A Margit híd gyalogos járdáján átkelni elmebaj, főleg csúcsforgalomban. Gyalogosok, robogósok, kismamák, fotózkodó turisták, és kihúzós pórázon futtatott kutyák nehezítik a szabálytalanul közlekedő kerékpáros életét. Legrosszabbak a kutyások. Úgy próbálnak ledönteni, mint Ewok kommandó a lépegetőket: körbefutnak párszor, hogy mire észbe kap az ember, három méternyi vékony, de szupererős fojtózsinór tekeredjen szorosan a lába köré.  

Egyszer megtörtént, hogy a póráz másik végén álltam. Tél volt ráadásul, és a Jókai téren sétáltattunk éppen, amikor nemezes szőrű pulink terelni kezdett. Először óvatosan hátulról megközelített egy, a jeges díszköveken bőrtalpú cipőben egyensúlyozó hivatali dolgozót, majd közvetlenül mögé érve hirtelen nekilódult, és négyszer körbe futott a lába körül. Én persze azonnal felmértem a helyzet súlyosságát, és azonos irányú körzésbe kezdtem loholva - Jó napot kívánokelézést...! - nehogy hurokba szoruljon szerencsétlen, és végzetes baleset történjen. Persze az lett, hogy én csúsztam el a jégen, minek következtében a mentőakcióból szabályos becsúszó szerelés kerekedett, centikkel vétve el az irodista bokáját. Pontosan emlékszem milyen arcot vágott.

A Margit-hídon még veszélyesebb a helyzet, ott felborulva úgy tarolnánk, mint egy tekegolyó, és erre valószínüleg még a felújítási munkálatok legszerencsésebben lapot húzott dolgozója is felfigyelne a Duna közepéről.

Miközben a legtöbb munkás olvadt szurokkal, féltonnás síndarabokkal, betonmaróval és légkalapáccsal szarakodik, meg bűzös füstben vasat kalapál, van egy kolléga, aki egész nap a vízen sütkérezik, az is lehet, hogy néha kidob egy úszós zsebpecát próba-szerencse alapon, meg bedob pár sört a meleg miatt. Vélhetően azt figyeli, mikor szakad a híd (mást nem nagyon láthat ebből a távolságból), közben pedig a Bolgárurat hallgatja. Lehet, hogy van nála egy walkietalkie, és amikor a rozsdás fémszerkezet gerince megreped, azon jelez a többieknek. Mondjuk, akkor már nyilván késő lesz.

Egy ideje újra bicikivel járok dolgozni, ráadásul viszonylag nagy távolságot teszek meg minden nap kétszer, Budáról Pestre, és vissza. Kedvenc szórakozásommá vált a csúcsforgalom szándékos kijátszása úgy, hogy átcsusszanok a piroson, és utcahossznyit verek a kocsisorra. Persze amikor összefüggő, lámpától-lámpáig dugóban megy az ember akkor az ilyen okosság lehetetlen, polgárinak mondható forgalomban azonban remek kaland.

Mögöttem az autók megállnak a lámpánál, előttem felszabadul a pálya, lehet szlalomozni a sávfelfestések között. Először azt terveztem, hogy egy nagy csomó ilyen fotót készítek iPhone-nal a meghódított szakaszokról, de aztán rájöttem, hogy csak kicsit kell kerülnöm ahhoz, hogy szinte végig bicikliúton mehessek, nincs több körút.

A sorozat két fényképig jutott, viszont ha már posztolom őket, leírom gyorsan mit fedeztem fel még, mióta megint sokat bringázom a városban: teljesen elentmond a budapesti közlekedési kultúráról kialakult, empirikus úton szerzett tapasztalataimnak, de az autósok olyan előzékenyek, mintha terhes kismama lennék a villamoson, vagy legalábbis árpádsávos kondenzcsíkot húznék magam után. Amikor a kocsisorok között török előre, például félrehúzódnak. Mondom: "köszönöm", mondják: "szívesen". Még ilyet! Na mindegy, azért nem fogom elbízni magam, különben nagyon gyorsan halott optimista leszek.  

Update: Gaze bekommentelte a műfaj alapkövének számító blog linkjét. Kattintson még több okos szülőért! Köszönjük!

Why the Fuck Do You Have a Kid?

Gyakorló kispapaként elborzaszt a látvány, pedig nincs mese, be kell vallani: trendi dolog lett idén nyáron kisbabával fesztiválon bulizni. A fotók közül az egyiket Bede Márton készítette a Szigeten, a másikat pedig Mao Mátyás az Ozora fesztiválon.

Arra lennék nagyon kíváncsi, hogy vajon az anyukák - mielőtt kiegészítőként magukra öltötték gyermeküket - valamilyen fórumon utánajártak a problémának, majd közös nevezőre jutottak abban, hogy nagyszabású szabadtéri bulikon túlméretezett, színes ipari fülvédővel kell feszerelni a csecsemőket, vagy külön-külön jutottak erre a megoldásra?

"Vinném a Szigetre 3 hónapos kisbabámat, mert az olyan Angelina Jolie-san trendi. Hol lehet olyan cuki fülvédőt kapni, ami megy a rugihoz?"

Tegyük fel az alapvető kérdéseket:

1. Vajon jól érzi magát szerencsétlen a fesztiváltömegben, nyakcsigolya-próbáló súllyal a fején?

2. Mennyire ér jófejnek lenni a gyerek rovására?

3. Mit érdemel az a szülő, aki a Szigettel sokkolja csecsemőjét, hogy így tűnjön ki a tömegből?

A jelenség egyébként természetesen importált: itt, itt, itt és itt találtunk fotókat még hasonló idiótákról.

Vélhetően hegesztőpisztollyal dolgozott az az ismeretlen művész, aki már-már a misztika határterületeit súroló op-art ornamentikát álmodott a Királyi Pál utca bontásakor használt markológép kanalára. A Vasarely stílusában létrehozott, kontrasztokra és párhuzamosokra épülő perspektíva a technikának köszönhetően ipari jelleget kapott, finoman utalva az alkalmazott grafika jelentősgére a l'art pour l'art képzőművészettel szemben. A markolás irányába tartó háromszögek másodlagos jelentése (fel! fel!) hatékonyabb munkára bíztat. Gratulálunk a művésznek!

Köszi a tippet, Szabi!        

Az alábbi felvétel egy "2004 tavasz" című mappából való, és akkori kedvenc budapesti kerthelyiségünk látható rajta. Teljesen véletlenül került elő egy CD-ről, az íróasztalom nagytakarítása közben. Na fiatalok, ki tudja hol készült a fotó?

Nemrégiben felröppent a hír, hogy Párizshoz, Barcelonához, Bécshez és más európai nagyvárosokhoz hasonlóan Budapesten is lesz biciklikölcsönző hálózat. Készült néhány megvalósíthatósági tanulmány, úgy tűnik a politikusok komolyan gondolják a dolgot - bár ez Magyarországon tapasztalataink szerint nem jelent túl sokat- sőt megszületett az első nem hivatalos koncepció is.

Ha dicsekedni szeretnénk, biztosan azzal kezdenénk ezt a posztot, hogy bizony mi készítettük annak idején az első blog-interjút a Kétfarkú Kutyával. Még linket is tennénk ide, ahol az olvasó megtalálhatja az írást. Persze az ilyen érdem legfeljebb az idősebb olvasókból válthat ki elismerést, akik megszokták, hogy Magyarországon meg lehet élni abból, amit az ember régen csinált. Nos, mielőtt a következő mondattal belépnénk a feltáruló ingoványos területre, inkább nézzük, mi újság a közterületi művészeti projekt háza táján.

Általános Tüntetést rendez a Kétfarkú Kutya Párt és a 4K! (Negyedik Köztársaság) június 20-án, szombat este a Központi Statisztikai Hivatal előtt, szerkesztőségünk főhadiszállásának tőszomszédságában. A tüntetésre azokat várják, akik nem akarnak semmi különöset, de amellett szívesen kiállnának (a Mechwarton egyébként senki se hagyja ki az OLÉ hamburgerest tünti után. Mennyei!)

Harmincezer bringás, napsütés, káosz, tekerés, fütyülés, kiabálás, emelés. Nyereg alatt puhított élményvideónk a vasárnapi felvonulásról.

Összesereglett csütörtök este a budapesti politikai, üzleti, kultúr és médiaelit a Corvinus egyetemmel szemben álló Közraktárak épületeinél, ahol megtartották a majdani CET- központ első-belső társasági eseményét. Annyi volt a projekt mellett protestáló közéleti szereplő, mintha Story címlapbérletet osztogattak volna a rozzant raktárépületekben. Jedi trükkel jutottunk be a szigorúan őrzött udvarra egy fehér deszkákból épített óriásbálna mellett, ami később fanfárszóra fényárba borult, majd feltárta nemi szervét, melyen át a sokadalom célt tévesztett Jónásként az állat belsejébe hatolhatott.

Budapesten a nyilvánosságot kapott építészeti projektek nagy részére a mutyizás sötét árnya vetül. Egy-egy új beruházás, vagy grandiózus látványterv kapcsán ugyanis kapásból felmerül: hogyan, milyen pályáztatás után, milyen személyi összefonódásoknak köszönhetően nyerte el a lehetőséget éppen a.) projekt a sokszor szebb, olcsóbb és modernebb b.) projekttel szemben. Ha egy hosszú sétapálcával megpiszkálja valaki ezeket a kérdéseket, minimum súlyos vádaskodás és szakmai viszálykodás buggyan elő belőlük: levajazott zsűrizések, lefizetett politikusok, sanda vállalkozók, teflonarcú befektetők és elkótyavetyélt ingatlanok szerepelnek a történetekben.      

Ha jogi szempontból mégis rendben van egy nagyvállalkozás, akkor rendszerint üzleti manipulációk gyanúja merül fel az újságolvasókban. Hogyan lehetséges például, hogy mindenütt hotelek és irodaházak épülnek Budapesten, miért nem mondjuk kulturális központok, vagy modern pályaudvarok? Nos, nyilván azért, mert a befektetők gyorsan szeretnék viszontlátni a pénzüket, ehhez pedig elsősorban egy jó konyha és flancos lobbyroom szükséges. A várostervezési szempontok így sokszor háttérbe szorulnak. Több cikket és videót készítettünk már itt a Kultplayen is egykori és mai budapesti tervekről, és sorsukról: úgy tűnik, régen a komcsi irányelvek, ma a villámprofitra hajtó befektetők teszik lehetetlenné, hogy a városban élhető és hasznos közterek épüljenek.

A Köztér blogon mostantól két építész, Csillag Katalin és Günther Zsolt vizsgálja városunkat szakértő szemmel, közösségpárti hozzáállással, politikamentesen. Mint írják: "Építészek vagyunk, akik nem hagyhatják szó nélkül a budapesti épített és építetlen antikultúrát, éppen ezért be kívánjuk vonni egy szélesebb, véleményformáló kört, hogy – legalább mentálisan – élhetőbbé tegyük környezetünket"

Jó, szorgalmas gyerek módjára elmész a Kálvinra már a vizsgaidőszak előtt két hónappal, hogy lefénymásold azt az egy-kétezer oldalt, amit egyetlen, előadásokat látogató évfolyamtársad gyűjtött össze kemény munkával. A délelőttöd nagy részét barátságos gépek társaságában töltöd, de mindezt abban a tudatban, hogy délután már talán elmehetsz Normafára hóangyalozni, vagy napozni és nyulakat kergetni a Margitszigetre. Ezt így, március közepén sosem lehet tudni előre. Az üdítő program után, immár nyugodt lelkiismerettel, hogy megvan már az a pár hatos betűmérettel írt, nullás sorközös oldal, amibe talán beleolvasol majd egy nappal a vizsga előtt, de inkább meggondolod magad és mégsem mész el vizsgázni, betérsz egy közeli kávézóba, (mert kimerített a délelőtti munka) hogy megigyál egy ezer százalékos narancslét, ami jó véresre marja végre a tegnapi beton pizza által felhasogatott szájpadlásodat. Jóízűen elfogyasztod a nedűt, majd fizetsz és hazaindulsz, ahol már vár a maradék kínai kaja. A dolog persze nem ilyen egyszerű, mert idő közben forgalmi akadályba ütközöl, ahol kénytelen-kelletlen elidőzöl. Mega lomtalanítás zajlik a Kálvin téren. Hatalmas kupacokban turkálósnak is ciki otthonka, számos ágybetét, jó pénzért értékesíthető fémdarab, wc ülőke, a szocializmus emlékeit őrző, egy-két helyen ugyan kiégetett, de abszolút hasznosítható kockafotel.

Na de elég is a handabandából. Ezek a csodás retró darabok ugyanis eladók. Ez egyrészt azért fantasztikus dolog, mert a retró reneszánszát éli épp és minden normális, de mindenesetre divatos arc ilyenekkel rendezi be lakását vagy ilyeneket húz magára. Másrészt pedig itt pont el tudod költeni azt a kétszáz forintot, ami a fénymásolás után maradt, hogy felújíthasd ruhatáradat. Ha anyuci, sejtvén azt, hogy nem csak a történelem, de a divat is ismétli önmagát, megőrizte számodra csodás narancssárga-barna frottír haspólóit, netalántán a nagyi kihízta a babos otthonkát, szerencsésnek mondhatod magad. Ellenkező esetben újítanod kell, mert ciki vagy. Mit neked Retrock meg Supernova?! (Az illusztráció saját munka)
 

Update: Időközben készült egy Flickr galéria is a délelőtti faültetésről.

Pofánk leszakad. Tegnap megírtuk, hogy a hatodik kerületi civilek tüntetést szerveztek most vasárnapra a Nagymező utcai fák megmentésére, mert a Főváros egy nemrég nyilvánosságra hozott, tavaly augusztusi szakvéleményre hivatkozva hétfőn kivágná az utcában álló platánsort. Ma délelőtt nagy erőkkel vonult fel a Főkert az utcában és mobil virágtartókba ültetett facsemetéket telepített a hatalmas platánok tövébe, a képen látható, elképesztően cinikus transzparenssel. Érdeklődésünkre az egyik, meglehetősen feszült idegállapotban dolgozó kertész azt mondta: "Most ültetünk ide, hogy lássák, mivel pótoljuk majd a platánokat. Hétfőn meg vágunk. Persze lehet, hogy nem. Itt minden percről percre változik"

Mint ismeretes, a Főkert készítette azt a jelentést, mely hét másik vizsgálat ellenében egyedüliként voksolt a fakivágások mellett. A Nagymező Utcaiak Érdekvédelmi Egyesülete szerint ugyanakkor a kertészet nem jogosult arra, hogy ilyen kérdésben szakvéleményt állítson ki. Az anyagban többek között érvként szerepel, hogy a fák megdőltek, hiszen túl közel állnak a házakhoz, ezért is életveszélyesek. Hadd cáfoljuk ezt a következő fotóval, melyen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Gimnázium előtt álló csodás platánok láthatóak. Azután itt egy másik kép a párizsi Szent Mihály útjáról. Folyt. köv. hamarosan. 

Talán nincs még olyan fasor Budapesten, melynek állapotát olyan sokszor és sokan ellenőrizték, mint a Nagymező utca Andrássy út és Király utca közötti szakaszán álló 34 platánfáét. A legmodernebb módszerekkel végzett vizsgálatok (hétfőn készült képünkön laptoppal mérik a fa belsejének állapotát) ráadásul rendre egymásnak homlokegyenest ellentmondó eredménnyel zárultak. A Kultplayen is megírtuk: 2007-ben hét szakértői csoport, köztük a Corvinus Egyetem, a Nyugat-Magyarországi Egyetem, A Főkert és a Fővárosi Önkormányzat is megmérte a fák belső szerkezetét, majd hosszadalmas huzavona után konszenzusos megállapításra jutottak. Eszerint a fákat metszeni, kurtítani kell, állapotuk azonban nem életveszélyes, nincs szükség a kivágásukra.

A tarvágás a mostanában kollektív gyanusítotti idézése miatt hírhedté vált helyi önkormányzat kezdeményezése miatt fenyegeti a fákat: 2006-ban jogerőssé vált egy építési engedély, amit a testület egy, az egész utcaszakaszt érintő mélygarázs kialakítására adott ki - a Nagymező Utcaiak Érdekvédelmi Egyesülete rámutatott: elfogultság miatt törvénytelenül. Az engedélyt a Fővárosi Főügyészség akkor vissza is vonta, a fák azóta is vidáman bólogatnak a Nagymező utcában.

Új frontot már a Fővárosi Önkormányzat nyitott 2008 augusztusában, amikor a korábban elvégzett számos szakértői vizsgálat eredményeit megkérdőjelezve felkérte a Főkert munkatársait, vizsgálják meg újra a fák állapotát kimondottan mélygarázs építésének lehetősége szempontjából. A Főkert megállapította: életveszélyesek a fák, azonnal ki kell vágni őket.

Titkos szakvélemény alapján

A helyi civil egyesülettől megtudtuk, önmagában az is példátlan, hogy az állítólag életveszélyes fákat tavaly augusztus óta a helyükön hagyták, viharoknak, esőnek és havazásnak kitéve. Az állítólag súlyosan beteg fákról egyébként egyetlen ág sem szakadt le az eltelt majdnem fél év alatt, mióta hivatalosan is életveszélyesnek számítanak. Illetve mégsem: a helyiek szerint ugyanis a fővárosi kertészetnek nincs jogköre arra, hogy hivatalos szakértői véleményt állítson ki. Jelenleg a Nyugat Magyarországi Egyetem csoportja vizsgálja a 2008-as szakvéleményt, amit a Főváros azonnal elfogadott és hatályba emelt.

Budapest zöld terület szempontjából legszegényebb része a hatodik kerület, ahol mindössze 0,3 négyzetméter növény jut egy lakosra az egész városra vonatkozó 42 négyzetméter/lakos átlaggal szemben. Ezért érthetetlen, miért épp a Nagymező utcai platánsor helyére tervez a város mélygarázst.

A mélygarázs biznisznek útban lévő fasor védelmében vasárnap délelőtt 11-kor tüntetés lesz a Radnóti színház előtti járdaszakaszon. A szervezők Tiba Zsolt Fővárosi Főjegyzőhöz fordulnak, azzal a kéréssel: ne vágják ki a fákat egyetlen, a többinek ellentmondó szakvélemény alapján legalább még néhány hétig, amíg az egyesület akár külföldről is saját vizsgálati eredményeket szerez. A fakivágásra feljogosító 2008-as szakvélemény létéről ugyanis a nagymező utcaiak csak múlt pénteken szereztek tudomást, amikor a Főkert jelezte, egy hét múlva jönnek a láncfűrésszel.

+ Miért épp a Nagymező utcában épülne mélygarázs?

Egyre szarabb város lesz Budapest, hamarosan csak néhány McDonalds emlékeztet majd arra, hogy Magyarországon valaha mutatkoztak jelek a nyugati piacgazdaság felé törekvésre. Először persze azok a helyek zárnak be, melyek egyébként is határesetnek számítottak a hazai fogyasztási kultúra szempontjából. Ilyen volt pár hete a Jókai utcai Bushdoctor growshop, tegnap pedig megtudtuk: néhány nap alatt összecsomagolt és bizonytalan ideig végleg elhagyta Magyarországot az amerikai street wear óriás Carhartt is. A márkát legtöbben extravastag kapucnis pulcsijai és zsebes bermudái miatt szerettük, meg mert a Smoking, a Stüssy, vagy az Adidas mellett ez a brand is vastagon benne volt a hazai street art és partykultúrában. 

Leragasztott kirakatok, ajtórésbe tűzött, kézbesítetlen levelek, egy újabb belvárosi szellembolt. Ennyi maradt a Király utcai üzlet után.

Update:

Shadai írja a kommentek között: bezárja valamennyi budapesti üzletét a Gloria Jean's Coffees is..