Útelágazáshoz érkezett Konyhaparti rovatunk, november első napján ünnepélyesen elindul a Kultplay Podcast! Hogy miért örüljünk ennek együtt? A podcast azt jelenti, hogy erre a linkre kattintva, a subscribe gomb helyes megnyomását követően feliratkozhatsz a konyhaparti mixsorozatra mondjuk az iTunes szoftver segítségével, és amint új epizód jelenik meg a Kultplayen, máris jön Neked lefelé iTunesból iPodra, vagy más lejátszóra és viheted magaddal a Konyhaparti DJ-k mixeit.

Exkluzív szettel ünnepeljük a rovat indulását. Mai vendégünk újságíró, egyetemi tanársegéd, rádiós szelektor, megszállott bakelitgyűjtő és DJ egyben. Partnerével, Keyserrel a kezdetektől jelen vannak a hazai partikultúrában, nevükhöz kötődik a budapesti a zu jazztől és mély diszkótól, a súlyos boogaloo-n, öreg sulis hip hopon át a kolumbiai kumbiáig és bongo rockig húzódó eklektikus szcéna megteremtése.

A Kultplay Podcast hallgatói most ropogós mixet kapnak, ami élőben csütörtök éjjel hangzott el a Budapest Jazz Klubban, a város legotthonosabb szórakozóhelyén, ahol az úri közönség meghitten bólogat, majd a koszos basszusfutamok hatására széles vigyo fokozatosan táncra perdül.

DJ Shuriken számára kihajtható borítók, recsegés, telt mélyek, a lemez végén a kifutó barázda ismétlődő percegése nélkül nincs zene. Shuriken tavaszra várja első szerzői albumát, melynek címét elsőként Ti tudhatjátok meg a túloldalon megbújó interjúból. Annyit elárulunk, az anyag legalább annyira titokzatosnak ígérkezik, mint amilyen nagy harapásokra képes egy vízibogár miközben elszántan veri magát előre valami sűrű, szutykos pocsolyában. 

Interjú Tovább, mix alább: DJ Shuriken In the Wee Hours - Live @ Budapest Jazz Klub. Ó, yeah!

Vályi Gáborként és Shurikenként is ismerünk, korábban a Wanted magazinnak is irtál, rendszeresen nyilatkozol popkultúrával, hiphop-pal, break-kel kapcsolatban tévéműsorokban, meg persze zenélsz folyamatosan. Melyik a fő tevékenységed, a szakértő, a zenész, vagy az újságíró?

Egyetemi tanársegéd vagyok a BME Szociológia és Kommunikáció tanszékén, és a disszertációmat írom olyan lemezgyűjtőkről, akik a hangminta alapú hip hop miatt kezdtek régi funk, soul, jazz, rock, latin és diszkó hanglemezek után kutatni. Az egyetem a főállásom, és mivel évek óta húzódik a doktorálás, és nem halogatható tovább, ez szinte mindent háttérbe is szorít. A zenei és kulturális újságíráson évek óta haldokló hobbi, az értelmes gondolatok kifejtésére alkalmatlan háromperces megszólalásokban gondolkozó tévék elől igyekszem elbújni. A lemezbúvárkodás lélekemelő kikapcsolódás, zen meditáció, hangulatjavító intézkedés. A DJzés az elmúlt években visszaszorult a föld alá, harminc-negyven embereknek játszunk jobb, rosszabb adottságú kocsmákban. Ez így van rendjén, ha összejön, nekem ez elég. Péntekenként a Hunnia Filmstúdió "Viharbrigádjában" szakértek, forgatókönyveket bírálunk, gyógyítunk és a jövő filmjeiről ötletelünk Sándor Pállal és viharos barátaimmal.

Hogyan/mikor kezdődött máig tartó kapcsolatod az easy listeninggel?

Hallgasd meg a Portishead "Sour Times" című számát, aztán az argentín géniusz Lalo Shifrin "Danube Incident"-jét, és akkor nagyjából kiderül, hogy a kilencvenes évek közepén hogyan csúszik bele valaki az akkori hangmintákból építkező zömében angolszász DJ műfajokból a filmzenék és az easy listening irányába. Ennek a dolognak akkoriban amúgy is volt egyfajta divathulláma: a post acid jazz világ is erősen merített ezekből a dolgokból, és rengeteg régi felvételekből álló válogatás meg újranyomás jelent meg. Nyilván a retro jegyében. DJ Parkerrel és DJ Kreténnel kezdtem DJzni, a formáció neve Futura Retro 2000 volt. Ők valamennyivel idősebbek voltak, többet is tudtak ezekről a dolgokról, sokat tanultam tőlük. Az easy listening jó ugródeszka: tehetséges zeneszerzők és session zenészek írták, hangszerelték és játszották fel ezeket ezeket számokat az 1960-as 70-es években, ennek megfelelően van benne jazz, latin és funk, ezeken aztán el lehet indulni mélyebbre. Ma már az easy listening egy nagyon pici szelete annak, amivel foglalkozom.

Korábban Keyser volt állandó fellépőtársad, ma inkább szólóban szelektálod a bakeliteket. Mi történt?

Ma is együtt csináljuk a rádióműsorunkat a Tilos Rádióban, és a fellépéseink jó része is közös. Inkább arról van szó, hogy elfoglaltabbak vagyunk, nem mindig érünk rá együtt, meg kisebb rendezvényekre hívnak, ahol egy vendég ki is meríti a szervezők lehetőségeit.

Kezdettől jelen vagy a budapesti partiszcénában, mit gondolsz: csak mi öregszünk, vagy régebben valóban jobb bulik voltak a városban? 

Kevesebb volt a buli, nyilván nagyobb jelentősége volt a ritka lehetőségeknek. Meg új és friss volt ez az egész DJ-zés dolog: ma már senki nem ül le attól, hogy valaki két lemezjátszó fölé görnyed egy füstös helyen. Megváltozott az átlagember zenéhez való hozzáférése is: míg korábban a magukat a dologba mélyen beásó, az új megjelenéseket figyelő, vadászó DJ-k szinte kizárólagos forrásai voltak egy csomó marginális zenének, ma a neten mindent megtalálsz. Menj fel a Corvin-tetőre, egy-egy sikerültebb bulira a Cinetripre vagy az A38-ra, és látni fogod: pörög ez. Csak a mi generációnk lassult le. Szerintem érthető, ha nem járunk annyit bulizni: ma már nem izgalmasak annyira azok a helyzetek, azok a zenék, azok az emberek.

Vannak saját számaid, teljesen egyedi hangzást képviselsz - készül végre szólólemez?

Nem tudom, egyedi-e. Instrumentális hip hop ez, recsegő mintákkal. Kortárs zene kevés műgonddal és még kevesebb szakértelemmel elkövetve. Jó, mondjuk a Csíborra büszke vagyok: a nagy harapásokra képes vízibogár lassan, de elszántan veri magát előre valami sűrű, szutykos pocsolyában, ez borongós, delíriumos hangulat foglalkoztat. Az állat makacs, ostoba, megátalkodott, és - megkockáztatom - elpusztíthatatlan élniakarása. A Rianás egyelőre nincs a köz fülei elé tárva, de az is ennek a pszichedelikus trash movie esztétikának egy félresikerült zsákutcája. De nem csak az igaz könnyekre hajtok, a Klippiti például egész vidám kis ujjgyakorlat. Tavasz végére remélem azért elkészülök a lemezzel. A ti nyájas olvasóitok tudják meg először a címét: "Zene döglött sirályokra és törött hangszerekre".

Egyre több DJ játszik CD-ről, vagy laptoprol, te viszont általában bakelitről nyomod. Hány lemezed van otthon?

Gyere, és számold meg, ha ráérsz. Olyan négy vagy ötezer környéke elég biztonságos tipp. Nincs bajom a laptop DJ-kkel, de már soha nem lesz annyi időm, hogy bedigitalizáljam a gyűjteményt. Túl későn találták fel ezt a laptopos dolgot, pedig értelmes: nem tömött lemeztáskákkal cipekedni, a mikszelés is egyszerűbb, nem kopik el a lemez se, de valahogy benne ragadtam a bakelitben. Nagy, kihajtható borítók, recsegés, telt mélyek, a lemez végén a kifutó barázda ismétlődő percegése, amíg le nem állítod. Ezek nélkül a dolgok nélkül valahogy nem izgat fel a zene.

Budapest Brakecsokkerz

Mutasd be pár szóval a Kultplaynek küldött mixet!

A Fixi4 formáció koncertje után DJztem a Budapest Jazz clubban 2008. október 30-án, abból a mixből egy részlet, valahol éjjel kettő után. Vannak, akik nem tennének közzé ilyen fésületlen, kontroll hangfalak nélkül, majdnem süketen készült anyagot. Valóban voltak az esti felvételnek olyan részei, amik nem voltak olyan szórakoztatóak otthon, a fotelből visszahallgatva. A kiválasztott részlet azonban működött nekem, a maga tökéletlenségében jól mutatja, hogy mi történik a lemezjátszokon az ilyen családias, jobban sikerült bulik hajnali óráiban.

Nem olyan bántó, ha picit sorjás a mikszek széle, ingadozik a jelszint: nekem ebben a nyersességben van valami a punk rock barkács-esztétikájából. Az az éjjel kettő utáni időszak,amit dokumentál, egébként is a kedvenc időszakom: ilyenkor - ha jó a közönség - már bármit lehet. Ugyanúgy eltáncolnak a lassan kattogó Herbert mixre, mint IG Culture "1969 LSD Madness" című összevisszaságára, Rogall "Honey's and Cash" című fura tempójú, meghatározhatatlan műfajú elektronikájára, vagy régi soul-jazz és hip hop klasszikusokra. Nem kell sem sebességekhez, sem műfajokhoz ragaszkodni, nem kell döngölő party slágereket rakni, bármi működik. Én alapvetően azt gondolom, hogy ezek mind szuper tánczenék, és szeretném, hogy ezt mások is megérezzék.

Sajnos a késői órákig ezekkel a lemezekkel az emberek többségét könnyen haza lehet zavarni. Éjjel 2-3 felé viszont megérkezünk abba az ideális világba, ahol mindenki szélesen vigyorogva, behunyt szemmel riszál, bólogat vagy dőlöngél ezekre a ritmusokra. Ilyenkor jó DJnek lenni. Az ember úgy érzi, megéri a lépcsőn fel-le cipelni a harminc-negyven kiló bakelitet, az este elején az üresen tátongó tánctér beindításán erőlködni, nem menni wc-re öt órán keresztül, hajnalban a taxisok rádióján rémségeket hallgatni hazafelé.

Mostanában miket hallgatsz elsősorban?

Pszichedelikus pop és folk az 1960-as évek végéről, a 70-esek elejéről. Bonnie Dobson meg az Arzachel elég jól mutatják az irányt. Akinek kenyere, az keresse meg a DisJoint fiúk Trapdoor mixeit, és DJ Little Danny pszichedelikus pop egyvelegét valahol eldugva a blogoszférában. Ezektől vagyok ki a legjobban, de elég sok mindent hallgatok.

A hétvégén a következő dolgok szóltak otthon: Vikár László finnugor népzenei gyűjtése, Ágoston Béla - Triós, DJ Food - Jazz Brakes vol 2, Mark the 45 King - Break Beats for Dummies, Katona Klári - Titkaim, Ramsey Lewis - The Piano Player, Circles of Sound válogatás, Labi Siffre - The Singer and the Song, Yusef Lateef - Eastern Sounds, Andy Votel - Brazilika. Subtropical Sun-Stroke Psych Out, Susan Christie - Paint a Lady, Smarton Trió - Még nem tudom.

Hol lehet hallani téged?

A Tilos Rádióban minden héten csütörtökön este tíztől éjfélig. Meg ahol éppen felbukkanok. November 7 Millenáris, Litera születésnap. November 21-én a Csendesben az 1950-es évek végének, '60-as évek elejének kislemezeivel a Brakecsokkerz - Magyar hangja sorozatában. A műsorban szoktuk mondani, ha van valami.

Mi volt a kedvenc fellépésed, kedvenc helyed ahol valaha játszottál?

Szarajevóban 2003 nyarán, az nagy volt. Budapesten a Rigoletto volt a legjobb rendszeres helyünk, de elmúlt.