Jönnek, koccintanak

két lány

Ha valaki a véletlenül a város legkúlabb kiállítására próbál bemenni az ország egyik legmilliárdosabb emberének galériájában, nem lepődhet meg ha fekete és szürke de nagyon jó minőségű szövetből álló gombocba fúródik. Kevés, ha azt mondjuk: megható? Ugyanitt: Arcom kicsit borostás, elmaradt a borosztás. Ugyanitt: Csernus Tibor nagyon jó festő.

#

A talajból nő ki a fejem, öltönyös faszik pohárral a kézben állnak körülötte, képeket nézegetnek. Ez a Kogart bejárata, körülöttem az "érzékeny, pénzügyi forrásokkal is rendelkező réteg". Csernus Tibor képeit nézegetik, retrospektív kiállítás. A rideg MEO-ban láttam először Csernus egyik festményét, onnantól tudtam, hogy mi az, meg hogy tetszik. Örülök is, hogy a Kogartban, jó sok képét megtekinthetem, korszakokat. Van itt mindenféle, tudatabsztraktos, háromlektoros, karavaddzsós, fotorealista, illetve fotoreal-megmég-ista. Ez utóbbit kedvelem legjobban. A fények beindítanak valamit valahol, amitől naigent motyogok és hülyén vigyorgok. A művészet az erős ám.

#

Az eseményen inkább Caravaggiót sulykolják, kissé ellenszenves mértékben, de ez nem számít, ekkor már úgy érzem, mintha korbáccsal vernék az arcom és szerencsére egy tökéletesen kitalált menekülési útvonal segítségével mégis jut egy kis élmény. "Egy dél-alföldi kis faluból, Kondorosról származó magyar festő Párizsban, minden évben, Halottak Napján, virágot visz Edgar Degas sírjára a montmartre-i temetőbe. Ez az egyszerű megállapítás, ha nem tudnánk is semmi többet Csernus Tiborról, felérne egy egész életrajzzal. Kevés, ha azt mondom: megható" - fogalmaz Lajta Gábor. Sírjunk tehát bátran, igen, nyugodtan, ok nélkül is szabad. Na jó, komolyan: fokozottan javasolt megtekinteni, mert gyógyhatású.

razz | 2006.01.09. 20:45 | link | Komment | Megosztom

kiállítás

h i r d e t é s
CriticalMass 2008.04.20.