Egyvalamit nagyon jól tudunk csinálni mi, magyarok. Magasról lenézni azokat, akik még nálunk is mélyebbre süllyedtek a kakagödörbe. Igaz, Európában már nem nagyon találunk ilyen társaságot. Komoly nemzeti trauma is volt, amikor rádöbbentünk: sem a románokat, sem a jugoszlávokat nem lehet lecsehszlovákozni többé, hogy a csehszlovákokról ne is beszéljünk.

Itthon kell hát keresnünk valakiket, akik még nálunk is szerencsétlenebbek, ráadásul hülye egyenruhában is járnak, hogy messziről is látni lehessen rajtuk mekkora lúzerek, és mi mennyivel jobb fejek (ügyesebbek, talpraesettebbek, jobb szagúak) vagyunk náluk.

Na, melyik az a dolgozó, akivel csaknem mindenki rendszeresen találkozik, üzleti kapcsolatba kerül, kommunikál és közben alkalma adódik egy jó nagyot rúgni belé, mert szerencsétlen úgysem tehet semmit ellenünk? A postás? Nem, ő ellophatja a csomagunkat. A kukások? Dehogy, ők bekenhetik szarral a lépcsőházunkat. Naná, hogy a gyorséttermi alkalmazottak azok (ők elvileg beleköphtnek a hamburgerbe, de úgysem merik, mert ha kiderül, felnyomjuk őket, balhét csapunk, audikulccsal verjük be a fejüket a kis köcsögöknek).

Ismerkedjenek meg Ernővel, a Legszerencsétlenebb Gyorséttermi Alaklmazottal. Csórikám akkora balfék, hogy a menü árát is elrontotta, meg milyen a haja is már! Nenézzé, mit nézel! Röhögjük ki a barmot együtt, miközben legközelebb hamburgert vásárolunk a Burger Kingben, mi, akiknek jobb fodrászunk van mint Ernőnek, és használunk aftershavet is (Old Spice). Az ügynökségnek pedig gratuáljunk együtt a társadalomépítő ötletért!