Tegye a kezét a képernyőre! Eszébe jutott valaha kőkemény death metált hallgatni, miközben "nem tüdőzte le" a felkínált slukkot? Persze, hogy nem. A szmókerek goát hallgatnak, vagy indiai szitárzenét, esetleg reggae-t, vagy hiphoppot - gondoltuk mi is korábban. Pedig a fémzene szívós változata, a Weed Metal létező műfaj, legjelesebb képviselői az ausztrál Cannabis Corpse, a mexikói Brujeria, és az amerikai Weed Eater. Halálhörgés, koponyák és drog - ne stoppolja a cikket, lapozzon!


Papíron elutasítjuk a sztereotípiákat, de azért megvannak a magunk előítéletei. A Heavy Metal zenét és mutánsait például alapvetően fantáziátlannak és belterjesnek tartottuk, mire kiderült, hogy a műfaj megengedőbb, mint egy riói szambatáncosnő karnevál idején. Korábban bemutattuk az irányzathoz kapcsolódó sovinizmust és jellegzetes öltözködést kifigurázó gay metál világát, ahol a láncok és bőrjakók cuki kiegészítőkké válnak, halálhörgés közben pedig eltartott kisujjal is lehet cigizni. Nem kevésbbé furcsa a fémzene jelenléte egy másik tájidegen szubkultúrában, a belassult ritmusok és nyugis zenei harmóniák jellemezte szmóker-társadalomban. A művi agyeltávolítás, a puszta kézzel történő torokfeltépés és a tűz által való megtisztulás tematikája ugyanis meglehetősen aggresszív művészeti koncepció a füvesek mosolygós társadalmában. Talán az amerikai drogháború idején, az ötvenes években állították utoljára felelős beosztásban dolgozó közszolgák, hogy a fű hatására öncsonkítással végződő gyilkos ámokfutásba kezdenek a fogyasztók.

Most adunk egy tippet azoknak, akik a spanglizást az ördöggel vívott oroszrulett párbajhoz hasonlítják, ahol a pokol ura vaktölténnyel tüzel. Az ausztrál Cannabis Corpse együttes 2006 nyarán jött létre azzal a céllal, hogy zenéjében egyesítse a tagok múlhatatlan szeretetét a közismerten brutális Cannibal Corpse death metál zenekar, és a füvezés iránt. Számaik beszívott zombikról, koponyából faragott vízipipákról és erőszakos beszívatási rítusokról szólnak, gyakran tréfás áthallásokkal a kannibálok zenéiből. A banda myspace oldalán biztosítanak arról: az albumon hallható összes dobütést és húrpendítést abszolúte beszívott állapotban rögzítették egy virginiai stúdióban. Hallgathatóbb, csaknem funk-os zenét játszik a mexikói Brujeria, azaz boszorkányság néven alkotó formáció. Don Quijote Marijuana című számukban egy szerencsétlen drogos az örök marihuánát keresi mindhiába, miközben kegyetlen játékot űz vele a vámpírfogú ördög. Nézze meg a klipet most!

A klasszikus weed metált játszó banda eddig hat önálló albumot jegyez, a borítókon és szórólapokon visszatérő motívum a tűzben égett, levágott emberi fej. Webes jelenétben nem különösebben erős a Cypress Hill-től kölcsönzött, szembehúzott fejkendőkkel pózoló társulat: anigif fáklyák és koponyák, boncasztalon készült fotók és a kilencvenes éveket idéző honlap fogadja a népszerű banda látogatóit. Slow Metálnak nevezhetnénk a sacramento-i Weed Eater muzsikáját, ha nem tudnánk, hogy a nyúlós torz riffek és a lassított felvételben előadott hörgés a népszerű rekreációs drog hatása alatt keletkezett. A növényi nyugtató és a kemény zenei műfaj egészen különleges kölcsönhatásra lépett a Spanglifalók esetében: mintha visszafelé játszott Slayert hallgatnánk felezett sebességgel:


A furcsa zenei irányzat nemcsak előítéleteinket söpri el, hanem bizonyítja, hogy a metál folyamatosan megújulni képes élő szubkultúra. Utólag igazat kell adnunk a Manowar 1997-es Hell on wheels turnéalbumán elhangzott művészi észrevételnek, miszerint: "When Losers Say It's Over With You Know That It's A Lie / The Gods Made Heavy Metal And It's Never Gonna Die!"