Szerda délután a következő emailt hozta a posta:

"MONO

Uj klub es galeria nyilik Budapesten

Budapest uj zenei, muvészeti kulturalis underground helyszine, a Mono klub, amely progressziv hangvetelevel az elektronikus zenei kultura és kortars kepzomuveszet legujabb torekvesei kozott teremt atjarasi lehetoseget. A zenei es vizualis kultura valtozasai egyre inkabb egymas fele közeliti a mufajokat. A MONO klub egy progressziv, kiserleti helyszin, ami ezeknek a valtozasoknak a bemutatasara vallalkozik, mint a zene, mint a kepzomuveszet teruleten. Hazai es kulfoldi muveszek lepnek fel, es mutatkoznak be munkaikkal. Dj és vj setek, live actek, video, dvd, filmmuveszet, multimedias alkotasok, installaciok, cyber art es a net muveszet teruleterol. Partyk, bemutatok, kiallitasok.

A galéria programja:
November 11.- november 28., megnyito: november 11. 18.00, nyitó party: 20.00
Kerekes Gabor: DEEP SPACE / chill out city system
Vendegmuvesz: Fodor JanosBudapest, VI. O utca 51.
www.monoklub.hu"

Tudom mire gondolnak, és igazuk van. Az Ó utca nem található messze szerkesztőségünk egyik titkos bázisától, ezért fogtam egy fényképezőgépet, és elindultam megnézni, hogyan készül a MONO a csütörtök esti nyitóbulira...

Ha azt hiszik, a belvárosban minden utca olyan, mint '56-ban volt, miután bejöttek az oroszok és komolyan elkezdődött a lövöldözés, hát igazuk van. Nos, bátran állítom, az Ó utca sem kivétel. Az 51-es szám felé romokkal borított üres telkek és félkész bérlakóházak között vitt az utam.

A sok építkezés-bontás között teljesen elvész a MONO Klub bejárata. Sok ember serénykedett a ház előtt, mindenki pakolt, nagy volt a sürgés-forgás. Amikor odaértem, épp egy hatalmas üveglap robbant ezer darabra az utcán várakozó zsúfolt konténer tetején.
- Bemehetek körülnézni? - Kérdeztem egy talpig poros raszta lánytól, aki épp szemétre dobott egy hatalmas vasdarabot.

- Holnap nyitunk, de persze - válaszolta a lány, és lekísért a pincehelyiségbe. Odalenn maroknyi csapat dolgozott lázasan. Mindenfelé szerszámok, méretre vágott faanyag, festékdobozok és ecsetek hevertek teljes összevisszaságban. Bemutatkoztunk egymásnak. Flóra, miután engedényezte a fotográfiák készítését, felhívta a figyelmem a "pszichedelikus szobára", mely a pincerendszer legvégében található. A divatos, színes terepszínű fal mellett furnérlemezből kialakított körmotívumok uralják a belső tereket. - "Csocsóasztalok is lesznek itt" - árnyalta a képet vezetőm.

A majdani kiállítóteremben vastag bordó szövet borítja a falakat, szépen mutatnak majd rajta a megvilágított festmények. A tánctér és a kiállítóterem légtere ügyes megoldással közös. Flóra biztosított: jó szellőzőrendszert szereltek fel, így nem lesz gond a zárt, földalatti terekkel.

Ez lesz a bárpult. Csak egy van belőle a szórakozóhelyen, de a szobák amúgy se túl nagyok. Családias hely lesz a MONO.

Ez pedig a klubvezetés legviccesebb ötlete megvalósulás közben. A "kuckó" bejárata ez a falba vájt kör alakú nyílás. Odabent fényes kékség és intim környezet várja a chilloutra fogékony közönséget.

Lányvécé, fiúvécé.

Itt már elkészült a festés, organikus fluorescent minták goás beütéssel. A vidáman dolgozó fiatalok és a falakba épített számos körmotívum eszembe juttatta a hippik himnuszának vezérgondolatát: "We are in a circle, we are in a circle/Never ending, never begining".
Flóra kérdésemre megerősítette: csütörtök este nyitóbuli lesz kiállítással. - Legfeljebb sokáig fennmaradunk ma - tette hozzá, és végignézett a klubhelyiségen. Biztos vagyok benne, hogy látta az önfeledten szórakozó közönséget.