Mit kell tudni rólad és a munkáidról?

Grafikus vagyok. 35 éves. Házas, és van egy majdnem kettő és fél éves lányom. '92-től 2000-ig két alkotótársammal közösen úsztunk szabadon. Illusztráltunk újságokat, magazinokat, készítettünk néhány könyvborítót, és legfőképp a képregény, mint műfaj hazai elismeréséért küzdöttünk. Nem a képregényesített regényekért, nem is a film adaptációkért, hanem az önálló képregényért. De elég nehéz ügy ez. Aztán lassanként egészen beszűkült a mozgásterünk: a lapokat és magazinokat felvásárolta mind két-három nagy kiadóóriás, így már nemigen fizettek az eredetikért, egyszerűen átvették a képanyagot valamelyik hazai számukból. Hát így. És bár még éppen csak beleszagoltam a Photoshop-ba, és rácsodálkoztam az internetre, 2000-ben elmentem grafikusnak egy webes céghez, azóta is ott
dolgozom főállásban. Lassan beletanultam, de leginkább beleszerettem az internetbe.

A doudache.hu nagyon régóta tervezett, de csak pár hónapja megszületett projekt. Bár alkotóközösségünk felbomlott, én azért tovább dolgoztam a képregény-ügyön. Tovább kerestem az alkotás mondnivalója és technikája között a harmóniát. Nem illusztrálni akarom az írásaimat, hanem összegyúrni a képet és a szöveget. Kiegészíteni, vagy akár ellenpontozni egymással őket. Így alakult ki lassan saját műfajom: a rajzolt novella. Persze ez koránt sem egy lezárt dolog. Maga a kísérletezés az egyik lételemem. Legjobb barátaim egyike, aki történetesen cégünknél programozó (egyébként ő programozta és tartja karban a siteomat) rugdosott addig, amíg feldolgoztam első három rajzolt novellámat webes megjelenésre. Merthogy a Szomorú angyal, az Utolsó éjjel és Alulalila még offline megjelenést tervezve született. Elég egyszerű offline megjelenés volt ez: egy fekete-fehér lézernyomtatón nyomtattam ki őket néhány példányban. Aztán elkészült a weblapom. És ez veszettül felpörgetett. A Színésznő és az ördögöt és a Világszilánkot már kifejezetten csak webre készítettem.

Mi az, hogy "Dou d'Ache".hu?

Csak egy vicc.

Muhaha. Online, vagy offline munkáid vannak inkább?

Főleg weblapokat, mindenféle online alkalmazásokat és multimédiás cuccokat tervezek. Persze becsúszik néhány komplett arculat és azért kad mindenféle offline megjelenés is.

Honnan meríted az ötleteket grafikus novelláidhoz?

Mit mondhatnék, az élet, a saját életem, barátaim élete, meg effélék. De az igazság az, hogy mindig egy mondatból, vagy akár csak egy szóból születnek. Az alap-mondat köré szövöm aztán az egészet. A szomorú angyal ciklus alapja például ez volt: Az ördög egy szomorú angyalról álmodott. Borzongató és asszociatív. Nekem mindenképp' az. A Világszilánk alapja: maga a cím. Léna lányom mondta, hogy világszilánk, miután ezer apró darabra tört egy virágmintás porcelán csészét. Mitzi Mozart alakját viszont egy másik legjobb barát(nő)mről mintáztam. Aztán végül hozzákutyultam a blogot. Ez a blog-dolog is veszettül izgalmas ügy.

Milyen kiállításod, nyilvános szereplésed, stb volt eddig?

A régi megjelenéseken túl mindössze egy kiállítást tudtam összehozni az akvarelljeimből 2002-ben egy internet kávézóban. Nagyon kellemes volt, de miután roppant nehezen válok meg a képeimtől ez nem az én műfajom.

Az internetet tartod elsődleges megjelenési felületednek?

Igen. Tökéletes, inspiráló, kompromisszummentes. Nincsenek technikai megkötések. Nincsenek anyagi korlátok. Úgy jelennek meg a munkáim, ahogy szeretném. Nem kell arra gondolnom, hogy négy színnel nyomva drágább, hogy nem jön ki a teljes ív, hogy gond van a kifutóval. Nem kell átírnom a végét (közepét, elejét), hogy kiadja valaki. És egyébként is, az internet jelenleg már majdnem ott tart, ahol tartani rendeltetett. Tökéletes önkifejező és lendületes közösségformáló médium. Nem látom a
határait.

Illusztrációkat is készítesz anyagokhoz?

Készítenék én szívesen, de ez nem nagyon divatos dolog manapság. Pedig a szöveg és a rajz, a betű és a vonal úgy összetartoznak, mint az élet és a halál. Az oldalamra feltett írásaimat is csak azért készítettem, hogy legyen mit illusztrálnom.

Miért éppen akvarell-t és tust használsz?

Ez persze roppant szubjektív, de szerintem ez a két legsokoldalúbb eszköz a a világon. Attól kezdve, hogy milyen papírra dolgozik az ember, addig, hogy milyen közvetítő eszközzel (ecset, kefe, toll, nád,
pusztakéz, tubus, szivacs, spray, isten-tudja-mi) teszi azt, millió eredmény születik. A variációk tárháza kimeríthetetlen. Egyszerre lehet hihetetlenül konkrét és esetleges, lazán szabad és egyértelmű-karakán. És hát a nedves tus illata...!

Könyvben is kiadod a sorozatokat?

Sajnos kétségeim vannak afelől, hogy a meglehetősen költséges nyomdai munkák fedezésére lenne fizetőképes kereslet. De meg lehet győzni az ellenkezőjéről, mecénások ne kíméljenek.

Milyen inspirációk hatnak rád?

Az élet. A harmónia. Pontosabban mindenféle törekvés a harmóniára. A világ. A világ amilyen, és amilyennek kellene lennie. A feleségem és a lányom. A barátaim. A tél, a tavasz, a nyár, és az ősz. A város, a háztetők és az eső. És a nők. Pontosabban női lélek. Még pontosabban a nők szoknya alól kivillanó lábai (szigorúan elméleti síkon, és ott is csak titokban). És a zene. A zene nagyon. A jazz, a lounge, meg effélék. (A rajzolt novellák készítése közben többnyire Lisa Ekdahl-t,
Silje Nergaardot, Paris Combot és Squirrel Nut Zippers-t hallgattam). A cigarettafüstről és a vodkáról ennél többet pedig nyilván nem ildomos beszélnem.