Képregénykiállítással nyitotta meg az idei szezont a margitszigeti Holdudvar. A Karton galéria Finnországból érkezett gyűjteménye látható tegnaptól a kerthelyiségben, ahová nem járunk gyakran, mert a látványos narancssárga lampionok sem elegendőek ahhoz, hogy életet lehelljenek az egykori Casino területén nyaranta működő egységbe. Kivételesen mégis remekül éreztük magunkat a megnyitón, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy korábban ismeretlen, titkos zugot fedeztünk fel a hatalmas szabadtéri kocsmában, a Brokkoli fa alatt, kényelmes vászonülőkés fotelekkel.

Nehezen találunk fogást a Holdudvaron, és talán nem is lenne bajunk a hangulatosnak tűnő sörkerttel, ha nem lennénk rendkívül válogatósak ezen a téren. Mi törzsvendégek voltunk a néhai Ráckertben, az egykori Kultiplexben, a Platán sörözőben, a Mumusban és a Ráday utcai Castroban is, így talán érthető, ha meglehetősen kevés pontot adunk a remek érzékkel kialakított Holdudvar értékelésekor. Hiába a tiszta, rendezett, gusztusos környezet - ami idén először képzőművészeti galériával kiegészülve vonzza az alkohol- és kultúrafogyasztásra nyitott úri közönséget, ha nincs a helynek hangulata, atmoszférája és kisugárzása. A Kultiban valaha estéről estére kitapintottuk a Kárpát-Medence központi verőerét, a Holdudvarban azonban még csak egy icipici hajszáleret sem talátunk sosem. Pedig nyaranta Budapest egyetlen elviselhető szegletében, a hűs Duna partján, hatalmas faóriások árnyékában mérik az italokat.


Egyenruhás pincérek, logódíszes asztalok és székek, juppik és juppinék, IBS hallgatónak tűnő csajok, valamint celebritások és szivarozó gazdag öregurak helye a Holdudvar. Itt sosem találkoztunk érdekes emberekkel, leszámítva néhány ritkán látott ismerőst, akik hozzánk hasonlóan vegyes érzésekkel kóvályogtak a csodaszép, de teljesen jellegtelen környezetben.


A Casino épületében idén új tánctér is van (szigorúan ingerküszöb alatt rezgő háttérzenékkel), a kiállításon bemutatott magyar képregényrészletek és verk-oldalak látványosak, a csirkés grillszendvics csillagos ötöst érdemel. Az estét végül az mentette meg, hogy a kert legnagyobb fájának árnyékában egy fűvel borított réten teljesen kihalt asztalokra bukkantunk, mintha egy másik, kevésbbé felkapott, barátságosabb helyre érkeztünk volna az előtér nyüzsgéséből. Itt aztán lehetett fesztelenül terpeszkedni, nézelődni és lassan szétcsúszni a tavaszi budapesti éjszakában, miközben néha az ember figyelmeztette magát, hogy nosztalgiázni ráér majd idősebb korában, amikor az ilyen helyek is megszűnnek, mert valami politikus, vagy üzletember irodaházat akar építeni a helyükre.