David Attenborough sorozataiban még a gepárdos jelenet volt a legfeszültebb, amit a gazella végül sosem élt túl. A legújabb, HD természetfilmek azonban már korántsem a Földön élő flóra és fauna látványos diverzitását ünneplik. Látleletet adnak inkább bolygónk utolsó évtizedeiről a várható armageddon előtt.
Természetfilmen parázni ma teljesen normálisnak számít. A klasszikus chill-out hatás helyett aggódva figyeljük a zsugorodó korallzátonyokat, a kihalással fenyegetett jegesmedvéket, és az olvadó jégsapkát a sarkvidéken. A mai természetfilmek új minőséget adnak a reality műfajának, miközben a közelgő világégés egyre nyilvánvalóbb előjeleit dokumentálják.
Így volt ez a BBC legendás Earth sorozatában, és ezt a dramaturgiát követi az idén készült, Home című szuperprodukció is, amit a hosszú hétvége valamelyik afterpartijához ajánlunk. Yann-Arthus Bertrand és Luc Besson filmje azt mutatja meg, hogyan borította fel a mindössze 200,000 éves Homo Sapiens a bolygó élővilágának évmilliók alatt kialakult, tökéletes egyensúlyban működő körforgását amikor bányászni, gazdálkodni és iparosodni kezdett, tekintet nélkül a környezet fenntarthatóságára.
A filmnek kimondottan jót tesz, hogy nem amerikai. Kevesebb demagógia és Hollywood-i nagyotmondás van benne, helyette elképesztő felvételek és meggyőző adatok továbbítják az üzenetet: ha nem változtatunk, akkor kb. 20 évünk maradt, mielőtt klímamenekültek milliói szállásért kopogtatnak az ajtóinkon.
A Home-nak érdekes aktualitást ad, a könnyű, nyárvégi parázgatást pedig még kényelmetlenebbé teszi az SG.hu-n megjelent mai cikk. Norvégiától északra, az olvadás miatt szivárogni kezdett az évmilliók óta jég alatt nyugvó, hatalmas mennyiségű metángáz, ami sokkal hatékonyabban idéz elő üvegház hatást, mint szén-dioxid.