Terjedelmes
cikket írt a brit Guardian Budapesten tartózkodó riportere, Agnus Batey a magyar underground zene piacáról. Az írás rámutat, hogy bár Magyarország Európa szívében helyezkedik el, az egykori kommunista uralom és a mai napig zárt, befelé forduló társadalmunk miatt a külvilágtól teljes elszigeteltségben formálódik kultúránk hosszú évtizedek óta.
Bár a külföldi rajongók szeretik az egzotikus hangzású magyar dalokat, éppen nyelvünk az, ami a Kárpát medencébe zár bennünket. 100 000 online vásárlóval pedig ne is álmodjunk iTunes boltról - írja a lap. De hová lett az egykori Budapest Sound, mi lett a híres magyar Drum and Bass sorsa?
Miközben a hazai underground zenészek arra törekednek, hogy eurokonform produktumokat állítsanak elő, a magyar tánczenével sokszor az a gond külföldön, hogy nem elég magyar - derül ki a cikkből, melynek megírásához Batey a budapesti partikultúra legjelentősebb szereplőit hívta segítségül. A Tilos rádió és a Rádió Café szakértő DJ-i mellett megszólal az új albumát Nagy Britanniában is terjesztő
Realistic Crew több zenésze is. Mint kiderül, a zenekar legnagyobb problémája az, hogy túlságosan európainak tartják őket az egzotikumokra hajtó nyugati rajongók (Hozzátesszük, jól példázza a jelenséget az olyan nyugati zenészek népszerűsége, mint a kimondottan kelet európai népzene alapú pszichedéliát játszó brit
Oi Va Voi, vagy a balkáni cigányzenét remixelő német
Shantel).
Bár a magyar nyelvű, európai hangzású dalokat külföldön zabálják, paradox módon mégis csapdában van zeneiparunk - emeli ki az írás. Saját piacunkon ugyanis eladhatatlan a magyar zene. "Az országban a hatvanas-hetvenes években egyetlen állami kiadó nyomta a kultúrpolitika által támogatott popzenét. Hatalmas sztárok születtek, hiszen nem volt piaci verseny, persze a határokon túl senki sem ismerte a magyar nagyságokat. Furcsa torzulások jellemezték ebben az időben a piacot. Kanada Káosz, a
Tilos rádió munkatársa nevetve meséli a Guardian újságírójnak, hogy az első magyar hiphop előadó Fenyő Miklós volt. "Ő volt az első, aki a
fűszívásról énekelt Magyarországon. Kijutott valahogy Amerikába és hozta magával az ismeretlen, itthon gyökértelen hangzást. Képzeld el, mintha a brit hiphop-ot Cliff Richard találta volna fel" - mulat sajátos kultúrtörténetünkön a műsorvezető.
Ma már nyitott a piac, ám mivel Magyarország lakosságának mindössze 2 százaléka, a határon túli magyarokat is beleszámítva nagyjából 100 000 ember használja internetes vásárlásra bankkártyáját, szóba sem jöhet egy helyi iTunes bolt megnyitása. Az emberek filecserélő hálózatokon szerzik be az új zenéket, a kortárs underground ezért gyakorlatilag eladhatatlan - írja a Guardian. Elszánt gyűjtők, DJ-k és rajongók gondozzák az ország egyedülálló zenei archívumát, melyben olyan gyöngyszemek is akadnak, mint a "Magyar Beatles-nek számító egykori Illés, akik a viszonylag laza diktatúrában pszichedélikus folk-rockot játszottak"
"Lecsengett a technokultúra forradalma, utoljára a drum 'n' bass volt az a műfaj, amiben a magyar előadók külföldön is kiemelkedőt alkottak" - egészítette ki a Guardianban leírtakat megkeresésünkre a Realistic Crew menedzsere, Horváth Renátó. A zenekar új, Nagy Britanniában is megjelenő albuma, az Overcome minden ízében nemzetközi, énekesnőjük Berger Dalma nem is igazán érti, miért várnak tőlük magyar dalokat külföldön. "Nekik fontos, hogy a dalok mondanivalója és szövege átjöjjön, nem fogadják el, hogy eladhatóbb, ha egy érthetetlen nyelven énekelnek" - világította meg az ellentmondást Renátó.
A kilencvenes évek második felében valóban nemzetközi figyelem irányult a budapesti undergroundra. Budapest Sound-nak nevezték külföldön a Tilos rádióból és néhány városi klubból indult sajátosan magyar hangzású zenei vonalat, amit a
korai Anima Sound System, a brit Good Looking Recordshoz szerződött
Marcel, vagy Mole Listening Pearls labelnél megjelenő
Yonderboi képviseltek. Aztán Londonban véget ért a drum and bass éra, és jött a nuschool, amit itthon a "Magyar Fatboy Slim" DJ Palotai képviselt leghitelesebben. Ami ezután következett az európai underground zenében, azzal már nem tudtunk lépést tartani, talán azért, mert olyan gyökerekre lett volna szükség az új irányzatok megértéséhez, amivel mi nem rendelkezünk. A Nuschool-t ugyanis az ezredforduló éveiben egy retro trend, a régi-új rave és a techno hangulatához visszanyúló, erősen repetitív hardhouse/minimál váltotta le.
Új zenei központok alakultak Európában: ami a kilencvenes években Bristol vagy London volt, az 2005-ben Koppenhága és Berlin lett. A mai magyar underground zenéknek pedig közük sincs már ezekhez a változásokhoz. A Realistic Crew hangzása sem mondható kifejezetten naprakésznek. Az elektronikus, szomorkás, hiphop alapú zenét a brit
Ninja Tune kiadó vitte sikerre a kilencvenes években olyan előadókkal, mint DJ Vadim vagy a Coldcut. A zenekar ennek ellenére azon kevés magyarok közé tartozik, akik ismertebbek külföldön, mint itthon. Mostanában új albumon dolgoznak és egy egyelőre titkos filmzenés projekten törik a fejüket, amit az egykori Future Sound of Budapest-es, Rewind-os Cadikkal és a
Monkeypresso vizuálbrigáddal közösen terveznek. Szívből nyomják, Renátó szerint nem is igazán hallgatják azokat a partizenéket, amikre a mai tinik buliznak Rotterdamban, vagy Rejkyavikban. Annak ellenére, hogy sokan szeretnék, ha magyarul szólnának a dalaik, mégis megállják a helyüket a nemzetközi piacon is.