Meg ilyen:

Vitára buzdítani okos és jó dolog. Vitatkozni tanulni kell, hát még a magyarnak. Az Index most példát mutat vitatkozáskultúrából. Vagy nem.

A piros sarokban Tóta "csináljunk valami hasznosabbat" Árpi, a kék sarokban Bede "locsoljuk a fikát vödörszám" Márton. A téma - ahogy az egyetemi kísérleteknél is lenni szokott - példa jellegű: nem igazi témáról vitatkoznak még, az majd félév végén következik, nagyon reméljük. Bemegítésképpen az Index stílusáról folyik a véleményütköztetés (lásd: "ha a fizikaterem térfogatát elosztjuk hárommal..."): vajon jó dolog-e fikázni, vagy nem.

Tóta és Bede mint két tógába csavart római szenátor érvelnek saját álláspontjuk mellett kimondottan üdítő modorban. A szívmelengető jelenség mögött vélhetően tudatos jobbító szándék húzódik, a vitapartnerek nyilván előre megbeszélték a témát, ahogy Joshi Barat-nál a bunyót szokták. Most a tenyerüket dörzsölik, miközben azt sasolják, hogyan reagál a közvélemény egy értelmes diskurzus láttán, ami ráadásul nem valami rettenetes irodalmi folyóiratban zajlik értelmetlen baromságokról, hanem egy sokakat érdeklő és megosztó, könnyen értelmezhető kérdésről egy népszerű mainstream médiumon.

Persze lehet, hogy naívak vagyunk meg túl okosak, és valójában arról van szó, hogy az Indexnél féltékenységi rohamot kapott véleményformáló publicisták estek egymásnak tíz körömmel, a hiszti pedig ráadásul a nyilvánosság előtt zajlik, a szerkesztőségi vécé helyett. De ezt nem akarjuk gondolni, ez a közelgő összeomlás első nyilvános jele volna. Inkább képzelünk tógát Tótára mint Bede vérétől pettyes műkörmöket.

Az igazság hamarosan kiderül, már ha lesz folytatás. Önnek mi a véleménye? Döntsük el osztrakiszmosszal! 

Nem lennénk őszinték, ha azt állítanánk, nem gondoltunk bele egy harmadik lehetőségbe is. Eszerint cinikus disznók vagyunk, amiért élvezettel vájkálunk saját spekulációink mocsarában, ahelyett, hogy elfogadnánk a helyzetet a maga spontaneitásában. A harmadik verzió szerint Tóta W. felnőtt, és tele lett a töke az Index-szel, meg az egymást túllicitáló egomán fikahuszárokkal, és ezt jól meg is írta blogja fennállásának évfordulója kapcsán, számvetésként. Hagyjuk a metaokoskodást, foglaljunk állást inkább!

Tóta posztja elég erős lett, ha minket kérdeznek, mi neki szurkolunk. Főként azért, mert a riposzt legizmosabb ellenérve súlyos félreértésen alapszik. Bede szerint a politikai korrektség ugyanis egyenlő a pártos seggnyalással, ami a magyar sajtóban valójában folyik. Szerinte harcolni kell minden olyan mondat ellen, amit nem idézőjelben szabad csak értelmezni, miközben az idézőjel expressis verbis cikinek számít.

A politikai korrektség ezzel szemben azt jelenti, hogy az ember ismeri a halkést és az angolvécét, viccből sem niggerezik, a magyar sajtóról pedig ilyesmit azért nem mernénk állítani. A magyar sajtó pártos, provinciális és seggnyaló és véletlenül sem PC - fikazuhany helyett kemény, oknyomozással és szembesítéssel kellene nevetségessé tenni. A fikázás vs. PC újságírás Amerikában érvényes szembenállás, amit a Vice és Rolling Stone magazinokon érlelődött Bede sajnos kérdés nélkül adoptál a hazai viszonyokra.

Teheti, hiszen az oknyomozáshoz valóban több idő és energia szükséges, amit idehaza nem fizet meg senki.

A LEGO kocka csodálatos találmány. Gondoltak már arra, mennyire pontosan kell megtervezni minden elemet ahhoz, hogy kellő könnyedséggel lehessen összenyomni őket, mégse omoljon össze a vártorony, vagy a Millenium Falcon lézervető-tornya? 

Pontosan negyvennyolc éve zötyögött végig a futószalagon és pottyant műanyagdobozba az első LEGO kocka Dániában. Friss adatok szerint 15 milliárd különféle alkatrész és elem készül évente a gyárban, mégpedig olyan pontos sablonok alapján, hogy mindössze 18 hibás kocka kerül 1 millió tökéletes építőelem közé.

Így készül a LEGO kocka: fotógaléria a Business Week összeállításában.

A Picasso féle fényfestészet nekünk eddig Lichtfaktor átértelmezésében tetszett a legjobban, pár éve rajongva néztük a festett fényszörnyek éjszakai kalandozásairól készült videókat. Most a Sweat Shoppe duó - Bruno Levy és Blake Shaw - munkáiba szerettünk bele akik fény helyett videóval festenek Queens, Brooklyn, és Manhattan elhagyatott utcáin.  A technológia a médiaművészek állítása szerint teljesen egyedi, a videógraffitizéshez ugyanis saját készítésű szoftvert használnak.

Update:

Nem hagyhatjuk ki a művészek zseniális lufis videóját, íme:

Na, ezt is megértük :)

A júliusban, Oxfordban rendezett TEDGlobal konferencia egyik legelgondolkodtatóbb előadása volt Chimamanda Adichie nigériai írónő története az emberi szűklátókörűségről. A TED.com-on nemrég publikált felvételt végre mindannyian láthatjuk. Hallgasson, tanuljon, kapcsolja ki a tévét és ne hagyja magát! 

Ha Gianni helyett nagyvárosi kisember bámult Önre a buszmegálló kivilágított plakátjáról a minap, akkor azon szerencsések egyike, aki még láthatta a  COMMON PEOPLE gerillakiállítást, mielőtt eltávolították a reklámfelület értékesítőinek alkalmazottai. Október 26-án éjjel ugyanis lelkes gerillaművészek saját munkáikra cserélték a Duna-parti buszmegállók fényreklámjait  a  Batthyányi tér, a Komjádi uszoda és az Attila út környékén. A hat képből álló sorozat "a kisember reklámja, semmit sem akar eladni, pusztán figyelmeztetni, emlékeztetni  akar az átlagemberre".