Hibásan gondolkodik, aki szerint a kisbabák magatehetetlen evő és kakilógépek, hiszen valójában minden kisgyerek bátor felfedező, aki egy átlagos hétköznap délelőtt a nagyszőnyegen több jelentős univerzumot ismer meg, mint irodai dolgozóként egész eljövendő felnőtt korában. A Sci-fi Baby Names kötet több mint 500 galaktikus kozmonauta nevét gyűjtötte össze filmsorozatokból, könyvekből és magazinokból, hogy a kis jövevény méltó utónevet kaphasson az unalmas Cyntia, Berényimiklós, vagy Gyurcsánytakarodj helyett.
Nevezze inkább Leia-nak, Neo-nak, Tron-nak, vagy Spock-nak utódját, akit kiskorában mindenki imádni fog, Önt pedig irigylik majd a frappáns névválasztásért a Péter, József és Mária-tulajdonosok. A könyvben az egyes utónevek gyűjtőfejezetekben találhatók: Power Names, Feminine Names, Intellectual Names, hogy még célzotabban szívathassuk szegény gyermekünket.
Iskolásként persze maradandó személyiségtorzulás és lelki sérülések érik majd a kicsit, de az még messze van, a Sci-Fi Baby Names pedig olyan cool, nem igaz?
A Warez oldalak fizetős használata ugyanis valóban egyszerű eset: a digitális tartalmakat a szerver tulajdonosa saját gépén tárolja és pénzért értékesíti a feketepiacon, noha ő maga sem jogos tulajdonosa a terméknek. Mint amikor emmötös bömbit vesz az ember a Gubacsi úti felüljáró melletti parkolóban. Lopta, akitől vesszük, meg lopunk mi is. Akkor is, ha a Markó utcában váltig állítjuk: bíró úr kérem, mi nem tudtuk, hogy. Dehogynem.
Persze a szubkultúrákból érkező underground felhigulva természetszerűen a tömegigényt táplálja - ami idén underground, jövőre mainstream lesz, a kreatív kisebbség azonban addigra rég túllépett az egészen. A londoni olimpia logója és arculata merész módon nem a tavalyi, hanem a tegnapi trendhez nyúlt vissza: a nu rave őrület nemrég lázban tartotta Nyugat Európa fiatalságát, a nyolcvanas évek vizualitásának újraértelmezése azonban egy hatalmas vicc, a fogyasztói társadalom fricskája legfeljebb, végső leszámolás a huszadik század popkultúrájával.
Minden egyes eltalált szó 10 szem rizs adakozást jelent, amit az oldalon látható hirdetéseken keresztül befolyó összegekből fizetnek. Az adományokat a United Nations Food Program-on keresztül juttatják el az arra rászorulóknak.
A "Hogyan Éljük Túl A Hétfő Reggelt?" című cikksorozatunk e heti ajánlatát olvashatták.
(És ne felejtsük el sokszor kimondani egymás után a 'rizs' szót és ráérezni, milyen vicces egy szó, majd jót nevetni a magyar nyelv szépségén.)
Az MSZP Erzsébetvárosi Szervezetének honlapja szerint hamarosan itt a december. "Alig néhány hét, és kopogtat a várva várt Mikulás, hogy minden széppel, jóval „aranydió, mogyoróval" szerezzen örömet gyermekeinknek" - írja a hetedik kerületi pártiroda közleményében. Érthető, hogy az ünnepváró hangulat ránk is átragadt, ezért elolvastuk a blogosphérát, hogy megtudjuk, a nemesfémből készült olajosmagvak mellett milyen ajándékokat vennénk, ha most vasárnap lenne Karácsony.
1.
Számos kütyüblog gyűjteményében szerepel, mi a Designboom piacán találtuk ezt a műmohával borított ceruzát, amit grafikus barátinknak ajándékoznánk. Szép a szemnek, kellemes a kéznek, ráadásul csak 7 dollárba kerül és még a fotója is milyen jól mutat itt a Kultplay-en.
Ajánljuk zala, és Scythe hozzászólásait, kíváncsian várjuk, vajon megint megismétlődik a Diablós hatósági beégés vagy sem, s ha igen, úgy levonja-e valaki végre a konzekvenciákat, és rácsapnak-e a magyar rendőrséget szándékosan lyukra futtató magáncégek és hivatalok kezére.
Ja igen, egyetlen kapcsolódó adalék: egy szerzői jogász ismerősünk szerint tavaly az Artisjus legtöbb pénzt tejelő hazai előadóművésze Márió volt. Tudják, a zenész kalandor, akit "már 5 éves korában elvarázsolt a harmonika hangja".
Idén negyven éves a Rolling Stone magazin, a legkultabb amerikai kultlap, amit 1967-es indulása óta olyan kaliberű szerzők töltöttek fel tartalommal, mint Joe Eszterhas, P.J. O'Rourke vagy Hunter Stockton Thompson. A kéthetilap ünnepi számában terjedelmes interjút közöl William Gibsonnal, akinek nemrég megjelent Spook Country című könyve a távoli jövő helyett inkább a kora 21-ik század zűrzavaros világával foglalkozik. A Globális felmelegedés, a geopolitikai helyzet, terroristák, vírusok és a KGB által kiképzett kubai ninjaharcosok garázdálkodnak a minden bizonnyal letehetetlen regényben.
"Amit az unokáink leginkább furcsának találnak majd a gondolkodásunkban, az a digitális és a valós világ állandó megkülönböztetésére tett erőfeszítésünk. A jövőben ez gyakorlatilag lehetetlen lesz. A cyberspace és a "nem-cyberspace" közti különbség elképzelhetetlen lesz. Amikor 1984-ben megírtam a Neurománc című könyvemet, a cyberspace már létező fogalom volt, igaz csak néhány beavatott számára, és ők sem az összes idejüket töltötték a virtuális térben. A kibertér ott volt, mi pedig itt voltunk. Ma a hálózat sokkal több ember számára elérhető, és csak akkor vagyunk offline egy időre, amikor olyan helyre tévedünk, ahol nincs wi-fi.
Az állandó lefedettség világában nem tudjuk majd, mikor vagyunk online és mikor nem. Általában persze online leszünk, egyfajta vegyes realitás állapotában. Csak akkor jut majd el a tudatunkig mindez, ha valami elromlik, és hirtelen megszakad az összeköttetés"
Olvassa el az interjút a Rolling Stone magazinban!
Utcai divatblog indult októberben, a Budapest Style. Fótók vannak rajta jól, vagy érdekesen öltözött budapesti járókelőkről. A hasonló tematikájú külföldi blogok mellett végre megtudja a világ, milyenek a budapestiek. Az utcai viselet ugyanis csomó mindenre utal: kiderül, mennyire vagyunk nyitottak (nem nagyon) kísérletező kedvűek, bátrak, felszabadultak felvilágosultak, vagy inkább rosszul öltözöttek, rosszkedvűek és zárkózottak vagyunk-e.
Meglepetésre nem olyan rossz a helyzet mint hinnénk, lehet találni legalábbis érdekes karaktereket az utcákon. Persze nem olyan töménységben, mint mondjuk Helsinkiben, vagy Párizsban, de azért a BpStyle összességében jó hírünket kelti a világban. Legyen Önnek is ízlése, használja ruhatárát az önkifejezés eszközeként, és ne rettenjen meg attól, hogy sokan tök hülyének nézik majd: ugyanezek az emberek ugyanis bizonyára külföldinek is nézik, tapasztalatból tudjuk.
Álljon meg a menet, már igazán nem tudjuk, mi zajlik körülöttünk. Lévai Balázs otthagyta a Társulatot - adta hírül az Index kultrovata.
Hogy ki az a Lévai Balázs, azt nagyjából tudjuk, ő az a fura outsider, aki a Dob és Basszusban ilyen animált hátterekben mond bonyolult mondatokat érdektelen dolgokról. De, hogy mi az a Társulat, azt végképp nem tudjuk. Az Index szerint állítólag az "István a király" című rockopera szereplőit újratoborzó kvázi Megasztárról van szó.
István a király? Bizony. Létező fogalom még a magyar nyilvánosságban a nyolcvanas években teremtett Frankenstein műfaj, a rockopera? Hát, úgy tűnik. Lévai szakmai konfliktusokra hivatkozva távozott a produkció zsűrijéből... Huh. Bocsánat, de mi ebből semmit sem értünk. És talán jól is van ez így.
DJ Palotai (Apu) a kilencvenes évek végén virágzó, majd lassan elhervadt budapesti klubkultúra ikonszerű alakja volt számunkra. Legtöbb fellépésén jelen voltunk: hatalmas, spontán partik kerekedtek egyszerű hétköznapokon hétköznapi kávézókban amikor Ő és Cadik megjelentek éjfél körül. Az egész jelenségnek közvetlen köze volt a Tilos rádióhoz is, ami akkoriban nagyjából ugyanolyan volt, mint manapság, azzal a különbséggel, hogy a szétcsúszott, fáradt, bazmegelős-beleszarós szervezetlen műsorfolyam akkoriban üdítő volt és friss, mára pedig kimondottan cikivé vált.
Néha elgondolkozunk mi mehet egy Tilos rádiós kuratóriumi ülésen:"Vanmá kuratóriumunk, meg igazi frekink, de csinájjunk má továbbra is úgy, mintha egy újlipótvárosi panel szemétledobójából sugároznánk, mer az adja nekünk a karaktertet" - mondja biztos a sok szénné esett arc meg a pszichedélikusan suttogó csajműsorvezetők, akik ahelyett, hogy a párizsi Radio Nova példáját követve mára fasza, profi, underground adóvá váltak volna, botoxinjekciókkal konzerválják a szantálszagú kilencvenes éveket.
Palotai egy zseniális művész. Ő kicsit sem hibás abban, hogy a dolgok így alakultak. Hanem a sok majomarcú, akik képtelenek rádiót csinálni alája, na azokat elhajtanánk valahová jó messze, és büntiből György Péterrel kéne szópókerezniük a következő tizenszáz évben, szigorúan intellektuális alapon.
Na.
Ezt az egész posztot csak azért írtuk, mert a Mester október 27-i Jövőzene szettjét akarjuk ajánlani az Ön figyelmébe, ami megintcsak egy kibaszott remekmű. Hallgassa!
A Massachusettes Institute of Technology Media Lab pofesszora John Maeda nem először hozza össze a kortárs képzőművészetet és a matematikát, legújabb, a Reebok-kal közös munkája azonban must have darab. A tudós korábban a francia Mekanism Skateboars gördeszkáira festett egyenleteket, most pedig megalkotta a Reebok Timetanium sportcipőt, mely november 13-tól 100 darabos limitált szériában kapható a sportszergyártó cég costum weboldalán.
A designcipő külsején Maeda kézi rajzaiból, grafikus matematikai algoritmusaiból és számítógépes kódjaiból láthatunk megkapó egyveleget, a belső felület pedig kézzel írt számításokat rejt.
Ezen először bosszankodtunk, most azonban azt gondoljuk, nem is baj feltétlenül, hogy nem elsőként érkezünk a buliba.