Tiszacipő tervezői pályázatot hirdet képzőművészek és érdeklődő alkotók számára az ARC és az RH+ ügynökség. A versenyben részt vevő pályázóknak alacsony, vagy magasszárú hófehér cipőre, vagy a varrás mentén szétvágott szabásmintára kell készíteniük munkáikat a retró divatcég filózófiájával egybevágó felfogásban, "igazodva a zömmel fiatalokból álló vásárlócsoport vizuális kultúrájához". A kész cipőkből az arcos, tiszás és rh+-os tagokból verbuvált zsűri győzteseket választ, majd a legjobbnak ítélt darabok gyártását a Tisza vállalja. Díj emellett, hogy a győztes dizájnok részt vehetnek a Novemberben Budapestre érkező Sneaker Pimps utazó show-n is, ahol az USA-ból indult mozgalom termékeihez csatlakozva kiállítják őket.
A hazai bemutatót követően az egyedi tornacipők az utazó Sneaker Pimps kollekció részévé válnak.
Kedves Olvasó, itt csomó dolgot tisztáznunk kell, fordítson!
Nos, a fenti hírből megtudhatjuk, hogy küszöbön áll Magyarország virtuális csatlakozása a hazai fogyasztási kultúránál jóval fejlettebb fogyasztási kultúrával rendelkező országokhoz, ahol az un. "pimp" divathullám hódít, mely a gazdag világ fiataljait arra készteti, hogy az unalmas konfekciódivat helyett saját tervezésű cuccokat hordjanak. Ez a folyamat azonban semmivel sem lesz gyümölcsözőbb az előttünk álló kb. harminc évben, mint az EU-hoz történt politikai csatlakozás, lévén, hogy mindkét esetben teljességgel felkészületlenül ér bennünket a trauma.
A nyugati világ generációk óta jogfolytonos fogyasztói társadalmaiban a huszonegyedik század első éveiben átalakult a fogyasztói kultúra. Az internet, a mix és remixdivat, a podcast, a blogok és vlogok térhódításának köszönhetően globális méretű individualizálódási folyamat kezdődött. A média hi-tech ezközkészlete és a stadionokat megtöltő popzenei szuperprodukciók létrehozására képes szoftverek többnyire megtalálhatóak az átlag júzer laptopján, vagy a nyakában lógó pendriveon. Mixeld a saját zenéd, írd a saját újságod, stream-eld saját rádióadásod, - és hordd saját tervezésű ruháid - hangzik a piac parancsolata.
Ebben a környezetben a jó marketing természetesen élére áll a folyamatnak, és az utcáról indult divatot dollárokra váltja.
Az Adidas Adicolor kollekciója, mely az idei nyári szezon slágere volt Nyugateurópában, minden cipőhöz egy csomag színes, alkoholos filctollkészletet kínált, hogy a fogyasztó elkészíthesse perszonalizált tornacsukáját. A Nike más amerikai gyártókkal együtt a legnevesebb utca-inspirálta művészeket kereste fel, és bízta meg cipő és ruhatervezéssel. A Sony street art dzsankikat bérelt a világ minden pontjáról, hogy készülő videojátékaihoz vizuális inspirációt meríthessen. Magyarországon a pimp-kultúra a kiváltságos elit szembeötlő megkülönböztető jegye. A legtöbb hazai fiatal fogyasztónak hozzáférése sincs azokhoz az információkhoz, amelyek alapján a kevesek döntésre jutnak egy-egy új termék megvásárlásakor.
A piacot minimális kockázatot sem vállaló butikosok uralják, akik - saját történet - csodálkozva ingatják a fejüket, amikor a cipőboltban a filctollkészletet reklamáljuk. "Magyarországon nem forgalmazzuk" - hangzik a kiábrándító válasz.
Ebben a fogyasztói környezetben tervezi Geszti Péter és csapata, hogy trójai falóként használva a Tisza cipőt (és az ARC individualista gondolkodásra buzdító filozófiáját), behozza Magyarországra a fogyasztói kultúra jelenét és a könnyen meggyőzhető műmájer rétegen zsírosodva megkezdi keresztes háborúját.
Az utazó Sneaker Pimps show novemberi, budapesti állomása (ahol a Kultplay minden bizonnyal az első sorban csorgatja majd a nyálát) csak a cirkusz miatt szükséges. Jóslatunk szerint azonban nagyon sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a magyar piac megérjen minderre.