Október végétől Magyarországon is kapható a londoni Cosmic Sounds kiadó kelet-európai jazztörténeti válogatáslemez-sorozatának két, a magyar jazz klasszikusaiból szemezgető kötete. Az 1960-as évek modern jazz terméséből egy német DJ, Tom Wieland válogatott, míg a főként a hetvenes években rögzített funk és brazil hatásokkal kevert fúziós jazzből Keyser & Shuriken sakkoztak össze egy lemezre valót.

A Műcsarnok Bisztróban október 28-án este fél 9-től lesz a Blue Light és a Hungarian Jazz Anthology lemezek hivatalos bemutató-bulija.

Shurikent a klasszikus jazz és az elektronika kapcsolatáról, a magyar jazz elitről, és az új nemzetközi projektről kérdeztük.

Egy kis jazz az olvasáshoz:

+ Hungarian Jazz Anthology

+ Blue Lights

A Cosmic Sounds londoni kiadó magyar jazz-antológiát ad ki a ti szerkesztésetekben. Hogyan találtatok egymásra?

Shuriken: - A kiadó zenei vezetője egy szerb származású srác, aki a '60-as '70-es évek kelet európai jazztermését dolgozza fel. A kiadónál már jelent meg lengyel, csehszlovák, orosz anyag is. Keyserrel régi tervünk volt, hogy megjelentetünk valahol egy ilyen válogatás-albumot az elmúlt évtizedek magyar jazz terméséből. Először úgy volt, hogy a Jazzanova kiadójánál jön ki az anyag, a Cosmic Sounds recordsnál azonban egyszerre két válogatáslemez jött ki. Tom Weiland antológiák alapján válogatott a klasszikus vonalból, mi pedig inkább a '70-es évek fúziós jazz, funk, brazil hatású világából merítettünk kipróbált darabokat. Olyan számokat válogattunk ugyanis, melyeket DJ-ként rendszeresen játszunk is bulikban, és tapasztalatból tudjuk, hogy a tánctéren is működik a dolog.

Mennyire lehet megkülönböztetni a klasszikus jazz és a fúziós, elektronikus kvázi "nu jazz" rajongótáborát Magyarországon?

Érdekes, Magyarországon a jazzkedvelő közönségben van egyfajta elitista hozzáállás a műfajhoz. Nagyon idegenkednek az elektronikától, mert úgy gondolják, hogy ettől fellazul, a könnyűzene irányába mozdul a műfaj. Sok esetben igazuk is van. A Nu Jazz számok nagyon divatosak lettek, futószalagon készülnek. Egy-egy közepes tudású zongorista feljátszik a stúdióban valami harmóniát, amit egy jazz-zenész bemelegítésnek szokott gyakorlás előtt, erre jön egy kis hiphop, meg mindenféle ütemek és kész.
Pedig a funkkal, az elektronikával a komoly kísérletezés Miles Davis idejében, Donald Byrd idejében kezdődött, amikor ezek a zseniális zenészek azt látták, hogy a jazz-nek meg kell újulni, új energiákra, új inspirációkra van szükség. A jazz kedvelő közönség egy része ugyanis abban az időben már inkább Sly and the Family Stone-t, meg James Brown-t hallgatott.

A Műcsarnokban október 28-án a Hungarian Jazz Anthology-n szereplő Grencsó Kollektíva is fellép. A koncert után Ti, a másik lemez szelektorai és a Bomb the Jazz-es DJ Suhaid tartotok jazz tánc bulit. Klasszikus jazz, majd táncolós elektronika. Mit vártok a két tábor "összeugrasztásától?"

Nagyon érdekes estére számítunk éppen azért, mert a Grencsó Kollektíva - akiket talán az idősebb generáció, a klasszikus jazz rajongói ismernek jobban - élő koncertje után lemezjátszós, táncolósabb jazz buli következik, ami viszont inkább talán a fiatalabb közönséget hozza majd el. Sokszor néznek csodálkozva az idősebb jazz zenészek, és rajongók, amikor szembesülnek azzal, hogy a fiatalok egész éjjel táncolnak régi veretes jazz funk darabokra is.