Eddig azt hittük, őszinte sajnálatot kell éreznünk a magyar fővárosnál is civilizálatlanabb helyeken élő sporttársak iránt: mit tehet egy szerencsétlen afgán, aki egyszer arra ébred, meg kell tanulnia a 180 ollie-t négy lépcsőről, de a városban sehol sem használnak lépcsőt két eltérő magasságú utcaszint összekötésére? Arról nem is beszélve, hogy a legközelebbi sima betonfelület a főtéren magasodó börtön fala, ami mondjuk nyolc méter hosszú, de függőleges, így nyilván lehetetlen rajta felgyorsulni?

Továbbra is együttérzéssel gondolunk azokra, akik ilyen helyeken élnek, de már nem Kabul, hanem mondjuk Salgótarján ördögszekér rótta főtere jut eszünkbe egy nagyobb pesti kátyú láttán. Futótűzként terjed a nemzetközi sportéletben a hír: az afgán fővárosban Skateistan néven görsulit nyitott három ausztrál deszkás. Az érdeklődés hatalmas, kiskorúak tucatjai cserélik a kalasnyikovot négykerekű juharlécre. A tipikusan nyugati sport meghonosítóit kultúrmisszionáriusnak tartják, máris a legnagyobb görpark gyártók szálltak be a bizniszbe. A helyi norvég követség 50 ezer dolláros adományából skatepark is épült, ahol a helyi gyerekek mindenféle felszerelést kölcsönözhetnek az órák időtartamára.

A projekt elnyerte az ISPO Social Awarness nagydíját, a New York Times sportrovata pedig címlapon hozta tegnap a kabuli skatepark történetét.