"Budapest nagyon koszos hely. Két fele van. Buda és Pest, az egyik részen gazdagabbak Laknak, ez nem olyan koszos, A másik szaros, hugyos. Az utcák olyan vályúszerűek és lehet szélesek, de fa szinte sehol. És sötét, mint egy koszos vályú..." (S.A. vázlatfüzetéből)


Ha kultúrsznob társaságban szóba hozza a street art műfajt, valószínüleg elhangzik Stark Attila neve. Ez jó, mert legalább elhangzik valami, viszont rossz, mert skatulyát gyárt a fiatal festőnek, akit szerintünk egyre kevésbbé lehet és érdemes mappába rendezni. A Karton Galériában május 5-ig megtekinthető Tratatart című tárlat legfeljebb a tettenérhető inspiráció szintjén utal az utcai kultúrára. Portrék, csendéletek és városi tájképek lógnak a falakon, mozgalmas kocsmák és majomemberekkel zsúfolt koszos sztiptízbárok világába kerülünk, ahol nyoma sincs a K-európai nyomorúságnak. Tobzódó színek, pszichedélikus gondolatképek, kompromisszum mentes karakterek sorakoznak a festményeken.


Az emeleten Stark Attila eredetileg diplomamunkának készült rajzos naplóját olvashatjuk, mely a napokban könyv formájában jelenik meg a Roham Kiadó gondozásában. Rajzainak stílusa a város több pontján (Tűzraktér, Kultiplex) visszaköszön, ezeket az 1000% street art csoport egyik tagjaként dekorálta ki majmokkal és egyéb érdekes karakterekkel. Ezek a közterekről ismert jellegzetes jegyek adják legújabb műveinek is az alapját: nagyvárosi épület - és utcarészletek, kocsmák, majom magányosan, vagy különböző majmok csoportokban, valamint zenei referenciákat hordozó szövegek és feliratok. Az urbánus szubkultúra jelképeivel, a pesti homlokzatokon látható starki expresszív szín - és formakezeléssel ezúttal festmények formájában találkozhatunk a kArton Galériában. „…Nincs nagy üzenet, csak a festékek szaga, a műhely, szerszámok... Gondolkozni nem szeretek festés közben, inkább hagyom magam, azt hiszem a képek nem belőlem jönnek csak áthaladnak rajtam. Ha valamit erőltetni próbálok, abból idegeskedés lesz, a festék elkezd ragadni, mindent összekenek, és a folyamat megtörik. Szóval inkább hagyom magam, és nem tudok mit mondani arra, hogy miért majmok, de szeretem a füleket, fogakat, ínyt, szemeket, a grimaszokat és a mozdulatokat. Szeretek mindenféle húst, a levegőt, a zsúfoltságot, és mindennek a fordítottját is. Még annyit, hogy nem szeretem a szétdaraboltságot, semmilyen kategorizálást, mert az összetöri a világot a fejekben és elidegenít az 'egésztől'.”