OSX Snow Leopard: működik az eject!

Ennek megünneplésére rögtön új ikont is kapott az alkalmazás. Ugye, mennyivel megbízhatóbban eject-el egy fém hatású gomb?

Szeptember 15-én, kedden nyilvánosságra kellett hozni minden olyan vezető tisztségviselő pénzbeli juttatását, aki állami cégnél dolgozik. A kormányrendelet szerint minden cégnek a saját honlapján kellett publikálnia az adatokat.

Na egy budapesti szerkesztőségben ilyenkor a következő történik: a politikai rovatvezető szemében különös, perverz fények villannak, miközben teljes beosztotti állományát a céges honlapokra uszítja. A feladat: nyomogatni kell a refresh gombot, amíg meg nem jelenik a várva várt információ: a felső vezető havi illetménye say: bruttó 3 millió forint.

Mennyi? Sikít fel az olvasó, amikor a cikket látja, kattint és olvas, ahogy kell. Utána irány a kocsma, maradt még egy tízezres a hónapra, ezt meg kell beszélni.

Hát ezen a gumicsonton csámcsog most Magyarország. Az emberek erről beszélnek, meg arról, hogy Bódi Guszti infarktusánál 45 percet késett a mentő. Nem mondanánk éppen, hogy a problémák gyökerénél járnánk, ujjunk az ütőéren pihen.

Az állami cégek fizetéslistájának nyilvánosságra hozatala igazi átlátszó porhintés, ráadásul széllel szemben, finoman szólva. Mégis: az emberek nyelik, mint a kisangyal. Amikor a négyes metró költségvetéséből Kína Mars-expedíciót szervezne (grátisz holdraszállással), a Margit-híd az eredeti összeg duplájába, az autópályák sokszorosába kerülnek, és lassan már tíz éve találgatjuk, kicsoda Josip Tot, húsz éve meg, hogy mi történt pontosan az olajbizottsági üléseken, nos akkor nehezen állíthatnánk: most az országot megbénító korrupció úgymond melegágyát találtuk meg egy bűzös bűnbarlang legmélyén, és hah - bőrszíjakba öltözött állami cégvezetők borotválják egymás bajuszát rajta.

A nyilvánosságra hozott információnak konkrétan nincs hírértéke. Arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy a kormány seggbe rúgja vele saját magát, meg hogy a hírt címlapon üvöltő portálok szegénységi bizonyítványt állítsanak ki magukról. A döntéshozók valahogy így gondolkodhattak: "Gyűrűzik a végkielégítés-botrány? Elő az állami fizetésekkel! Lesz itt fegyelem meg rend, meg transzparencia!" - ennyi. Tényleg azt gondolták, hogy senki sem kérdezi majd meg, hogy ki utalja ezeket a fizukat? Ki a hibás: aki adja, vagy aki elfogadja? Kit bíztunk mi meg azzal, hogy gazdálkodjon a pénzünkkel, a BKV-t? Fenét: az államot!

Nahát, már mi is erről beszélünk, pedig: a havi 3 milla bruttó annyira nevetséges, a valódi lopásokhoz képest, de tényleg.  

Egyvalamit nagyon jól tudunk csinálni mi, magyarok. Magasról lenézni azokat, akik még nálunk is mélyebbre süllyedtek a kakagödörbe. Igaz, Európában már nem nagyon találunk ilyen társaságot. Komoly nemzeti trauma is volt, amikor rádöbbentünk: sem a románokat, sem a jugoszlávokat nem lehet lecsehszlovákozni többé, hogy a csehszlovákokról ne is beszéljünk.

Itthon kell hát keresnünk valakiket, akik még nálunk is szerencsétlenebbek, ráadásul hülye egyenruhában is járnak, hogy messziről is látni lehessen rajtuk mekkora lúzerek, és mi mennyivel jobb fejek (ügyesebbek, talpraesettebbek, jobb szagúak) vagyunk náluk.

Na, melyik az a dolgozó, akivel csaknem mindenki rendszeresen találkozik, üzleti kapcsolatba kerül, kommunikál és közben alkalma adódik egy jó nagyot rúgni belé, mert szerencsétlen úgysem tehet semmit ellenünk? A postás? Nem, ő ellophatja a csomagunkat. A kukások? Dehogy, ők bekenhetik szarral a lépcsőházunkat. Naná, hogy a gyorséttermi alkalmazottak azok (ők elvileg beleköphtnek a hamburgerbe, de úgysem merik, mert ha kiderül, felnyomjuk őket, balhét csapunk, audikulccsal verjük be a fejüket a kis köcsögöknek).

Ismerkedjenek meg Ernővel, a Legszerencsétlenebb Gyorséttermi Alaklmazottal. Csórikám akkora balfék, hogy a menü árát is elrontotta, meg milyen a haja is már! Nenézzé, mit nézel! Röhögjük ki a barmot együtt, miközben legközelebb hamburgert vásárolunk a Burger Kingben, mi, akiknek jobb fodrászunk van mint Ernőnek, és használunk aftershavet is (Old Spice). Az ügynökségnek pedig gratuáljunk együtt a társadalomépítő ötletért!