Hol vannak a Fiktív cigány épületek?

Az ACB Galériában - ami jó kis hely, mert otthonra is meg lehet venni, ha valami tetszik - nézem, hogy mi a helyzet és mégsem nyúlnék a fiktív bankjegykötegemhez, és üvöltenék fejhangon, hogy ezt meg ezt csomagolják, ami nem jó jel, vagy legalábbis szokatlan. Nem az amire gondoltam, bár ezek színek nekem hagyományosan bejönnek. Nézem, hogy mi a helyzet.

Ádám Zoltán egyik festménye megüt, aztán - viszonylag sokkal - később meg bazsalygok is rajta. A rendes kis ismertető füzetkéből hamarjában kidesztillálom egy hasonlatból a Hieronymus Bosch nevet, ami elfogadható vonal, bólintok is.

Tehát a festmény a szénégető kőgombóc épülettel, már ott is lóg az agyam irodájában, a székem quo vadis a fejem felett. Aki tehát az agyam irodájába belép (kíváncsi vagyok vajon ki lesz az), az megrendülten próbál komoly arcot vágva nem nevetgélő arcot vágni.

A rendes kis füzetkéből igyekezünk kidesztillálni, hogy ki ez az Ádám Zoltán. Azt mondja:

Mielőtt az ACB Galériában 2003-ban bemutatott roma portrésorozatáról írnék, érdemes megemlítenem, hogy Zoli műterme - ami egy 20-30 négyzetméteres, földszinti szoba-konyha a VIII. kerületben -, egy olyan bérházban, illetve olyan munkásnegyedben található, amelyet mindig is szegénység jellemzett. A házban, melynek udvaráról műterme nyílik, nagyszámban roma családok élnek, akik a sajtó eufémisztikus szóhasználatával: a rendszerváltás vesztesei. Nem tudom pontosan mióta, de több mint öt éve dolgozik itt. Minthogy szomszédai nagy részének nincs munkája, idejük nagy részét otthon töltik, ami Zoli szempontjából azt jelenti, hogy miközben dolgozik, akaratlanul is fültanúja mindannak, ami az udvaron vagy a gangon történik. Mikor ez szóba került köztünk, ő az udvarra kihallatszó zenéről kezdett beszélni. Zoli klasszikus zenei nevelést kapott, s másfél évtizede még a Van együttes, vagyis egy alternatív ethno-punk-jazz zenekar tagja volt. Így tehát nem akkor lepődtem meg mikor arra panaszkodott, hogy az udvarra kihallatszó kommersz-zene zavarja, hanem mikor valamivel később arról számolt be, hogy inspirálja.

Megtudom továbbá, hogy 1984-ben, a Fészek Galériában egy felfújt gumimatrac volt Ádám Zoltán egyik festményének hordozófelülete, amiből az is kiderül, hogy milyen kemény figurák az ethno-punkok.

Egyebet ezúttal nem közvetítenék Ádám Zoltán életével és munkásságával kapcsolatosan. A Fiktív cigány épületek február 24-ig kettő és hat között megtekinthetők.

Lezárásnak megemlíteném, hogy a rajzoknál kezdett mocorogni a fiktív valuta-implantátumom. Bátran, Önök is.