Hazudnánk, ha azt mondanánk billentyűkombinációkban gondolkodunk a valós életben is, bár villamoson ülve kitűnő szórakozás az utastársak kijelölése, mappákba rendezése, majd ürítése, szemmel. Olyan sok időt töltünk két dimenziós környezetben, hogy életminőség-javulásnak érzékeltük, amikor dock-ra váltottunk a borzalmas taskbar után. Hans Gremmen és Monique Gofer: "Empty Trashcan" - Szoborrá transzformált UI Virtális íróasztalunknak három dimenziós metaforákkal adunk identitást, "tálcának" és "ablaknak" nevezzük a grafikus elemeket. A mindennapi használat, a tartalmak valós jelentősége mára eltüntette az idézőjelet, a felhasználói felületek életünk részévé váltak. Intim kapcsolatban állunk munkaállomásainkkal, az ilyen reláció pedig gyakran ihlet művészi projekteket. A Design Observer magazin nemrég megjelent cikkében ezeket rendezte mappába. Hans Gremmen és Monique Gofer "Empty Trashcan"-je a koncepció szerint szoborrá transzformálja a kétdimenziós UI-t (User Interface), míg más kortárs művészek grafikus kezelőfelületeknek, levelezőprogramoknak, vagy a képernyő szélén futó scrollbar-nak adnak új értelmet azzal, hogy a valós térbe helyezik a megszokott formákat. Ellenkező végéről ragadja meg a témát Liron Ross "Masking Tape Folder" című munkája, egy mappa alakú martrica falra ragasztva. Az UI-n belüli tartalomrendezés legfontosabb egysége megőrizte eredeti minőségét a háromdimenziós térben is, így valójában funkciótlanná vált. Valaha használtunk műanyag mappákat munkahelyünkön - a bürokratikus rendszerek még ma is ránk kényszerítik a papír alapú iktatást - az eszköz digitális változata azonban nagyságrendekkel többet tud gumiszalagos elődjénél: filmeket, zenéket, fotókat, üzeneteket tárolhatunk benne. Virtuális életünk alapja persze maga a képernyő, főként azoknak a függőknek, akik több időt töltenek az egyre simább poligonok világában, mint a valós életben. A beszédes nevű művész, Cory Arcangel lecsupaszított Nintendo háttereket használ "Disassembling 48k" című installációjában. Eszünkbe jut a "modern művészet" kifejezés, pedig a fenti képek láttán inkább nosztalgikus érzések töltenek el: a 98-as Windows-ban használt szögletes scrollbar, az ősi OS fejléc, vagy a Nintendo 2D enviroment screen-jei hamar feledésbe merülnének az emléküknek állított alkotások nélkül. Igazán aktuális a 3D UI ihlette művészet volna, ehhez azonban még kevés az inspiráció. Ezek a munkák mindenesetre felhívják a figyelmet arra is: a bennünket körülvevő fizikai valóság nagyrészt a két- és három dimenzió keresztezéséből származó hibridként jelentkezik. http://www.designobserver.com/