Nem rendszeres időtöltésem a tévézés, ezért írni sem szoktam róla, de annyira sznob mégsem vagyok, hogy valami elvszerű érzéketlenség miatt ne tegyem közzé ha nagyon felbaszta az agyam valami.

Körülbelül tegnap volt szerencsém megtekinteni az ikszedik Megasztár egyik epizódját, amelyben emberek próbálnak bekerülni egy ének"versenyre". Többnyire béna fejű és béna hangú emberek, ami igazán tréfás dolog.

Hosszas bénázás után a következő történt: két expert zsűritag, Soma és Presser Gábor egy dobozban, a klasszikus intimkamera beállításban közölnek valamit. Soma (leírhatatlan arccal, körülbelül ezt): az van, hogy indulók nagy része pszichotikus, ami azt jelenti, hogy a saját kis mozifilmjükben élnek és még elképzelni sem tudják, hogy mások milyennek látják amit produkálnak. Presser (kb): earhpö hrör örr.

Hadd szögezzem le, hogy teljesen rendben van, hogy a tévében és környékén mindenki hülye ésvagydeinkábbés annak tekintendő, de az hogy számukra teljesen ismeretlen emberekről fontoskodva kórképet állítsanak ki, az véresen súlyos. Már most dühösen odavágnám, hogy a féregség csimborasszója, ha csak nem ütött volna arcon egy másik jelenség.

A zsűri tagjai a bejutókat válogatják. Többször, több zsűritag arcából elhangzik, hogy Ikx Ipszilon nem jöhet, mert öreg.

Bölcs esztétáinkkal együtt jogosan terültünk el a kereskedelmi brezsnyevtelevízió menedzsmentjének talpa előtt, hogy a Megasztár mennyit tett a romák hazai elfogadtatásáért és felemeléséért. Azért öregezést a szelíd minimalizmus jegyében úgy értékelhetnénk, hogy nem korrekt. Mégis inkább értékeljük úgy, hogy (mondjuk együtt, hangosan: öreg, öreg, öreg) kibukott a valóság: amit főműsoridőben adnak, az egy kibaszott rabszolgavásár.

Úgyhogy mindenestül és ezúton fel vannak terjesztve a pszichopata tetűség köztársasági középkeresztjére.