UAF festival: Party like it's 2008



Ha egy trükkös bűvészdobozból hirtelen előpattanna Vágó István feje egy hosszú rugós nyak végén, és azt követelné, hogy nevezzük meg a wieseni UAF fesztiválon szerzett legmeghatározóbb élményünket, akkor valószínüleg azt a jelenetet emelnénk ki, amikor az ismert magyar festőművészt, Stark Attilát sátorral együtt próbálta meg ellopni két részeg osztrák tinédzser gyakorlatilag az orrunk előtt. Közben persze rémülten keresnénk valami nehéz és éles tágyat az asztal alatt, és miután porrá zúztuk a kellemetlenkedő játékmester-robotot, higgadtan végiggondolnánk az elmúlt napokban történteket egy nagy pohár jeges narancslé társaságában.



Wiesen az osztrák határ mentén, Eisenstadt-tól alig negyedórányi autóútra található epertermesztő falu, és már 1976 óta rendeznek szabadtéri fesztiválokat a határban húzódó, barátságos völgykatlanban. A hely szimbóluma a nagyszínpadot rejtő sátor csipkés toronyzata, emellett azonban számos további, kisebb-nagyobb alkalmi építmény is hozzárendelhető az épp aktuális eseményhez. A negyedszer megrendezett Urban Artforms fesztivál a kortárs elektronikus zene és a VJ szcéna ünnepe, három központi színpadon zajlott a többnapos haddelhadd: a mondott központban elsősorban hard house, minimál és techno szólt hetvenkét órán át megszakítás nélkül, a lakossági dárenbéz és a szintén jelentős, ám zárt szubkultúrát vonzó psytrance kisebb sátrakba szorultak.



Csütörtök délután érkeztünk a graffitit képzőművészi megközelítésben interpretáló Budhatomival és ruhatervező szakos barátnőjével. Úgy volt, hogy a fesztiválon további magyarok csatlakoznak majd a delgációhoz, és valami nemzetközi szessön lesz, ahol egymás munkáira licitálnak az Európa több országából érkezett festők és utcai writerek. Vendéglátónk, Momo egy huszonéves bécsi graffitis srác, kisebb dombbal elkerített részre vezetett bennünket, ahol gyors és interkulturális jellegű lerészegedést követően közös sátorverésbe fogtunk az 1000 % csoport tagokkal, Stark Attilával és Torz Merev Ricsivel. A nemzetköziséget rajtunk kívül egy prágai konstruktivista festőművész és több helybéli street art junkie biztosította, a projekt pedig röviden az volt, hogy egymás munkáját kellett összefújni, miközben a folymatról stop motion videó készült tizenöt másodpercenként ismétlődő expozícióval.



Nekünk a kibic hálás szerepe jutott, néha fotókat készítettünk, meg filmeztük az eseményeket, legfontosabb célunkká azonban hamarosan a kézhez kapott ingyen italbónok minél kreatívabb elköltése vált. Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy a három nap alatt mesterszintre fejlesztettük a rendelkezésre álló választék finoman építkezve végigfogyasztását, miközben beható ismereteket szereztünk a nyugateurópai fesztiválszervezés csodáit illetően is. Bónokat egyetlen kasszánál árusítottak nagy tételben, a legtöbb helyszínen ezekkel lehetett a legegyszerűbben vásárolni 1 jegy/ 1 termék alapon, villámgyorsan, pénzforgalom nékül. Kiváltságainkra tekintettel mi néha egy eurós érmét is kaptunk a sör mellé, amit először furcsáltunk, később azonban zokszó nélkül vettük tudomásul a váratlan fejleményt.



Érdekes megfigyeléseket tettünk az egyes zenei műfajokhoz kapcsolódó merchandise tekintetében is. Észrevettük, hogy a Goa rajongók legalább akkora vásárlóerőt képeznek, mint egy busszal a fővárosba hozott megyei polgári kör: zászlók, ékszerek, színes tárgyak és fluoreszkáló mandalák egész univerzumában veszhetett el, aki fogékony a pszichedélikus operettre. Bennünket elsősorban a nagyszínpados bulik vonzottak, a második nap végére viszont már mindenre táncoltunk, amiben repetitív basszusokat fedeztünk fel. Egy átbulizott trance DJ szett után például megállapítottuk, hogy egész vicces dolog ez a Goa, különösen, ha az ember körül mindenféle erdei manók és németül kiabáló, rasztafrizurás elfek ugrálnak.



A graffitisek közösségi projektje egyébként remekül sikerült, három napon át ment a festés éjjel-nappal, és akkor sem vált senki kedvetlenné, amikor egyik reggel Budhatomit alvás közben kirabolták lezárt sátrában, Stark Attilát pedig körülárkolták és csak azért nem vitték el a hátukon, mert a békésen szendergő festőművész túl nehéznek bizonyult, arra pedig biztosan felébredt volna, ha megkérik másszon elő a sátorból, ne akadályozza a megélhetési fesztiválbűnözők munkáját. Jó volt a meglepetésre teljesen slágermentes Groove Armada buli, meg az utána következő Pendulum szett is péntek este, meg az is kiderült, hogy füldugóval végigalható egy hajnali technoparti a színpad közvetlen közelében.


Ha a közeljövőben Wiesenben jár valami fesztiválon, ne hagyja ki a faluban árusított kajszibarack méretű epret (5 Euro/kiló), és készüljön fel arra, hogy a boltokban dél és három között sziesztát tartanak. Vegye tudomásul, hogy a biztonsági őrök udvariasak, és ragaszkodnak a szabályokhoz, a rendőrök hivatalnokként vannak jelen és legfontosabb feladatuk az eltűnt iratokra vonatkozó bejelentések rögzítése, a mentősök mosolyogva segítenek a gyanús fűcsomók és agresszív pitypangvirágok között pánikba esett fiataloknak, a VIP galérián pedig ingyen legyezőket, meg a fesztivál fellépőinek zenéiből mixelt CD-t osztogatnak. És egyszer sem hangzik majd el a reformintézkedés szókapcsolat.          

razo | 2008.06.03. 13:22 | link | 6 komment | Megosztom

party

roshi · http://mindennapibetevo.freeblog.hu/ 2008.06.03. 17:37:00

ejj de kár, hogy nem voltam!!!

natasa kanplusz 2008.06.04. 18:55:42

hiába ezek a sógorok nem olyan barbárok, mint mink itt a balkánon. csak baltásgyilkosok meg kislányokat pincében tartó pedofilek ne vónának náluk :D

razo 2008.06.04. 19:19:30

drága, baltás gyilkosok mindenütt vannak.

shelly poo 2008.06.10. 13:59:07

faszás volt a fesztivál, jövőre is megyünk:]

h i r d e t é s
CriticalMass 2008.04.20.