Az új médiatechnológiák háziasításában mindig élen jártak a művészek. Albrecht Dürer például már a korai 16-ik században a nyomdával kacérkodott, Nam June Paik videomunkái pedig a hatvanas években keltettek először forradalmi hangulatot. A kilencvenes évek elején, amikor az internet nyugaton is csupán a közeli jövő nagy durranásának ígérkezett, az új médium katalizátorként hatott a fiatal művészgenerációra.

Az ismeretlen, izgalmas felület felfedezői csukafejessel vetették magukat az internet nyújtotta megannyi új vonatkozás közé. Kulturális, szociális, esztétikai dimenziókban nyíltak új lehetőségek, a kommunikációs technológiák, szoftverek, video- és audiostreamek, vezeték nélküli hálózatok, palm topok és GPS berendezések lenyűgözték őket.
A digitális kultúra művészeti irányzatait vizsgálja a remek Taschen Kiadó új kötete, mely az "Új Média Művészetet" egyfajta specifikus művészettörténeti állomásként értelmezi.

A területet nemcsak technikai és műfaji szempontból, hanem tematikusan, a konceptuális stratégiák és evolúciós folyamatok oldaláról is feldolgozza a mutatós kiadvány.

Az új művészet ugyanis előszeretettel telepszik meg a médium fejlődése során kialakult filozófiák és stratégiák mentén. Az újrafelhasználás, a kollaboráció, az ötletek és élmények szabad megosztása, a kereskedelem átlakulása, a magánszféra újradefiniálása kimeríthetetlennek látszó inspirációs forrást jelentenek. A könyv szerint a szcénában alkotók előszeretettel definiálják művészetüket korábbi irányzatok: a Dada, a Pop Art, vagy a Concept- és Performance Art vetületében.

A Taschen kiadványokat Magyarországon gondozó Vince Kiadó kínálatában egyelőre nem szerepel a kötet, nyilván hamarosan megjelenik itthon is.