2004-ben co-szerkesztettem egy kulturális műsort a királyi tévében, és ha valaki azt mondta volna: "fiúk itt egy csomó pénz, szervezzetek kiállítást a város egyik legszebb galériájában az elmúlt hónapokban bemutatott művészek munkáiból" akkor botostáncot jártam volna örömömben és puszit nyomok a producer szakállára. Persze nekünk senki sem mondott ilyesmit, eltelt azonban néhány év közben, megjelent Magyarországon az MTV zenecsatorna kifogyhatatlan pénztárcájával és megkereste a Műcsarnok kutátorait.

Bő egy héten át lehet megnézni még az ERNST múzeumban a csatornán bemutatott fiatal képzőművészek alkotásait. A Pixel című bytesize kultműsor elmúlt harminc adásában megjelent alkotók közül szakmai és közönségszavazatok alapján válogatták ki azt a tizennyolcat, aki felületet kaphatott a nagymező utcai galériában. Remek installációk és festmények bizonyítják, hogy nem Stark Attila az egyetlen fiatal képzőművész Magyarországon.

A Berlinbe emigrált Fodor János padlóra vetített keleti bölcsessége csillagos ötös például (címlapon). Ha nem lennénk nyakig lakásfelújításban (a laminált- szalag- és hagyományos parketták közti minőségi- és árkülönbség viszonyáról álmodom éjjelenként) akkor is egyből helyet keresnék a fal mellé állított munkadarabnak otthon. Én persze nem a földre tenném, hanem a falra, a nap egy bizonyos szakában felnagyítva tükröztetném a trendi karaktereket a szemközti alkóvba, körberajzolnám a tükörképet, és kifesteném óarannyal. Fodor humorérzékét ismerve persze könnyen lehet, hogy az ázsiai motívumok azt jelentik: "kopogással ne zavarja a rendelést" - éppen ez a titokzatosság adja az alkotás sava-borsát.

Másik kedvencünk Kovács Budha Tamás gigantikus installációja, melynek poénja, hogy a művész helyben, a Nagymező utca környékén gyűjtött faanyagot a harmadik dimenzió megjelenítéséhez, két munkanap alatt. A kép így válik terézvárosi, lokális utcaművészetté: Budhatomi bevitte az utcát a múzeumba, ha már a múzeum nem ment ki az utcára. Kár, hogy a helyi kutyaszartermelő lakosság mit sem tud minderről.

Szellemes nem az, amikor Sas József pukkol a színpadon, hanem mondjuk Borsos Róbert Freestyler házimunka szettje. A három darabból álló készlet filcből és szépen csiszolt fa elemekből áll és nem jó semmire, a látogató viszont minden további nélkül beveszi, hogy valamilyen házimunkát lehet végezni vele. Borsos blogján egyébként további csodálatos szobrokat lehet nézegetni. iPod, oroszlán, félautomata pisztoly: csaknem minden filcből készült:

A csupa friss ötlet, az új képzőművész generáció munkáinak láttán sajnáltam először, hogy még sosem láttam egyetlen Pixel epizódot sem. A magyar MTV indulásakor ugyanis éppen úgy éreztem, sürgősen halkítanom kell a körülöttem üvöltő médiazajt. Amikor megláttam Ákost papírgityóval a nyakában, örökre száműztem a csatornát a statikus interzónába. Most a kiállításon belenéztem, az egyik teremben ugyanis hatalmas kivetítőn megy az archívum. Annyit üzennék innen a Tikkurila festékesdobozok, IKEA celofánok és Legrand dugaljkeret-kartonok alkotta szeméttombról az operatőrnek, hogy a beszélő fej akkor is olcsó klisé marad, ha rángatja rajta a kamerát. Csak így még bántja is a szememet.