Valami történhetett az utóbbi időben a Magyar Narancs háza táján, a hetilap megint olvasható, mi több, érdekes hétről-hétre. Talán mióta a magyar sajtóban egyedüliként teketória nélkül szembenácizták a nácikat a melegfelvonulás kapcsán: igazából nincs meg a fordulat időpontja és az első újra bátor, újra konkrét, megint korrekt és alapos számot sem tudjuk felidézni, évek óta nem olvastuk a lapot.

Profi és unalmas színikritikák, még unalmasabb világzenei körképek, szórakoztató Minek cikkek és semmitmondó interjúk jellemezték a Narancsot amikor érdekmúlás okán abbahagytuk a fogyasztását, most meg újra vesszük, mint régen, amikor Para Kovács Imre még nem a Buzera (ez volt a címe?) sztárjaként volt ismert, hanem ő volt a legerősebb tollú hazai publicista és faltuk az írásait.

A melegeket ért támadás óta mintha betelt volna a pohár a hetilap szerkesztőinél (is): feszegetik a megmaradt kérdéseket, rámenős interjúkat készítenek az érintettekkel (most épp a titokminiszter van soron), nevükön nevezik a dolgokat, és ellene mondanak a magyar sajtóra oly jellemző gyakorlatnak, miszerint a kontextus, háttér és magyarázat mentes, teljesen értelmetlen hírek beolvasásával/leírásával letudható a tájékoztatás kötelező nyűgje a magyar infotainment fárasztóan alacsony színvonalán (Szellő István tud a legbutább tekintettel híreket olvasni a magyar televíziózásban egyébként).

Jó példa erre az eheti számban megjelent anyag Karadzsicsról: a Narancsot nem az foglalkoztatja, hogy "jéé, milyen nagy fehér szakálla volt neki, nem is ismertük volna meg mi sem, komolyan, ha szemben ült volna a kocsmában akkor se, az biztos" - hanem megírja rendesen, világosan, hogy ez a vicces természetgyógyász figura, a nagy szakállával a "huszadik század leggonoszabb figuráinak egyike", és elfogása kapcsán nem az a hír, hogy úgy nézett ki, mint Gyurcsok József egy kiadós Norbi-diéta után, hanem az, hogy egy népírtó gyilkos került végre rendőrkézre.

A lap újra nekimegy a Gárda ügynek, másodjára is (!) kőkemény helyszíni riportot közöl Szikszóról, ahol utoljára masírozott a banda, aztán persze van öregrockeres Sziget melléklet, ami bennünket idén teljesen hidegen hagy, hiszen Sziget helyett a Mammutba vagy a Westendbe is elmehetünk bármikor és ott nem kérnek tízezret azért, hogy vásárolhassunk. Ja, és a nagyon-nagyon rossz szóvicc se kéne a címlap jobb sarkába. De ne legyünk telhetetlenek.