„Az új technológiák két helyen jelennek meg először: a harctéren és a galériákban”
William Gibson: Spook Country

Gibson megjegyzése igaz a Velencei Építészeti Biennálén Magyarországot képviselő Corpora in Si(gh)te virtuális pavilonra is: az installáció építésekor olyan technológiát is használtak a magyar, svájci és japán szakemberek, melyek még alig kerültek polgári forgalomba. Bár a magyar pavilont építő, nemzetközi DoubleNegatives stúdió már augusztusban bemutatta a projektet Budapesten, a sajtóban leginkább a részben vetített, önmagát strukturáló épület furcsaságairól olvastunk. Pedig a Corpora egy új építészeti és designszemlélet előfutára. Önszerveződő hálózatok, dinamikus épületek és matematikai algoritmusok megfagyasztásával generált designbútorok a túloldalon!

A pavilon virtuális jelekből, szenzorok, önműködő hálózatok, és kamerák segítségével épül fel. A Corpora in Si(gh)te egy olyan épület, ami csak részben, kis mértékben valóságos. Művészeti installáció, 3 dimenziós modell, mely a környezeti hatásokra reagálva együtt alakul és él a külvilággal.

A körülöttünk lévő valóság kiterjesztésének (augmented reality) elvén működő rendszer lényegében egy fém vázszerkezet térbeli meghosszabbítása a pavilon felett, ami a környezeti hatásokra (például ha egy madár átrepül a velencei magyar pavilon területén) is változik és átrendezi saját szerkezetét. Mindez azonban nemcsak önmagában érdekes. Maróy Ákos, a kollaboráció magyar résztvevője Skypeon mondta el nekünk, hogy az elv alapján a jövőben a házak akár saját teraszt növesztenek majd, ha a lakóknak erre van szükségük.

A designban és építészetben megjelenő új irányzat szerint nem feltétlenül szakember döntése egy struktúra megalkotása, hanem a tárgyak és épületek matematikai képletek alapján saját maguk is generálódhatnak. Maróy elmondta, hogy az építészetben dinamikus épületeknek nevezzük az ilyen szerkezeteket, a velencei pavilon gyakorlatilag prototípusa, koncepciója a félelmetes lehetőségeket rejtő technológiának. 

A velencei pavilon virtuális építményét létrehozó hálózat egyébként nemrég szigorúan titkos katonai projekt volt: A rendszer neve ZigBee és a dinamikus struktúrákhoz hasonlóan ez a kütyü is önmagát építi fel. Egy területen (harctéren, vagy a pavilon parkjában) elszórt elemekből áll, melyek önműködően kábelmentes online kapcsolatot hoznak létre, élőben továbbítva a vetítéshez szükséges adatokat a feldolgozó számítógépek számára. Katonai felhasználás során a ZigBee elemeit elég szétszórni a harctéren, azok maguktól rendszerbe állnak, és dolgozni kezdenek akkor is, ha egyik-másik elem esetleg megsemmisül.

A formatervezésben is megjelent az új trend: a finn Freedom of Creation (FOC) stúdió például a napraforgó tányérját modellezi 3D szoftverekkel, mert a növény magjainak dőlésszöge mindig a középpont felé tart, ez pedig jól jön, ha a struktúra közepén egy égőt helyezünk el, és falilámpát gyártunk egyenesen a monitorról vezérelve. A finn designstúdió egyelőre nem véletlenszerű algoritmusok alapján tervez, a felhasznált minták és formák azonban számítógéppel létrehozott geometriai elemek, melyeket minden nehézség nélkül műanyagba öntenek megrendelésre, amikor csak akarjuk. 

A DoubleNegatives Tokyoban, a Tama művészeti egyetem számára készített már olyan könyvespolcot is, ami a designer és az építész szigorú, mechanisztikus döntései helyett egy önmagát generáló struktúra adott pillanatban "megfagyasztva" (fent). A Sami Rintala designstúdió új bútorai pedig könnyedén alkalmazkodnak a tulajdonos megváltozott igényeihez, hiszen gyakorlatilag minden felületük új funkciót rejt magában.