"Igazi szexistenő? Íme a magyar sztár régen elfelejtett eroti..." - olvasom a Hírkereső.hu című abszurd irodalmi linkgyűjtemény egyik ajánlójában. A tűzforró cím a Story magazin egyik cikkére mutat, ezt látatlanban is kitaláltam volna háromból. Pedig a bulvár véletlenül sem egyenlő Ómolnár Miklóssal (akiről Uj Péter egyszer találóan megjegyezte: ő az egyszemélyes magyar Monty Python).

A Magyar Tipográfusok Egyesülete új pályázatában más oldalról közelít a bulvárhoz: "eredeti jelentése alapján egy hangulatos párizsi sugárútra kellene gondolnunk, de vajon eszünkbe jut-e manapság a boulvard honnan származik? A szó erősen pejoratív értelmet kapott, és a flaszter irodalma, a szennylapok, a környezetünket elárasztó ócska nyomtatványok jelzőjévé vált. Ami bulvár, az hát közönséges? Ne áltassuk magunkat, tudjuk, művészet is van ilyen."

- Jegyezze meg: mindent lehet rosszul és jól is csinálni - mondogatta egykori beszédtanárom a Magyar Rádióban, aki több évtizedes szakmai gyakorlattal a háta mögött is elpirult ha valaki felhozta, ő szabadította a közönségre Sváby Andrást és Boros Lajost. A bulvár ugyanis nem feltétlenül agyzsugorítóan pronyó, ha hozzáértők művelik. A Typoszalon pályázatában "a vizuális szenny, a mesteri szintre emelt dilettantizmus és a profi média által nap mint nap elénk tálalt, cukormázba hempergetett illatos lókolbász" helyett – igazi bulvár alkotására kéri a jelentkezőket - bármit is jelentsen ez. A nevezés határideje április 29, az győzteseket feltétlenül bemutatjuk a Kultplayen!