Egy .com végződésű, angol nyelvű weboldal, és portfólió éppen elég ahhoz, hogy ügyes tervezők felhívják a nemzetközi szakma figyelmét munkáikra anélkül, hogy bárki tudná: magyar designerről van szó. Már nem kell a különféle szervezetek és grémiumok segítsége, a designer képes menedzselni magát – ehhez elégnek bizonyul az internet teremtette nyilvánosság. Ezt Várhelyi Judit, a Magyar Formatervezési Tanács főtanácsosa mondta érdeklődésünkre a Magyar Formatervezési Nagydíj átadóünnepségén, ahol idén először főként környezetbarát formatervek kaptak elismerést.

Míg korábban sokan a magyar motívumokat, a matyóhímzést és a tulipános vonalakat komponálták a modern tervekbe – így adva külföldön egzotikusnak számító megjelenést a tárgyaknak, ma már senkit sem érdekel, hogy egy formabontó ötlet szerzője magyar, lengyel, szlovák, vagy éppen ausztrál designer. Egyre nagyobb értéke van a nettó minőségnek, és ez segíti a hazai fiatalokat akkor is, ha nem magyarként, hanem egyszerűen remek tervezőként kerülnek nemzetközi reflektorfénybe. 

Várhelyi Judittól a kiállításmegnyitón megtudtuk, hogy ez alkalommal komoly változást tapasztalt a zsűri, a 2008-as designtárgyak nem követik az előző években megszokott trendeket. A tavalyi megmérettetéshez hasonlóan idén is nagyjából 200 tárgyat bírált el a designtanács, melyek között kimondottan magas volt a környezetbarát, zöld termékkoncepciók száma. Úgy tűnik, a „green” design megérkezett Magyarországra is. 

Az egyik első díjat elnyert tervező, Lenkei Balázs kerti zuhanyzója például kizárólag nepenergiával melegíti a vizet. A „Napkorong” vízmelegítő bordáit az Adriai-parti kerek kavicsok ihlették. Ha azt gondolja valaki, hogy a tengerparti fövenyhez hasonlóan tűzforróra melegszik a lábunk alatt a fekete tálca, téved: kb. 40-45 fokos lesz maximum a Napkorong, és így nem égeti a júzerek talpát.

A másik díjat nyert környezetabarát formaterv egy különleges szélerőmű, Nyilas Kálmán munkája. A futurisztikus energiaforrás lényege az emberekre gyakorolt hatás: „A járókelők megállnak a szélkerék előtt és elgondolkodnak kicsit, mi is az a szélenergia és miért is nem ismerjük jobban, milyen lehetőségek vannak ebben a megújuló energiaforrásban, miért nem használjuk.” – vallja Kálmán.

A terv valóban nagy hatással volt a közönségre. Ez volt az a díjazott pályamunka, ami a legtöbb tekintetet vonzotta, sokan nem is tudták, mit bámulnak, mégis megálltak egy pillanatra a különleges propeller előtt. A szélkerék ráadásul mobil, így bárhol – akár egy lakókocsiban is - használhatjuk áramforrásként.

Szintén közönségkedvencnek bizonyult egy furcsa, egykerekű roller, a Gauskerék, Gőczey András és Ungár Soma megvalósult ötlete. A furcsa monocikli hajtásához nem kellenek akrobatikus képességek, nagyjából elég, ha valaki használt már rollert és biciklit életében, tudni fogja, mihez kezdjen a hajtánnyal. A kiállításon két narancsszín pólót viselő srác be is mutatta a kerék használatát a gyakorlatban: meglepő fürgeséggel szlalomoztak a töltötthúst faló urak és rozébort kortyoló hölgyek között.

Sass Tivadar Viktor a Mercedes-Benz számára készített különleges csónak forma kocsit, mely alkalmas a vízi és a szárazföldi közlekedésre is. A kétéltű kalandtúrázóknak, extrém kirándulóknak ideális, sosem lehet tudni, mikor jön egy vízesés, vagy hegyi folyó híd nélkül, miközben megvadult zsoldoskatonák/hegyi barnamedvék/adóellenőrök üldözik az embert. A tervező úgy konstruálta meg a járművet, hogy a kerekeket megnövelte és a futófelületet elkeskenyítette, így azok a vízen hajószárnyként funkcionálnak.

Érdekes volt még a Magyar Szabadalmi Hivatal különdíját elnyert designmotor, ami első blikkre úgy nézett ki, mint egy KTM Supermoto, pedig a tervező Biczó Levente a legendás Danuvia magyar gyártó számára készítette a prototípust. Ha itthon lenne ipar, ha lenne pénz a megvalósításra, nem maradna alul egyik hazai márka sem a nemzetközi versenyben – állapítottuk meg a járgány láttán. Várhelyi Judit megerősített bennünket. Mint elmondta, idén különösen odafigyelnek arra, hogy a cégeket, a gyártókat is megszólaltassák, rávegyék a kommunikációra. Egy formaterv ugyanis önmagában nem sokat ér, arra vár, hogy a futószalagra kerüljön. A mai designerek ugyanakkor egyre kevésbbé hajlandóak alkalmazkodni a hazai viszonyokhoz, néhányan maguk intézik a kis szériás gyártást - Kínában. (Fotók: Mizik Marcell)