Virágkorát élte a magyar rajzfilm a hatvanas-hetvenes években, a Pannónia Filmstúdió védőszárnyai alatt. Ekkor készült a János Vitéz, a Vuk és a Habfürdő, a hazai animációs filmipar három kiemelkedő alkotása. A mesefilmek határokon túlszárnyaló sikere mellett Kovásznai György egész estés felnőtt meséje, a Habfürdő csak a rajongók és a szakma számára jelentett valamit. Filmjeiben társadalmi problémákat boncolgatott, a pesti művészvilág életét mutatta meg, vagy videoklipeket animált a korszak sikeres popzenekarainak.
A Várban, a Dísz téren található GaG Galériában hamarosan állandó kiállítás nyílik a művész festményeiből.
A videóban Lisziák Elek, a mester egykori alkotótársa mutatja be Kovásznai György művészetét. A filmrészleteket a Kovásznai Alapítvány engedélyével hasztnáltuk fel.

A legenda szerint Aczél György, az akkori kultuszminiszter nem tartotta elképzelhetőnek, hogy egy rajzfilm felnőtteknek szóljon. "A rajz gyereknek való" mondogatta állítólag. Kovásznai leghíresebb munkáját, a Habfürdőt ezért városszéli mozikban mutatták be, ahol kevesen láthatták. Aczél elvtárshoz hasonlóan azonban a magyar mozilátogatók sem tudták elképzelni, hogy egy animációs film nem a legkisebbeknek szól. Komplett általános iskolai osztályokat vezényeltek ki egy-egy vetítésre, a mozi felénél azonban rendszerint duzzogva távoztak a csalódott kisdobosok.

Kovásznai festő volt, filmkészítő és drámaíró. Animációs filmjeiben a dialógusok sokszor a való életből rögzített riportok - a Habfürdő eredetileg a budapesti védőnők életét bemutató szociográfiának készült. Szereplői impresszionistán elmosódottak, kubistán szögletesek, a rajzok készülhettek a barlanglakók primitív technikájával vagy a pointilisták rafinált pöttyözésével, állandóan mozgásban vannak, folynak és alakulnak, karakterüket azonban sohasem veszítik el.