Képzeljük el Bojár Ivánt egy, a Műcsarnokban rendezett graffitikiállítás megnyitóján, ahogy nagy marék konfettivel a kezében kergeti Petrányi Zsoltot, miközben György Péter balról bodicsekkol, aztán mindannyian kacagva hemperegnek a padlót vastagon borító papírtörmelékben. Torinóban kortárs művészek rájöttek, hogyan lehet életben tartani a graffiti kultúrát úgy, hogy az Budapest udvari építészének, Bojár Iván Andrásnak is tessék. A magyar főváros köztudottan szerves része az Európa metropoliszai között zajló építészeti, kulturális és designpárbeszédnek, némi lemaradást egyedül az utcai graffiti bosszantó kérdésében mutatunk. Nem véletlen ezért, hogy főpolgármesteri biztos minden erejével azon dolgozik, hogy ezt az utolsó, ám annál kellemetlenebb hátrányunkat sikeresen leküzdjük. Sétáljunk csak végig a Nagykörúton, üljünk le egy jó könyvvel a Blaha Lujza, vagy a Moszkva téren! Mi próbáltuk, és saját tapasztalatból mondhatjuk, szörnyen zavaró a város közösségi tereit ellepő graffiti.

Az olasz Eltono megoldása legalább annyira látványos és imponáló, mint a Boros-Bochkor fúrópajzs haladása a Kálvin téren. Budapest végre valóban a huszonegyedik századi metropoliszok soraiba emelkedhet, ha átvesszük és városi szinten támogatjuk a projektet! A furfangos talján ugyanis feltalálta a konfetti falfirkát: kétoldalán enyvbe mártott csíkot helyez el a felületeken, sajátos textúrákat készít, majd arra kéri a helyi műélvező közönséget, vaduljanak az utcán, vagy a kiállítási térben konfettivel. A Budapesten is ismert nyilvános párnacsatához hasonló heppening eredményeképpen a ragasztóval előkészített falakra is jut az apró papírdarabokból, a minták hirtelen megjelennek, és máris kész a lehúzható graffiti. Olasz földön az új street art irányzat már a múzeumokba is beköltözött, ami nemcsak rangot ad a ragasztós graffitinek, hanem megreformálja a kiállításmegnyitók unalmas rutinját is.

Coriandoli - Extra Flaggers Bonus from EltonoVideo on Vimeo.