"a műfaj halott" - hmm. Sunshine megvolt?

Fu, igen, és nagyon nem jott be. Mint a Gomb, és a Halalhajo kevereke. Kaptafa film volt szeintem, Semmi uj. Viszont gyonyoru kepekkel operalt, ez ketsegtelen.

és mi van ha valakinek van lépcső is a lakásában? akkor kettő kell vagy felkűzdi magát a lépcsőn?

Kaptafa filmnek én azért nem nevezném, legfeljebb jól összerakottnak. Danny Boyle a Trainspotting óta nem tudta megváltani a filmes világot, de a 28 nappal később és a Sunshine saját műfajukban szerény véleményem szerint igen erős alkotások (A partot inkább felejtsük el;) De ez így már nagyon off, ez nem egy filmes blog, ízléseken vitatkozni meg amúgy is felesleges...

Tökre lehet vitatkozni itt is, sőt: vitatkozás most welcome:) Egyébként a 28 nappal később az remek szerintem is. Éljen a zombi revival!

Hát jó. Akkor vitatkozzunk:) Abba igazándiból nem akartam belekötni, hogy a sci-fi enyhén szólva is hanyagolt/gyengén ellátott filmes műfajnak számít az utóbbi években (évtizedekben? - igen). Erősen gondolkodnom kell legalábbis, hogy legalább értékelhető filmet felidézzek az új évezredből a "klasszikus" sci-fi keretein belül, mert persze sok filmre rá lehet húzni, hogy sci-fi, most néztem imdbn, hogy mi mindenre mondják például ott: Hihetelen család lol. Sőt mondjuk, hogy most még az olyan egyébként szerintem kiváló filmek se játsszanak, mint a Children of Men vagy az I am legend, maradjunk tehát az "űrhajós-távoli jövős" vonalnál. Na az ilyenből nem sok áldást kapunk manapság, és a Sunshine pont azt mutatta meg nekem, hogy igenis lehet izgalmas, magával ragadó filmet csinálni még ebben az amúgy már kiaknázott témában. Egyrészt színészek terén is erős (Cillian Murpyt meg a pszichomókus arcot emelném még ki, de a többiek is teljesen renbden vannak), másrészt a történetet olyan koncepcióban sikerült feldolgozni, hogy a teljes játékidőre lekötni képes feszültségteli alkotást kaptunk.
Valóban nem sok újdonság volt benne, de az én személyes ízlésemnek tökéletesen megfelelnek az olyan filmek is, amik semmi újat nem mutatnak, gyakorlatilag "klisékből" építkéznek, de olyan jól összerakják őket, hogy amíg nézzük, el lehet felejteni minden mást (nálam egyfajta mérce az, hogy megnézem-e az órám film közben:). Ez persze leginkább a rendező érdeme, kedvencem ilyen téren Christopher Nolan, aki pontosan csakis ilyen filmeket hajlandó csinálni.
De mondhatnám a Bourne-filmeket is. Főleg az első jó példa most: amnéziás szuperügynök? autósüldözés? ugyanmár - aztán mégis mekkora telitalát volt már az egész...
Naszóval ilyen nekem a Sunshine is, igaz a vége felé van egy kisebb váltás, de nekem az is bejött. A steampunk búvárűrruha meg milyen királyság:)

p.s.: hamár sci-fi, inkább olvassunk! Klasszikusokat. Nekem most volt meg Alfred Bestertől a Tigris! Tigris!, csak ajánlani tudom. Az új Star Trek filmtől meg ne várjunk túl sokat;)

:) Én pedig azért keltem a sci-fi halálhírét, mert tényleg: egyrészt, ahogy Te is mondod, távoli jövős-űrös filmek helyett mostanában inkább a zombi filmek élik új virágzásukat, mintha hollywoodra és az angolokra is hatna a gazdasági recesszió, és az általános pesszimizmus. Ezen felül nem igazán tudunk már romantikusan a jövőbe nézni, mert a közeli jövő pusztulást hoz. Hogy lehet 100 évvel előre nézni, amikor ma már mindenki tudja: 100 év múlva nem lesz Föld, ha így olvad tovább a jégsapka.
Lásd: www.hirextra.hu/hirek/article.php?menu_id=2&article_id=44476

Emellett valóban egy csomó cool jövő-cucc, amik még a nyolcvanas években mindenkit elkápráztattak, mára valósággá vált. Robotok, lézerfegyver, plazma, stb.

Tök fura, hogy szerintem - a filmekben legalábbis - most nincs olyan határozott jövőképe az emberiségnek, mint a nyolcvanas években volt. Ezért jönnek föl a zombik. Na mindegy, fura elmélet ez, tudom. A könyvekről pedig: most olvasom Gibson Spook Country-ját. Na, még ő is bajban van a sci-fi szó jelentésével 2008-ban :))

Azért amíg valaki nem exponálja a Valószínűtlenségi Hajtóművet természetesen szigorúan egy kiflicsücsökből, addig nekem még nem jött el a jövő:)

A pesszimista jövőkép meg azért már túl régóta sajátunk már ahhoz, hogy most egyszerűen ráfogjuk a globális felmelegedésre. Hollywood is szállítja kisebb-nagyobb megszakításokkal (és több-kevesebb sikerrel) a Philip K. Dick adaptációkat. Juteszembe: a Scanner darkly-e egészen jónak találtam, legalábbis úgy, hogy nem ismertem a történet előtte.

Hozzáteszem, azért van abban igazság, amit mondtál, nem akartam én kiforgatni a szavaidat;)

Közhely, hogy a sci-fi halott, pedig az - erőtlen rángások persze vannak, de ma már nem az igazi, és nem azért, mert felnőttünk, hanem mert a jövő most van. A bárki által korlátlanul hozzáférhető információ korában az elmélet és a gyakorlat között legtöbbször csak a motiváció az akadály. Kivácsian várom a szingularitást, amikor már senki nem csak koncepciókban beszél AI-kről és amikor már nem igazán érdekel senkit, hogy hol ér véget a saját tudata, és hol kezdődik a Rendszer.