Konyhaparti vol.2 - DJ Tatlin

Na szevasztok! Péntek van, ideje lenyomni egy konyhaparti mixet! Elborult, utazós bulira készüljön, aki a péntek estét Tatlinnal, a fiatal képzőművész/DJ-vel tölti. Amikor meghallgattuk a Radar Mix című válogatást, végig csendben voltunk, és csak egészen halkan szóltunk egymáshoz, ha elfogyott a tálból a bólé. Az orosz festő és építész nevét kölcsönvett DJ is megszenvedte a meditációt: úgy tért vissza belső űrutazásáról, hogy valahol elhagyta az ékezeteket, azóta oroszosan beszéli a nyelvünket. Interjú, utána zene. Persze fordítva is lehet!

Kultplay: - Miért vetted fel Tatlin nevét?

Tatlin: - Nem en valasztottam. Meg az egyetem evei alatt ragasztottak ram, amikor is egyik munkam kapcsan eleg sokat foglalkoztam Tatlin munkassagaval. Manapsag mar szinte mindenki igy ismer.

- Mutasd be pár szóval ezt a mixet! Miért ezek a számok, a hangulat? 

A mix kizarolag olyan felveteleket tartalmaz, melyek natlabel kiadokon keresztul jelentek meg. Nemely kiadvany megvasarolhato valamilyen hanghordozon is, de altalanossagban az a jellemzo, hogy ezek a track-ek ingyenesen letolthetoek.
A zenei hangulat meghatarozo elmenye egy űrutazasra koncentral, ezt probaltam valahogy attenni egy zenei strukturaba. A mix egyebkent limitalt peldanyszamban kaphato CD-n is (http://www.boltmuhely.hu/).

- Mivel foglalkozol, amikor nem űrutazásokon veszel részt?

Altalanossagban kepzomuveszettel foglalkozom. Tavaly vegeztem a MKE, intermedia szakan. A kepzomuveszeten belul foleg video, installacio es a zene az ami leginkabb foglalkoztat.
Elektronikus zenevel kb. 1994 ota foglalkozom. Kezdetben meg hip hop es foleg house volt az amely mozgatott ez az evek es az uj tendenciak kiszelesedesevel egyre jobban kitagult.
Manapsag szinte mindent hallgatok es jatszom, amihez eppen kedvem van.

- Hol léptél fel korábban?

Bp. szinte minden "undergroundabb" helyszine megvolt mar. Nem hajtanak a rotacios fellepesek. Szivesen zenelek, ha kedvem van, de volt mar olyan hogy 2 hopnapig nem raktam lemezt a lemezjatszora mert eppen nem inspiralt semmi.
Egyebkent meg minden masodik heten a Tilos Radio - Alkotas Útja c. műsorában pakolgatok zeneket es harmadmagammal beszélgetünk művészekről, kiallításokról, aktuális, vagy éppen nem aktuális művekről.  (www.tilos.hu, www.alkotasutja.blogspot.com)

- Miket hallgatsz otthon legszívesebben?

Eleg komoly zenei gyujtemenyem van otthon, melyek nagyresze foleg bakelit, de CD es meg a regi idokbol jopar kazetta is összejott. Vegyes a felhozatal: Jazz, electro, techno vagy punk zene mellet a Magyar örökzöldek is egyarant megtalalhatoak a polcokon. Neha tenyleg nehez eldontenem mit is hallgassak, de otthon a kicsit "befordulosabb, hallgatos" zeneket kedvelem.

Kíváncsiak vagyunk milyenek lehetnek azok, ha a közönséget ezzel bombázod. Konyhaparti vol.2 DJ Tatlinnal:

 

Rap Zoli & Loolek | 2008.08.29. 14:00 | link | 7 komment | Megosztom

zene konyhaparti

Gördeszkás videó deluxe (és egy meglepetés)

Remek deszkás videót forgatott a kaliforniai Magnum Opus Productions mégpedig 120 fps (frame per sec) sebességgel egy vadiúj HD digitális kamerával a Red One-nal. Azt érdemes tudni a kütyüről, hogy olcsóbb állítólag, mint a hasonló tudású versenytársai, cserébe nem csillog rajta olyan szépen a Sony, vagy a Canon logó. Hát nem tudom, 17,000 dollár akkor is 3 milla. Objektív nélkül. 

 

 

És most a meglepetés. Khm...Eljön az ember életében a pillanat, amikor úgy érzi, vagy elkezd sportolni valamit, vagy menthetetlenül couch potato lesz belőle, ami egyébként elég kellemes életforma, de harminc felett már maradandó károsodásokat okoz. Én döntöttem: az alábbi, hétvégén készült rendkívül Low D videó a bizonyíték. Ígérem lesz jobb is! A felvétel a Photo Booth szoftver segítségével készült, Fish Eye effekt-tel, OSX Leopard alatt. (Nem kell röhögni).

 


Kung Fu Kick from Kultplay on Vimeo.

razo | 2008.08.28. 15:00 | link | 6 komment | Megosztom

videó sport

Michel Gondry: Tokyo!

 

Gőzünk sincs, hogy itthon mikor vetítik a mozik, japánban azonban a nyár slágerfilmje lett a három különálló epizódból álló Tokyo. A filmet egy dél-koreai és két francia rendező, Bong Joon-Ho, Leos Carax és igen, bizony, Michel Gondry jegyzik. A Tokyo Metropolitan Government Office felmérése szerint a japán fővárost idén 5, 330, 000 külföldi turista látogatta meg, ez a szám pedig folyamatosan növekszik az első, 2004-es vizsgálat óta. Hogyan látják a külföldiek Tokyot? Nagynak, furának, vagy éppen túl gyorsnak ítélik meg? Ezekre a kérdésekre ad választ a három idegen rendező közös munkája.

Természetesen a legnagyobb érdeklődés az álommester Gondry részét övezi. Az "Interior Design" című epizód a brooklyni képregényíró Gabrielle Bell Cecile and Jordan in New York című tündéri képregénye alapján készült, hiszen mint azt Gondry a Pingmagnak Bell-el közösen adott interjúban elmondta, a két város nem is nagyon különbözik egymástól. Sajnos az anyag annyira friss, hogy egyelőre nem is találtunk hozzá rendes nyelven trailert. Ha valaki rábukkan egyre, ami nem japánul van, kommentelje pls, kitesszük! Doomo arigatoo!

razo | 2008.08.27. 17:36 | link | 6 komment | Megosztom

kult film

ARC pályázat: a győztes filmek először a Kultplayen

Szex, hazugság, videó - akár ezt a címet is adhatnánk az idei ARC plakátkiállításnak, pedig a pályázati kiírás szerint a téma a boldogság volt. "Hol lakik a boldogság mostanában?" - ismételték a szervezők Petőfi Sándor kérdését, a válaszok súlyos látleletet adnak a magyarok boldogságképéről.

Persze a legtöbb pályázó cinikusan közelítette meg a kérdést, ha már komolyan úgysem lehet (az út a cél, a keresés maga boldogság, bla, bla, bla). Az ARC szervezői megbolygatták a méhkast: olyan kérdést tettek fel a magyaroknak, ami leginkább az elevenünkbe vág. Nem csodálkozunk azon, hogy a hazai médiakultúrán nevelkedett versenyzők munkáin pillanatnyi örömök szerepelnek inkább: szerintük a dugás, az evés és a pénz jelentik az emberi boldogság forrásait. A plakátversenyben első helyezett Barta Árpád és Szabó Ádám Már bennem című munkája osztotta meg legkevésbbé a zsűrit - tudtuk meg a tegnapi, díjátadóval egybekötött sajtótájékoztatón. A nagymama viaszkosvászon terítőjén elfogyasztott csokitorta ugyanis egyértelmű boldogságikon, amivel bárki azonosulhat.

Másként vélekedtek a döntnökök a pináról: Babarczy Eszter kultúrakutató zsűritag például egyenesen letiltatta a kiállításról az egyik legviccesebb pályamunkát, Malatinszky Vivien Boldogság, gyere haza című plakátját. Igaz a "pina dala" (így nevezték a megnyitón a képet) rögtön különdíjat is kapott cserébe az undergroundba száműzetésért. A zsűri egy új kategóriát nyitott a Cserháti-slágert éneklő nemi szervnek, a neve Dilemma díj, hiszen nyitott kérdés, hogy vajon a szexista hirdetések fricskájának szánta-e a pályázó a munkát, vagy éppen ellenkezőleg: a kiszolgáltatottság egy sajátos értelmezése jelenik meg a képen.

 

Videók és még több boldogtalanság a túloldalon!

razo | 2008.08.27. 12:40 | link | 9 komment | Megosztom

videó reklám kult design

Mielőtt meghalok, szeretnék egy art projektet

Ön mit szeretne még megtenni, mielőtt meghal? Erre a kérdésre válaszolt és válaszolnak folyamatosan a New York és egyéb nagyvárosok utcáin Nicole és ks által megállított emberek.

A projekt egyrészt a többé nem gyártott Polaroid kameráknak állít emléket,  másrészt pszichológiai játék, mivel a lefotózott embereket pár év múlva felkeresik, hogy megtudják, megtették-e már, amit saját kezükkel írtak fel a fényképre.

A honlap folyamatosan bővül új fotókkal, de ha hazavinné, könyv formájában is kapható.

 

 

Elit Alice | 2008.08.26. 23:05 | link | 3 komment | Megosztom

new media art könyv jövő fotó

JR Rióban

Upsz, a nagy nyárvégi pangásban majdnem lemaradtunk JR legutóbbi köztéri akciójáról aki jelenleg épp a Rio de Janeiro-i nyomornegyedeket járja. A riói favellák falaira olyan nők fotót ragasztotta, akik nap mint nap találkoznak erőszakkal, halállal és bűnözéssel.

Ha még nem látta Women are Heroes projekt fotóit, látogasson el a művész weboldalára, és nézze meg őket nagyban.

Via Wooster Collective

 

soleado | 2008.08.26. 14:55 | link | 3 komment | Megosztom

street art

Hiller István és a szem nélküli szőrgolyók

Hamarosan kezdődik a konferenciaszezon, szinte már érezzük, ahogy a kolbásszal töltött sült karaj lágyan keveredik a túrós rétessel és töltött káposztával a szánkban. A hazai piacon idén is a megszokott versenyzőkre számítunk, ígérjük, készítünk majd fotógalériát az iPhone-t villantó vállalati üzletágvezetőkről. Gyanítjuk, Winkler János elő is kapja majd a színpadon a sajátját, marokra fogja, megrázza a közönség felé, és azt kiabálja: "micsoda technológia, Hölgyeim és Uraim, micsoda technológia!"

Hogy a hazai fordulók előtt minél teljesebb képet kapjunk a szektorban zajló történésekről, az aktuális kérdésekről és fejlesztésekről, szeptemberben két külföldi eseményen is jelen leszünk kameráinkkal. Kitalálták: az egyik a linzi Ars Electronica lesz, a másik pedig egy nemrég indított ellenrendezvény, a Paraflows Bécsben. Nem leszünk ott ugyanakkor New Yorkban, a világra szóló Pictoplasma karakteranimációs fesztiválon, de azért lapozzon, szeptemberi ajánlónkban olvashat egyszemű vérnyulakról, a szellemi tulajdon határairól, Hiller István szenzációs bejelentéseiről, kibernetikus utópiáról, reneszánsz IWIW-ről és szivárványos zászlóba öltözött kétfejű buborékról is.

razo | 2008.08.25. 16:18 | link | 5 komment | Megosztom

média kult kiállítás ars electronica

Emily - a legélethűbb avatár

A GTA 4 animációit is készítő amerikai Image Metrics stúdió megalkotta az eddigi legélethűbb digitális modellt, Emily-t. A csaknem fotorealisztikus karakter a hozzáértők szerint forradalmasítja a filmipart és a játékipart as well, bár azért vannak olyan vélemények is melyek szerint nem az egyre tökéletesebb szereplők poligonok és árnyékok húzzák a játékipart. Jó példa erre a Nintendo Wii konzol, ami egy több éves otthoni PC grafikus képességével is képes feledhetetlen perceket okozni gamerek millióinak. Azért vicces lesz majd teljesen élethű zombikat öldösni pár év múlva virtual reality sisakban, addig is itt a videó Emilyről.

 

razo | 2008.08.21. 14:35 | link | 13 komment | Megosztom

videó graphics geek

Magyar Amnesty plakát a kínai kivégzések ellen

A világban tavaly hivatalosan 1591 kivégzés történt, ebből 1010 Kínában. A kínai olimpiai bizottság a játékok megrendezése előtt azzal is érvelt: az olimpia segít majd abban, hogy az alapvető emberi jogokat tiszteletben tartsák az ázsiai országban. A plakátot a DDB Budapest ügynökség készítette az Amnesty International részére.

 

space night rockers | 2008.08.19. 15:49 | link | Komment | Megosztom

média politika reklám

Repülő művészkaka okozott balesetet Genfben

Kipukkadt, felszállt, majd leszakított egy villanyvezetéket és összetört egy üvegházat a polgárpukkasztó alkotásairól ismet amerikai képzőművész, Paul McCarthy óriás kutyaszar-szobra Genfben. A felfújható, házméretű barna gumiszobor 200 métert repült a levegőben egy elengedett lufihoz hasonló sebességgel, mielőtt a múzeumkert szomszédságában álló üvegházban landolt. Az AFP hírügynökség információi szerint a több darabból álló szoborcsoport egy automata jelzőrendszer segítségével viharban leereszt, a kipukkadás ellen azonban semmi sem védte a környéket. McCarthy a hírek szerint nem építi újjá a szobrot a genfi múzeum szabadtéri kiállítókertjében. 

space night rockers | 2008.08.19. 15:05 | link | 2 komment | Megosztom

new media art

Közösségi hangművészet az Északi-tengertől a Fekete-tengerig

 

Két zenei stúdióhajó párhuzamosan úszik felfele a Dunán és a Rajnán egész nyáron. Az Északi ill. Fekete- tengertől induló hajók végállomása Strasbourg. A fedélzeten több mint 30 pályázattal meghívott művész dolgozik hetek óta: a megállókban hangfelvételeket készítenek városi zajokból, helyi zenékből, utcai hangokból, majd út közben zenéket kevernek a 11 átszelt ország eklektikus hang egyvelegéből. Az utazó hangstúdiók augusztus 19-n Szentendrén állomásoznak, a X. Nemzetközi Performance és Nehéz zenei Fesztiválhoz kapcsolódó kiállítás megnyitóján lépnek fel rádióperformanszukkal a Művészet Malomban. Néhányan a fellépők közül: MU Kollektíva (FR) Gael Segalen (FR) Joachim Montessuis (FR) Frederik de Wilde (FR) OMKAMRA: Studio Romantico (HUN) Csató Máté (HUN) VIZUÁL: Kiégő Izzók (HUN) Riorokokko (HUN) 

Köszi az infot, Olvasó!

space night rockers | 2008.08.19. 14:48 | link | Komment | Megosztom

new media art

Nem nézik az olimpiát az amerikai tinik

Belenéztünk az olimpiai nyitóünnepségbe és..hát elég unalmas volt, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy sosem szerettük az operetteket. Milyen hosszú is volt? Három óra? Négy? Tíz percig ha bírtuk, ennyi idő éppen elégnek bizonyult ahhoz, hogy befogadjuk a látványt, rosszindulatú megjegyzésekkel kommentáljuk a több ezres szereplőtömeg tökéletes összhangban végzett táncmozdulatait (Vajon milyen büntetést helyeztek kilátásba a hatóságok annak, aki elrontja?) aztán kikapcsoltuk a tévét és kimentünk a kertbe olvasni.

Update: Éheztették a nyitóünnepség kungfusait

Bár az amerikai közvetítés kizárólagos jogait birtokló NBC adatai szerint a "Föld lakosságának 15 százaléka nézte a megnyitót", nemcsak mi találtuk unalmasnak a végtelen tömegjeleneteket: az amerikai fiatalok sem bírták tovább cérnával egy YouTube videó hosszánál.

Az indokok azonban mégsem bennünket igazolnak, mi ugyanis alapvetően egy felfújt és idejétmúlt huszadik századi relikviának tartjuk az olimpiai eszmét, ami mára hatalmas marketingeseménnyé nőtte ki magát, legális doppingszerekkel agyontapaszozott és kimutathatatlan koktélokkal bedrogoztatott gépemberekkel a sportpályákon. Szerintünk az olimpia a drogok, a sportszergyártók, a designerek és a média versenye.

Az amerikai tinik nem így gondolják. 71 százalékuk szerint az olimpia többet jelent az érmeknél és a marketingnél, ennek ellenére az összes fiatal mindössze 46 százaláka mutatott bármilyen érdeklődést a grandiózus nyitóesemény iránt a Harris Interactive felmérése szerint. A Wired magazin úgy látja, hogy a fiatalok körében tapasztalható elutasítás első számú oka a médiafogyasztási szokások változása. A tinik videókat akarnak, byte size mozgóképet, nem szeretik a felvezetést, és az elemzéseket is kihagynák. Bár a cikk szerint az NBC sokat fejlődött ezen a téren, egy férfi vegyes úszó verseny közvetítéséből még mindig 11 perc felesleges, ennyit kell várni a mindössze 6 perces izgalomért.

Amerikában komoly fejfájást okoz a fiatalok olimpiai közönye és bármilyen furcsán hangzik az azonnali bevételrealizálásban gondolkodó magyar olvasónak, az NBC nem a pekingi közvetítések dollármilliárdos reklámnyereségét félti. A felmérések szerint fiatalon dől el a politikai szimpátia, vagy az olyan rendszeresen ismétlődő események iránti érdeklődés, mint az olimpia. Aki tiniként nem nézi a versenyeket, később sem fogja. A tévétársaságnál ezért elsősorban attól tartanak, hogy az olimpia hosszú távon is elveszíthet egy egész generációt, azaz furcsa módon mégsem az olimpiai eszme érdektelensége és eltorzulása öli majd meg a négyévenkénti vándorcirkuszt, hanem az, hogy egy ilyen eseményt a média egyelőre nem képes az internetgeneráció számára is fogyasztható formában tálalni - még Amerikában sem (vagy az esemény nem alkalmas arra, hogy az online szocializálódott korosztály érdeklődését lekösse). És akkor Baló Györgyről még említést sem tettünk.

razo | 2008.08.14. 11:58 | link | 10 komment | Megosztom

média

Konyhaparti vol. 01: Dj Newtone

Szevasztok, Rap Zoli vagyok. Megkeresett nemrég a Kultplay egyik szerkesztője, és kérdezte, hogy nincs-e kedvem zenerovatot csinálni itt a haverommal, Loolekkel, aki DJ. Mondtam, hogy jó, csak ne kelljen magázni az olvasót, ahogy a többiek szokták, mert nálunk a zenei életben mindenki tegeződik. Érted! Szóval mától minden héten mutatunk nektek új zenéket a Re:Creation bloggal közösen, meg lehet, hogy lesz partiajánló is hamarosan. Úgy csináljuk, hogy Loolek hozza a zenéket én meg tósztot mondok hozzájuk írásban.

A Konyhaparti általában péntekenként jelentkezik majd kedvcsinálónak a hétvégéhez, háttérnek reggelig tartó konyhapartikhoz (hajnali három órás palacsintasütési rohammal), útravalónak a szombat éjszakához. Tudjuk, hogy még csak szerda van, de egyrészt Sziget, szóval egész héten tart a buli, másrészt már nagyon izgatottak vagyunk, és nem bírtuk ki péntekig.

Loolek erre a hétre egy 1993 óta aktív balatonfelvidéki DJ és producer, DJ Newtone ütős house mixét választotta, nyilván nem véletlenül. Csekkold Newtone weboldalát is, ahol magunk is elképedve szembesültünk azzal, milyen sok városi klub létezik Magyarországon, ahová vélhetően sohasem tesszük be a lábunkat életünkben, ez a srác meg végigrezidenskedte valamennyit. A siteról két másik mix is letölthető, ha nem lenne elég a jóból.

Tetszik? Vidd magaddal!

Rap Zoli & Loolek | 2008.08.13. 18:29 | link | 5 komment | Megosztom

zene podcast konyhaparti

Elindult az első magyar közösségi VJ portál

Korábban hírt adtuk róla, hogy a hazai VJ-k közös projektekben gondolkodnak, szervezkednek és érdekképviselnek a jövőben, a kommunikáció pedig egy frissen induló közösségi oldalon keresztül zajlik majd.

A pár hete megrendezett első VJ Attack adott arra alkalmat, hogy a vizuálcsapatok megnyomják az Enter gombot: azóta élő fórum a Nonamevj portál, ahol az érintettek diskurálnak egymással, megosztanak hang és képmintákat, videókat töltenek fel, szakmai kerekasztalokat szerveznek. Most pénteken már nem a műegyetemista körökben népszerű KÉK-ben, hanem az új helyre költözött Tűzraktérben (VI. ker. Hegedű u. 3 - a Terézvárosi Gimnázium egykori épülete, ahol jelen sorok szerzője jeles eredménnyel érettségizett, kivéve matek) folytatódik a vetítős bulival záruló megbeszéléssorozat, amiből laikus megfigyelőként is csak hasznunk lehet, még az sem kizárt, hogy néhányan táncra perdülnek.

Érdemes lesz elsétálni a Liszt Ferenc tér mögé pénteken, annál is inkább, mert egy Magyarországon egészen ritka szellemiséggel találkozhat az érdeklődő. Itthon nem szokás ugyanis együttműködéseket, horizontális közösségeket, érdekképviseleteket létrehozni, inkább mindenki a saját szekerét tolja, ha belegebed is, arra pedig különösen vigyáz a magyar, hogy borotvaéles legyen a tengelyekhez rögzített acélpenge, ha valaki túl közel merészkedne. Ezzel ellentétben a civilizáltabb világban mindenütt kollaborációk, közös projektek és munkák bukkannak fel, az online kapcsolattartásnak és közösségi oldalaknak köszönhetően határok nélkül. Sokat tanulhatunk a hazai VJ-k kezdeményezéséből, szóval gőgös gúnárok és wannabe projektguruk, légyszi ne gyertek.  

razo | 2008.08.13. 17:13 | link | Komment | Megosztom

new media art

Dobja ki a lemezjátszót, szkreccseljen kártyával!

Az Art Lebedev Stúdió szkreccselő kártyája nem csak kisebb, de könnyebb is a lemezlovasok által közkedvelt szerkezetnél. Zeneszámok lejátszására ugyan nem alkalmas, de így is szórakoztató.

Ja, és igen, mi is csináltuk már a tolltartó tetejével valamint az erre alkalmas viaszkos vásznak felületével, csak akkor még nem szkreccselésnek hívtuk hanem Muttley aka Cukorfalat röhögésének.

soleado | 2008.08.12. 11:57 | link | 1 komment | Megosztom

freak

A graffiti vége: Homér Simpson egyeuróst talált egy spanyol boltos

Az észak spanyol Aviles városban José Martinez vegyesbolt-tulajdonos éppen a napi bevételt számolta a pénztárban, amikor a különleges érmére bukkant. Az egyeuróson Juan Carlos spanyol király arcmása helyett az ismert fiktív sörissza kanapéjunkie, Homér Simpson képe díszeleg. A nyomat ráadásul profinak tűnik - adta hírül a Reuters hírügynökség. Az eredeti kép átkarcolása helyett úgy tűnik, valaki egy biankó euróst használt, hogy a Spanyolországban szokásos nyomat helyett az amerikai kertvárosi szatíra főszereplőjét vésse a fej helyére. Ilyen félkész érme pedig csak a pénzverdékben létezik.

A szerencsés boltosnak már egy huszast ajánlottak a rendkívüli érméért cserébe, a bennünk rejtőző kortárs művészettörténész pedig ujjongva csapja össze a tenyerét: az milyen már, amikor a nagyvárosi akcióművészek és street art fenegyerekek kenyerét egy egyszerű pénzverdei munkás veszi el? Amikor az adott szimbólumot eredeti kontextusából kiemelő, ezáltal görbe tükröt mutató nagyvárosi gerillaművészet már az alaptermék gyártásnál megkapja a duplacsavart? Hogyan vethetünk véget a graffitinek? Ha sorozatgyártjuk a tageket, amiket munkások fújnak a falakra. Ha Banksy csókolódzó Bobby-jait műanyagsisakos szobafestők stencilezik az újépítésű lakóingatlanok oldalára.

Persze tudunk példát a felülről irányított undergroundra korábbról is. Az irányzatot Punk-nak nevezték, a millió dolláros biznisz mögött pedig egy profi divattervező, Vivienne Westwood állt, a fülében biztosítótűt viselő angol királynős pólóival. 

razo | 2008.08.11. 18:47 | link | 8 komment | Megosztom

street art

Magyar Narancs: bepöccentek az öreg rockerek

Valami történhetett az utóbbi időben a Magyar Narancs háza táján, a hetilap megint olvasható, mi több, érdekes hétről-hétre. Talán mióta a magyar sajtóban egyedüliként teketória nélkül szembenácizták a nácikat a melegfelvonulás kapcsán: igazából nincs meg a fordulat időpontja és az első újra bátor, újra konkrét, megint korrekt és alapos számot sem tudjuk felidézni, évek óta nem olvastuk a lapot.

Profi és unalmas színikritikák, még unalmasabb világzenei körképek, szórakoztató Minek cikkek és semmitmondó interjúk jellemezték a Narancsot amikor érdekmúlás okán abbahagytuk a fogyasztását, most meg újra vesszük, mint régen, amikor Para Kovács Imre még nem a Buzera (ez volt a címe?) sztárjaként volt ismert, hanem ő volt a legerősebb tollú hazai publicista és faltuk az írásait.

A melegeket ért támadás óta mintha betelt volna a pohár a hetilap szerkesztőinél (is): feszegetik a megmaradt kérdéseket, rámenős interjúkat készítenek az érintettekkel (most épp a titokminiszter van soron), nevükön nevezik a dolgokat, és ellene mondanak a magyar sajtóra oly jellemző gyakorlatnak, miszerint a kontextus, háttér és magyarázat mentes, teljesen értelmetlen hírek beolvasásával/leírásával letudható a tájékoztatás kötelező nyűgje a magyar infotainment fárasztóan alacsony színvonalán (Szellő István tud a legbutább tekintettel híreket olvasni a magyar televíziózásban egyébként).

Jó példa erre az eheti számban megjelent anyag Karadzsicsról: a Narancsot nem az foglalkoztatja, hogy "jéé, milyen nagy fehér szakálla volt neki, nem is ismertük volna meg mi sem, komolyan, ha szemben ült volna a kocsmában akkor se, az biztos" - hanem megírja rendesen, világosan, hogy ez a vicces természetgyógyász figura, a nagy szakállával a "huszadik század leggonoszabb figuráinak egyike", és elfogása kapcsán nem az a hír, hogy úgy nézett ki, mint Gyurcsok József egy kiadós Norbi-diéta után, hanem az, hogy egy népírtó gyilkos került végre rendőrkézre.

A lap újra nekimegy a Gárda ügynek, másodjára is (!) kőkemény helyszíni riportot közöl Szikszóról, ahol utoljára masírozott a banda, aztán persze van öregrockeres Sziget melléklet, ami bennünket idén teljesen hidegen hagy, hiszen Sziget helyett a Mammutba vagy a Westendbe is elmehetünk bármikor és ott nem kérnek tízezret azért, hogy vásárolhassunk. Ja, és a nagyon-nagyon rossz szóvicc se kéne a címlap jobb sarkába. De ne legyünk telhetetlenek.

 

razo | 2008.08.07. 20:10 | link | 5 komment | Megosztom

média.hu

Gondolatok a kortárs művészetről

Két rendkívül fertőző eszmefuttatást is hallottunk az utóbbi időben a hazai kortárs képzőművészet helyzetével kapcsolatban. Pár hónapja egy kiállításmegnyitón beszélgettünk Kukorelly Endre íróval, aki szerint a baj már az iskolában megtörténik, jóval azelőtt, hogy a gyerekek akár egyetlen modern objektet (szevasz, Etele!) vagy installációt szemügyre vehettek volna. Az újabban egy szőke sorozatsztárocskával villantó író úgy látja: a művészeti oktatásban a kortárs sok esetben egyenlő a furcsával, a nehezen értelmezhetővel, az őrülttel miközben a tananyag kizárólag a ma már klasszikusnak számító alkotások és művészek elemzésére szorítkozik. Arról persze mindenki megfeletkezik, hogy a klasszikus is kortárs volt valaha és, hogy sok klasszikus mű legalább annyira provokatívnak számított a maga korában, mint manapság egy tehénvérben fürdő Krisztus-szobor.

A kortárs kultúra sanyarú hazai helyzetének okai persze nemcsak az iskolapadok között keresendők. Két hete Bencsik Barnabás, a Műcsarnok Ludwig múzeum új direktora interjút adott a 168 Óra című szocialista hírmondónak, és meglepően pontos diagnózist állított fel a magyar politika és kultúra kapcsolatáról, illetve arról, miért gondolják a magyarok, hogy a kortárs művészeti alkotások készítőit ugyanúgy kellene büntetni, mint az emberiség elleni bűncselekmények elkövetőit.

Képes-e értelmezni a digitális kor művészetét a digitálisan analfabéta múzeumlátogató?
 

Szerinte Nyugat-Európában is hasonló volt a helyzet az ötvenes–hatvanas években. "Aztán kiderült, ezek az alkotók nem gonosztevők, hanem olyan intellektusok, akik képesek másként látni a világot. Ami a publikum számára is fontossá vált, mert szellemi erőfeszítésre ösztönzött. A kortárs képzőművészet helyszíneit pontosan azért tartja fenn a köz, hogy fórumai legyenek a folyamatos kritikai gondolkodásnak" - véli a múzeumigazgató.

Vajon fontos-e annyira a kritikai gondolkodás kortárs fórumainak közfinanszírozása, mint mondjuk a Forma 1 autóverseny, vagy a magyar borászok támogatása? A magyar politikus azonnal visszakérdez: hányszor annyian nézik a Forma 1-et és isznak bort, mint ahányan kritikusan szeretnének gondolkozni? Hátakkor...

Pedig a kortárs művészetekre fordított források semmiképpen sem számítanak Kádári rutinból osztogatott alamizsnának, vagy "ingyen ebédnek", ahogy ma mondani szokás azokban a körökben, ahol a húsosfazekat kevergetik. A politika pedig jobban tenné, ha nem próbálná a művészeti életet is végtelenül primitív világképéhez igazítani. Bencsik szerint épp a "politikusainknak van a legnagyobb szükségük arra, hogy szembesüljenek különféle látásmódokkal. Hogy visszanyerjék képességüket az önreflexióra. A nyilvánosságnak már alig van olyan terepe, amelyet ne hatna át az általuk kialakított, durván leegyszerűsítő szempontrendszer. A képzőművészeti nyilvánosság talán az egyetlen, amely őrzi szuverenitását."

Egy rendes országban úgy vigyáznak erre a függetlenségre, mint itthon egy tömött aktatáskányi kompromittáló fényképfelvételre Kövér László hajcsatgyűjteményéről. A művészeket nem hozzák lehetetlen helyzetbe azzal, hogy "piacképes" termelésre kényszerítik őket, hanem úgy bánnak velük, mint a tükrökkel szokás, amiben megláthatjuk, ha csúnya pattanás nőtt az orrunk közepén. És akkor ezekben az országokban születhetnek valóban izgalmas, provokatív, érdekes és elgondolkodtató alkotások, amik láttán lehet szörnyűlködni a magyarnak, ha véletlenül eljutnak a Műcsarnokba, vagy valamelyik belvárosi magángaléria kiállítására.

razo | 2008.08.07. 15:11 | link | Komment | Megosztom

kult

A jövő sztárdesignerét keresi a BBC új valóságshowja

A sztárdesignerség majdnem ugyanolyan prioritással szerepel a huszonegyedik századi fiatalok best of kívánságlistáin, mint a DJ szakképesítés megszerzése, vagy egy tébés főállás Jessica Alba fehérnemű vásárlási tanácsadójaként. Látja ezt a BBC brit közszolgálti tévécsatorna is, és a jeles célcsoportot nem az István a királlyal, meg hasonló kulturális rémszellemekkel próbálja motíválni, hanem egy zsíros állással Philippe Starck mellett Párizsban.

A hamarosan induló új valóságshowban több fordulón át rostálják a tervező palántákat, míg végül tizen lehetőséget kapnak arra, hogy hat hónapig együtt dolgozzanak a designer félistennel Párizsban, ami azért elég nagy lépésnek számít a sztárság felé vezető szamárlétrán.

razo | 2008.08.07. 12:20 | link | 3 komment | Megosztom

média design

Kultplay Mixkazetta Önnek

Mixkazit készíteni valakinek, az komoly dolog volt a kilencvenes években. Összeválogatni a legütősebb zenéket, címkét ragasztani, azután feliratozni a playlistet, nem elbaszni, és úgy írni, hogy jól nézzen ki - nem volt egyszerű feladat. Mi most készítettünk Önökek egyet, a képre kattintva érhetik el a Kultplay nyári válogatását régi és új kedvenceinkkel, klasszikusokkal, könnyű és mély darabokkal az otthoni/munkahelyi zeneélmény jegyében. A válogatást végighallgathatja az első trackre kattintva. Ha tetszik, nemsokára folytatjuk!

razo | 2008.08.05. 15:28 | link | 7 komment | Megosztom

zene

Drogellenes Hanna-Barbera animáció 1970-ből

Csodálatos kordokumentumra bukkantunk kedvenc blogunkon, a San Francisco-i Laughing Squid-en. William Hanna és Joseph Barbera, az amerikai animáció legendás ősapái frankón republikánus társadalmi célú hirdetést készítettek, melyből megtudhatjuk, hogy jár, aki rágyújt egy jointra. Milyen kár, hogy a film végén a koporsóból drogos zombik helyett nem Tom és Jerry, meg Maci Laci, meg a Vadőr ugrik elő...persze az ilyen propaganda anyagokra nem jellemző a túlzott humorérzék ma sem.

soleado | 2008.08.04. 21:28 | link | Komment | Megosztom

psycodelico

Bringást öklelt egy rendőr a New York-i Critical Mass-en

 

Ilyet még sosem láttunk, vagy legalábbis azt gondolnánk, hogy csak Kijevben, vagy még keletebbre fordulhat elő hasonló attrocitás. Igaz, New York-ban a Critical Mass nem bejelentett békés felvonulás, mint Budapesten, hanem havi rendszerességgel megrendezett igazi gerilla akció, ahol a rendőrök gyakran fellépnek és tartóztatnak lefelé, ahol érnek.

Korábban egyébként Kürti Gábor, a hazai bringás civil szervezet egyik vezetője interjút adott nekünk, és elmondta, hogy ősztől radikalizálódnak a budapesti biciklisek is. A bicikliutak ugyanis rosszul megépítettek, gyakran használhatatlanok, a BKV járatritkításai pedig közvetlenül az erősödő autósforgalomhoz vezetnek. Egy jól működő városban ugyanis a megfelelő tömegközlekedés az első lépés ahhoz, hogy az egyéni utasok úgy dönthessenek: autó helyett bringával jutnak el munkahelyükre. Akár az ingyenessé tett BKV is hasznot hozna a városnak a bringás szervezet vezetőjének nem is annyira ironikus megjegyzése szerint, hiszen az élhetetlen viszonyok miatt elköltözött cégek és jómódú emberek újra Budapesten fizetnének adót és az itteni mindennapi éleben vennének részt.  

razo | 2008.08.04. 19:13 | link | 2 komment | Megosztom

critical mass

iThink therefore iAm?

Számítottunk arra, hogy egy ügyeskezű grafikus előbb-utóbb elkészíti a fenti koncepciórajzot, mely az Apple húsz év múlva esedékes legújabb csodatermékét ábrázolja. A Paul Micarelli tervezte iThink egy közvetlenül agyra kapcsolt szuperkompjúter, ami lehetővé teszi, hogy gondolatokkal irányítsuk saját holorendszerünket, melyet az agyunk vetít elénk, természetesen 3D-ben. Specifikációk és szemet gyönyörködtető részéltetek a képre kattintva érhetőek el. (GPS, Google Earth, 666 Yottabyte-os holochip, ha-ha-ha)!

 

A cyberpunk koncepció azért is érdekes, mert frappáns választ ad egy nagyon is jogos kérdésre: vajon meddig tartható fenn a technológiai fejlődés utóbbi években megszokott, szédületes gyorsasága? Hogyan reagál majd a piac és a tőzsde, amikor egyszercsak nem lesz mit bejelenteni a januári MacWorld-ön? - Hölgyeim és Uraim, elértünk a technikai fejlettség lehetséges határáig. Jelenleg épp a holochipek és a warpdrive fejlesztésén dolgozunk. Szíves türelmüket kérnénk még úgy harminc évig. Sajnáljuk, de a ma ismert fizikai-matematikai szabályok szerint lehetetlen még kisebb, mégis jól látható, színes interfészek gyártása. Addig is érjék be új, szagos cserélhető előlap kollekciónkkal! Ennyi volt, viszlát!      

razo | 2008.08.04. 15:07 | link | 5 komment | Megosztom

tech mac geek

h i r d e t é s
CriticalMass 2008.04.20.