Belenéztünk az olimpiai nyitóünnepségbe és..hát elég unalmas volt, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy sosem szerettük az operetteket. Milyen hosszú is volt? Három óra? Négy? Tíz percig ha bírtuk, ennyi idő éppen elégnek bizonyult ahhoz, hogy befogadjuk a látványt, rosszindulatú megjegyzésekkel kommentáljuk a több ezres szereplőtömeg tökéletes összhangban végzett táncmozdulatait (Vajon milyen büntetést helyeztek kilátásba a hatóságok annak, aki elrontja?) aztán kikapcsoltuk a tévét és kimentünk a kertbe olvasni.

Update: Éheztették a nyitóünnepség kungfusait

Bár az amerikai közvetítés kizárólagos jogait birtokló NBC adatai szerint a "Föld lakosságának 15 százaléka nézte a megnyitót", nemcsak mi találtuk unalmasnak a végtelen tömegjeleneteket: az amerikai fiatalok sem bírták tovább cérnával egy YouTube videó hosszánál.

Az indokok azonban mégsem bennünket igazolnak, mi ugyanis alapvetően egy felfújt és idejétmúlt huszadik századi relikviának tartjuk az olimpiai eszmét, ami mára hatalmas marketingeseménnyé nőtte ki magát, legális doppingszerekkel agyontapaszozott és kimutathatatlan koktélokkal bedrogoztatott gépemberekkel a sportpályákon. Szerintünk az olimpia a drogok, a sportszergyártók, a designerek és a média versenye.

Az amerikai tinik nem így gondolják. 71 százalékuk szerint az olimpia többet jelent az érmeknél és a marketingnél, ennek ellenére az összes fiatal mindössze 46 százaláka mutatott bármilyen érdeklődést a grandiózus nyitóesemény iránt a Harris Interactive felmérése szerint. A Wired magazin úgy látja, hogy a fiatalok körében tapasztalható elutasítás első számú oka a médiafogyasztási szokások változása. A tinik videókat akarnak, byte size mozgóképet, nem szeretik a felvezetést, és az elemzéseket is kihagynák. Bár a cikk szerint az NBC sokat fejlődött ezen a téren, egy férfi vegyes úszó verseny közvetítéséből még mindig 11 perc felesleges, ennyit kell várni a mindössze 6 perces izgalomért.

Amerikában komoly fejfájást okoz a fiatalok olimpiai közönye és bármilyen furcsán hangzik az azonnali bevételrealizálásban gondolkodó magyar olvasónak, az NBC nem a pekingi közvetítések dollármilliárdos reklámnyereségét félti. A felmérések szerint fiatalon dől el a politikai szimpátia, vagy az olyan rendszeresen ismétlődő események iránti érdeklődés, mint az olimpia. Aki tiniként nem nézi a versenyeket, később sem fogja. A tévétársaságnál ezért elsősorban attól tartanak, hogy az olimpia hosszú távon is elveszíthet egy egész generációt, azaz furcsa módon mégsem az olimpiai eszme érdektelensége és eltorzulása öli majd meg a négyévenkénti vándorcirkuszt, hanem az, hogy egy ilyen eseményt a média egyelőre nem képes az internetgeneráció számára is fogyasztható formában tálalni - még Amerikában sem (vagy az esemény nem alkalmas arra, hogy az online szocializálódott korosztály érdeklődését lekösse). És akkor Baló Györgyről még említést sem tettünk.