Taugshow: kommunista performansz a Paraflows fesztiválon

Johannes Grenzfürthner aka Nikita Chrusov

Vörös zászlók és sarló-kalapácsos ornamentika fogadott a bécsi Metalab hekkerbarlangban a Paraflows digitális kultúra fesztivál péntek estére meghirdetett pódiumbeszélgetésén. A tíznapos rendezvénysorozat honlapján semmilyen apró jel sem utalt arra, hogy a szervezők szélsőbalos anarchisták, vagy pszeudó-marxisták volnának, így érthető módon megdöbbentünk, amikor a Rathaus strasse 6. üdítős- és sörösrekeszekkel megtömött pincehelyiségébe léptünk. Johannes Grenzfürthner egyetemi oktató, filozófus és a helyi Digital Vienna mozgalom atyja szovjet vezérkari egyenruhában és snájdig tányérsapkában üdvözölt bennünket, a "magyar delegációt", majd literes energiaitallal és hawaii pizzával kínált.

Az elsők között érkeztünk, így volt alkalmunk lökdösődés nélkül körbenézni az IKEA konyhaszékekkel és megviselt kanapékkal berendezett hengerszerű teremben. A székekből alkalmi nézőteret rendeztek be, a pince végében pedig egy vörös reflektorokkal megvilágított színpadot építettek az osztrák geekek. Egyiküktől megtudtuk: a Metalab közösségi hekkerbázis, a helyet a tagok bérlik, fejenként kb. 20 eurós havi hozzájárulásból. Amikor nincs Paraflows, vagy más rendezvénysorozat, a pince önellátó médialaborként működik, ahol a tagok különféle fejlesztéseken és webes projekteken dolgoznak. Félórás késéssel megkezdődöt a programban hirdetett performance-talkshow, és miközben önfeledten viháncoltunk az energiaitalnak álcázott smart drug hatása alatt, kiderült, hogy a Monochrom blog köré szerveződő, designerekből, bloggerekből, programozókból, újságírókból és képzőművészekből álló társaság mégsem teljesen őrült, viszont van humorérzékük.


 
Az ezredes és Jason Brown

Az est vendégei Jason Brown Los Angeles-i médiakutató és ufószimbolika-szakértő, valamint Emmanuel Goldstein, a 2600 magazin főszerkesztője, a világ egyik legismertebb hekkere, akinek életéről film készült és maga is számtalan hollywood-i produkcióban vesz részt tanácsadóként.

 
Emmanuel Goldstein

A talkshow a következőképpen zajlott: Johannes, az est moderátora ismertette a tényállást, miszerint Ausztria egy meghatározott pontján kommunista miniállamot hoztak létre, ahonnan hamarosan megdöntik a nyugati elnyomók rendszerét. Vendégeit egy hatalmas szocreál fotelbe ültetve azért vallatja, hogy kulcsfontosságú információkhoz jussunk a dolog mikéntjével kapcsolatban. Az amerikaiak vették a lapot, San Francisco-i geekbulikon nyilván hetente részt vesznek hasonló jelmezes performanszokon, ahol olyan abszolút releváns kérdésekről értekeznek, mint az "idegen óriásfánkok inváziója a Föld ellen", vagy az "Individualista hekker, mint nemkívánatos elem a fogyaszói társadalomban". Johannes sziporkázóan okos show-t csinált: mintha a Mikroszkóp színpad előadásán lettünk volna, ahol fingós és rendőrös viccek helyett bennfentes geekpoénok és posztmodern anekdoták szórakoztattak bennünket.

 

Jason az amerikai ufómitológiáról tartott beszédet, melyben több ponton kitért egy korábbi, "a gnoszticizmus megjelenése a Tron világában" című dolgozatára is. Szerinte nyilvánvaló, hogy az ufók nem rosszul megépített, amerikai sivatagokban lezuhanó űrhajókkal érkeznek és nem rádiójelekkel kommunikálnának, hanem erős szimbólumokkal és pszicho-szexuális performanszokkal közelítenének az emberiséghez. A nevét Orwelltől kölcsönző Goldstein pedig arról értekezett, hogy a hekker valójában egyszerű kritikus értelmiségi, aki túl sok kérdést tesz fel, és nem elégszik meg a tömegeknek szánt válaszokkal. A számítógépes hálózatok tökéletesen alkalmasak arra, hogy az ember minden megszerzett válasz után új kérdésekkel rukkoljon elő (Goldsteinnel a talkshow után interjút is készítettünk, amit hamarosan olvashat a Kultplay-en). A zseniális dalbetétekkel és jazz improvizációkkal fűszerezett előadás záróakkordjaként a szovjet katonatisztek felszólították a helyiségben tartózkodó berlini programozó csapatot, hogy futtassák a Quake videojátékot asztallapnyi, saját fejlesztésű érintőképernyőjükön. Mindannyian a látványosság felé tolongtunk, az érdekes akcentussal beszélő kóderek pedig vad lövöldözésbe kezdtek a másfél méterszeregyméteres interfészen.

 

A Paraflows fesztivál nyíltan az egyre populárisabbá váló Ars Electronica ellen pozícionálja magát. A Linzben látott nemzetközi konferenciaturisták helyett bécsben geekek, hekkerek, médiakutatók és újságírók dolgoztak az elmúlt tíz napban, a programok családiasak és jól szervezettek voltak, az idén két éves Paraflows kommunkációja azonban még fejlődésben van. A programban workshopok, filmvetítések, talkshowk és bemutatkozó előadások is szerepeltek, a rendezvény központi üzenete azonban kevésbbé jól kommunikált, mint az Ars hangzatos "Goodbye Privacy" mottója. A Paraflows ugyanis idén a láthatatlan, elérhetetetlen és gondolati terekkel foglalkozott elsősorban, jól megfogalmazható tanulságokat azonban legfeljebb mindenki maga szerezhetett a bécsi fesztiválon.

space night rockers | 2007.09.26. 11:15 | link | 3 komment | Megosztom

new media art digitális kultúra

ergé 2007.10.02. 19:36:32

SS-egyenruhásnak avagy Hitlernek öltözött figurákkal is olyan vicces és szellemes lett volna a fesztivál?

ff 2008.05.13. 15:14:27

hátperszehogynem... kettősmérce.

h i r d e t é s
CriticalMass 2008.04.20.

Pazar Cuccok

Turulmeme

Houston, we have a problem.

Mindennapi Betevő

Houston, we have a problem.

Elit Alice

Houston, we have a problem.

Follow on


http://www.twitterbuttons.com
Creative Commons Licenc

Támogasson minket!