A kedvenc Gyémántom fogta magát, a feleségét, a fényképezőgépét, rajzszenet és vázlatpapírt, és elrepült Amerikába. Úgy gondolta, jobb lesz most neki ott. Forintjait dollárokra váltotta, repülőre szállt, és itt hagyta, amiért nem kár.
Maradt, amíg a pénze tartott. Nem turistaútra ment, hanem válságkezelésre. Személyesre. Valami olyat alkotni, amilyet még nem csinált. Festett már jazz zenére, fotópapírra hívóval, technikát neveztek el róla (gyémántográfia – Szalay Zoltán). Most nem csak Chicago volt a célpont a magasvasútjával, vasszerkezetével, mocskos kis bárjaival, színes emberkavalkádjával, hanem azok a gigantikus sziklába vájt szobrok, amik sokkal inkább szimbólumai Amerikának, mint az álmodozó Szabadságszobor, vagy a szomorú WTC emlélmű. Nem kísérletezik, nem is annyira életérzést ad át ezekkel a képekkel, hanem konkretizál. Azt erősíti meg, amit számára Amerika jelent. Millió-egy látvány van ott, ami felkelthette volna a figyelmét, sok ezer, ami hatásvadászabb lehetett volna. Mégis kiválasztotta azt, amiért az álma Amerika. Négy fej, a szabadság-és-demokrácia fogalompáros harcosai. Hazahozta nekünk, tanuljon, akinek tanulnia kell belőle.
Gyémánt László kiállítása június 11-ig látható a Keleti Károly utcai Társalgó Galériában.
Tamás · http://upside.blog.hu 2009.05.06. 18:04:29