A szocialista kongresszusról készített indexes videó nem az első produkció, amely kellő humorral reagál a bemutatott események abszurditására. 2004. december 5-én a határon túli magyarok állampolgárságáról tartott népszavazásról a Magyar Televízió esti műsorában Friderikusz Sándor A szólás szabadsága című műsorában számolt be. A szavazatszámlálás központjából, a Duna-palotából kiküldött tudósítóként Hajós András jelentkezett rózsaszín ingben, vastag keretes szemüvegben. Mind a műsor, mind a „száguldó riporter” megjelenése és stílusa, a rövid ideig tartó és késő este elkezdődő beszámoló kicsapta a biztosítékot a televízió vezetőinél, a politikusoknál és a kritikusoknál. A Népszabadság másnapi számában a következőképpen kommentálja a rendhagyó tudósítást: „Egy biztos: köznevetség ment a közszolgálatin. Miközben egy ország igazán komoly dolgokkal volt elfoglalva. Sőt nem is csak az ország, hiszen a határokhoz közeli településeken nyilván még sok magyar követte az adást. Összeszorult torokkal a tét, s még inkább összeszorulttal a tálalás miatt. Az ismétlődő idétlenkedések – azért nem a bohóckodások kifejezést használom, mert akkor nyomban elnézést kellene kérnem a cirkuszművészet nagyjaitól – az 581-es italbolt szintjére silányították a programot, amellyel kvázi hülyének néztek több millió embert. Hülyék is voltunk, hogy két és fél milliónyian bámultuk (csak itthon), bár mentségünkre szolgáljon, hogy erre azért nem számíthattunk, majd a látványtól megdermedve mozdulni sem tudtunk, a kapcsolóig sem jutottunk el.” Mondjunk egy szóval véleményt a napilap kritikájáról? - Unalmas. Nincs is annál unalmasabb, mint számonkérni a közönségtől az áhitatot. Észak Koreában van olyan, hogy tapsolni kell, miután a néző felébredt a 8 órás monstre pártszínházi produkció végén. Magyarországon az egyetlen izgalmas és adekvát módja a tudósításnak az Index fenti videójában látható megközelítés - "az 581-es italbolt szintjén". Miért kéne a sajtónak úgy viszonyulni a hírekhez, ahogy elvárják tőle? Az az időszak talán már tényleg véget ért. Figyeljék meg: a megszólaló küldöttek egyetlen arcizma sem rándul a lengyel bányászfaluból szalajtott riporter láttán, a hipotézis tehát igazolást nyert. A kérdések rendben vannak. A pszichedélikum konnotatív síkon jelenik meg. A kisfilm egyetlen hiányossága, hogy igazi nagyágyúkat nem szólaltat meg. Követeljük Horn Gyulát és Fletót személyesen! (A Fidesz kongresszusra pedig Bocskait javaslunk, panyókára vetett leopárdbőrrel).