lámpák és tükrök segítségével. A gorillák persze azért kicsit megdolgozták a viktoriánus technológiát, és George Lucas cégével, az Industrial Lights and Magic-kel dolgozták ki a végső változatot.

Via Drawn

Szerda délután a következő emailt hozta a posta:

"MONO

Uj klub es galeria nyilik Budapesten

Budapest uj zenei, muvészeti kulturalis underground helyszine, a Mono klub, amely progressziv hangvetelevel az elektronikus zenei kultura és kortars kepzomuveszet legujabb torekvesei kozott teremt atjarasi lehetoseget. A zenei es vizualis kultura valtozasai egyre inkabb egymas fele közeliti a mufajokat. A MONO klub egy progressziv, kiserleti helyszin, ami ezeknek a valtozasoknak a bemutatasara vallalkozik, mint a zene, mint a kepzomuveszet teruleten. Hazai es kulfoldi muveszek lepnek fel, es mutatkoznak be munkaikkal. Dj és vj setek, live actek, video, dvd, filmmuveszet, multimedias alkotasok, installaciok, cyber art es a net muveszet teruleterol. Partyk, bemutatok, kiallitasok.

A galéria programja:
November 11.- november 28., megnyito: november 11. 18.00, nyitó party: 20.00
Kerekes Gabor: DEEP SPACE / chill out city system
Vendegmuvesz: Fodor JanosBudapest, VI. O utca 51.
www.monoklub.hu"

Tudom mire gondolnak, és igazuk van. Az Ó utca nem található messze szerkesztőségünk egyik titkos bázisától, ezért fogtam egy fényképezőgépet, és elindultam megnézni, hogyan készül a MONO a csütörtök esti nyitóbulira...

Nem rendszeres időtöltésem a tévézés, ezért írni sem szoktam róla, de annyira sznob mégsem vagyok, hogy valami elvszerű érzéketlenség miatt ne tegyem közzé ha nagyon felbaszta az agyam valami. Felterjesztem a Megasztárt a pszichopata tetűség köztársasági középkeresztjére.

Terjesztő magatartást tanusít a híres felfelé mutató nyilak atyja, Above. A művész ugyanis a Wooster Collective oldalain - európai utazásait dokumentálva - kimondottan ajánlja Budapestet a nemzetközi utcai artista mozgalomnak "nyílt közterei és nyugis hangulata miatt", sőt egyenesen "Kelet Európa Párizsának" nevezi a várost, ahol a régi és az új, az elavult és a hi-tech békében megfér egymással.

Értelmezzük helyesen a Woosteren posztolt fotókat! A street art művész a képek tanusága szerint a nyár folyamán, titokban tett látogatást városunkban, alkotott, majd hazájába távozott. A publikált felvételeken itteni munkáit örökítette meg, keressük a tag-et a fotókon. Csatolt rövid szöveges kommentjeiben Above kiemelkedőnek ítéli meg a helyi erőkkel kialakított baráti kapcsolatot, amikor köszönetet nyilvánít bizonyos Killer Kilion-nak a "vad budapesti tartózkodásért".
Mi is köszönjük a nyilakat, Above!

Bár a Moszkvai Állami Szimfonikusokra nagyon nem jutott jegy, eldöntöttem, ha törik, ha szakad, átszűrök tudathorizontomon egy kis magaskulturát, pontosabban valami jó kis klasszikus zenét. Így tudtam meg végül, hogy az emberi anyagcsere és a komolyzene egymást kizáró dolgok.

A kambodzsai kormány és az EU közös programot indított 1999-ben melynek célja a háborús évek után magánkézben maradt könnyűfegyverek megsemmisítése a délkelet-ázsiai országban. Az adatok szerint a világon évente
500 000 ember hal meg hasonló háborús zónákban az örökségként hátrahagyott kézifegyverek miatt.
A probléma nagyságát jellemzi, hogy a program indulásától számított hat évben eddig csaknem 175 000 fegyvert szolgáltattak be és semmisítettek meg nyilvánosan a régióban.
Néhány vasat azonban megtartottak helyi képzőművészek és egészen különleges szobrokat emeltek belőlük az ország több városában, köztereken - számol be a Treehugger. A fegyverek és a művészet találkozása kapcsán felmerülő tanulságokat inkább nem vonnánk le, nézegesse meg a különös alkotásokat!

Csodálatos tartalomra bukkantunk Bruce Sterling Wired magazin alatt futó blogján. A Dél Kalifornia Egyetem designer szakos hallgatói (!) készítettek egy letölthető, ingyenes játékot, melyben egy kórházban betegeskedő kisgyerek álmaiban szerepelhetünk.
A fiúcska a történet szerint a felhők között száll szabadon hálóingében, és kis bárányfelhő barátait kell csokorba gyűjtenie a gonosz gyárakból szivárgó fekete felhők elkergetésére, míg teste a betegszoba fogságában marad. Máskor (level 2) spirál-nyalókát kell formáznunk felhőtestvérkéinkből, mert a kékhajú kisfiú éppen ezzel a finomsággal álmodik a kórházi ágyon. A tudomány a humánum mögött az, hogy a felhők mozgása komoly egyenleteken alapuló valós fizikát követ, amihez mi nem értünk, de a honlapról megnyitható .pdf file összetett színes nyilai és vonalai ezt sugallják.

Vahh, énünk egyik fele zúzna most, de a zene és a csodás festmények rabul ejtettek, így nem lehet. Játszanak bátran!

A magyar ember nyilvánvaló módon szeret kukkolni, elég ha megnézzük a bérlakóházak hímzett bejárati ajtófüggönyeit. A sarkoknál mindig kicsit koszosabb, és szamárfüles, mert ha valaki végigmegy a lépcsőházban, akkor azt meg kell lesni, az ember sose tudhatja. A nemzeti leselkedési vágy zebracsíkos konyhakredencbe olytása bizonyos Boka Gábor ötlete volt, mely a Trafóban manifesztálódott. Régi konyhakredencekből készült a 3D kukucskáló: a bútorba fúrt lyukak mögött különleges miniatűr világok fedezhetők fel, képregényrészletekkel tapétázott kispolgári panel-idill, indián-kovboj összecsapás, és árnyjátékká változó, forgó, sötét pantomim, épp úgy, mint a dianéző nagyítós kisdoboz belsejében.

"A bloggerek szabadságról szónokolnak, de hazugságot és becsületsértő förmedvényeket okádnak. A weblog az online csőcselék platformja, szövetségeseik a Google és a Yahoo".

Nem, Kedves Olvasó, a fenti idézet nem a Magyar Országgyűlésben hangzott el, és nem is egy BAZ megyei vadászlakban rendezett jobbos pacalvacsorán, hanem a Forbes magazin aktuális számában jelent meg "A blogok támadása" című vezércikk leadjeként, melyben a neves gazdasági bulvárlap háborúba küldi a vállalatokat az egyszerűen online csürhének nevezett blogtársadalom ellen.
Új szakszó visszhangzik az amerikai sajtóban: a "blogbash" (blogcsapás), mely a blogok által "bemocskolt és tönkretett" amerikai vállalatok online diagnózisa, a vásárlókat felbosszantó cégek számára kellemetlen nyilvánosság eredménye.

Update:

Örülünk, posztunk komoly visszhangra talált a magyar blogszcénában. Még egy linket idetennék, csak hogy lássuk, mit szól az esethez pl. a Guardian.

Tovább a folytatáshoz!

Magos a labda, lecsapjuk. A Boing Boing bemutatja Patricia Piccinini-t, a beteg gondolkodású szobrászművésznőt, akinek új kiállítása nyílt a New York-i Robert Miller Gallery-ben. A kiállítás címe: "A természet kicsiny segítői", a művésznő pedig nyilvánvalóan a képen látható furcsa szerzetre és kis társaira utal. A Boing felhívja gyanútlan olvasóinak figyelmét arra a nem negligálható tényre, hogy Patrícia drága korábban már létrehozott hasonló entitásokat, legutóbb például a "Fiatal Család" című szoborcsoporttal tett kísérletet a múzeumlátogató tizenkétéven aluliak személyiségfejlődésének összezúzására.

Még az év vége előtt becsukja kapuit az Agfa - legalábbis a fotóüzletág - írja Sztahanov sesblog nyomán. A cégkollapszus még nem biztos, a brit Photo-Me az utolsó pillanatban felvásárolhatja a vállalatot.

"Érdekes tény" - írja Sztahanov - "hogy az Agfa kelet-német testvére, az ORWO valójában az Agfa központi wolfeni üzeméből nőtt ki - ez ugye az NDK területére esett a háború után, államosították és kinövesztették belőle a KGST saját fotóbrandjét. (A neve is azt jelenti, hogy Original Wolfen, az Agfa név használati joga nyugaton maradt.) Az ORWO nem halt meg teljesen, azaz még vannak ORWO márkájú filmek a piacon (ezeket a wolfeni FilmoTec gyártja), illetve a cég maga ORWO Media néven, a digitális üzletággal még tovább vegetál ma is."

Szegény magyar külföldiek. Horvátország az FKK, a TBF, a DOA, és a KRK földje. És a kis Petrik Honréé.

Komoly divathullám születésénél bábáskodunk, ezért legyünk kissé megilletődve. A több, mint ezer képet gyűjtő Flickr oldalon ugyanis egy vadonatúj eljárással, ún. fényképezőgép feldobásos technikával készült felvételek találhatók.

Namost a képek tanusága szerint ezt úgy kell csinálni, hogy az ember beállítja az automata kioldót, majd a megfelelő pillanatban feldobja a gépet a levegőbe, a kamera odefenn exponál, majd szinte azonnal zuhanni kezd. Sikeres elkapás után a játékos boldogan posztol, a többiek pedig elragadtatottan kommentelnek. Sikertelen elkapás esetén ugye szopó. A szemünk előtt cseperedő szubkultúra jelmondata nyilván valahogy így hangzik: "Throw your cam in the air and take a picture like you just don't care!"

Múlt hétvégén szerkesztőségünk különleges egységet indított a soroksári Táncsics Mihály művelődési házban megrendezett Demo Scene party-ra, mert égető kérdések merültek fel bennünk, melyekre válaszokat akartunk. Mi ez az egész? 2005 van, nem? Vagy épp ezért?
Soleado és Joco otthonosan mozogtak a témában, én azonban abszolúte rookie-nak számítottam demos körökben. Így fordulhatott elő, hogy megérkezés után kb. hatvanöt másodperccel a közösség minden létező íratlan szabályát vasalt gördeszkás cipővel tapostam halálra. Fogalmam sem volt például arról, hogy egy ilyen helyen nem illik mások monitorait bámulni, ezért első dolgom volt, hogy miközben társaim udvariasan meghúzódtak a terem sarkában, és kutató szemekkel felmérték a terepet, arcomon egy hatéves gyerek kíváncsiságával vetettem magam a gépek erdejébe, igen hamar kiváltva ezzel a jelenlévők általános ellenszenvét.

Pedig akkor még nem sejthettem, hogy a demo-világban még a népszerű Bikini együttes is nyakig benne van. (Klipp letöltése kötelező).

Londonban a helyiek folyamatosan szendvicset esznek és kávét isznak, ráadásul járókelés közben az utcán. A finomságokat olyan egységekben lehet beszerezni, ahol az enteriőr fejlett takeaway kultúrára utal.

A Kultplay jelenti: Combosodik Budapesten is a takeaway életmód. Nemrég ugyanis nyílt egy Lite nevű étterem az Andrássy út elején, az Apple headquarters mellett, ami pont olyan, mint.

Van mangós-csirkés wrap, meg műanyag dobozos saláta, meg házi limonádé, meg Kubu gyümölcslevek, és az összes termék felbrandolt papírszalaggal van átkötve, és egy nagy polcról lehet levenni őket, és nagyon sokba kerülnek. Trendi bloggerek akár posztolhatnak is a galérián fellelhető internet terminálok valamelyikén ruccolasalátázás közben.

Fizetésnap után érdemes menni civilizáltasat játszani.