Magyarországon is rendkívül sajátos vizuális kultúra uralkodott a nyolcvanas évek popzenei piacán, nekünk viszont legalább volt mentségünk. Párthatáskörbe tartozott egy-egy lemezborító cenzúrázása, így például sohasem jelenhetett meg Szörényi Levente Utazás című albumának trippes képanyaga. A hatóságilag engedélyezett borítón párnák között hallucináló hippi helyett vonat, hajó és egy autóút látható: a komcsik nem szerették az átvitt értelmű dolgokat. A világ legrosszabb lemezborítóinak múzeumában látható szörnyűségekre azonban nincs magyarázat. A Meathaus Enterprises összeállításában egy rózsacsokorral támadó elmebeteg sorozatgyilkos, a texasi pedofil klub négytagú elnöksége és egy igazi farkasember is lemezvásárlásra szólítja fel a fogyasztókat. Kedvencünk a "kategorizálhatatlan szörnyűségek" gyűjteménye.

Az elsivatagosodás ellen küzd a Tree-Nation nevű projekt. Céljuk 8 millió fa elültetése a Szaharában. A projekt lényege, hogy akár Ön is vehet és ültethet fát. Természetesen nem kell odautaznia; egy animált térkép segítségével ugyanis saját kezűleg kiválasztható, hogy hova vessék el a magot, és annak fejlődését is nyomon követheti.

Hatvannégy éves korában, agyrákban meghalt Ryan Larkin világhírű kanadai animációs rendező. Az életét bemutató rövidfilm tavaly elnyerte a legjobb animációs kisfilmért járó Oscar-díjat. Őt magát 1969-ben jelölték az amerikai filmakadémia elismerésére, "Walking" című kisfilmjével. Larkin, aki még életében legendává vált Kanadában, arra készült, hogy egyre romló egészségi állapota ellenére visszatér a munkához: nemrég öt különböző animált szpotot készített a kanadai MTV megrendelésére. Első videónk a művész Syrinx című munkája, mely műfaját tekintve közel áll a festményanimációhoz. A második film pedig a 2006-ban Oscar díjat nyert animáció Larkin életéről. Ez utóbbi talán a legzseniálisabb alkotás, amit valaha láttunk a műfajban.

Tegye a kezét a képernyőre! Eszébe jutott valaha kőkemény death metált hallgatni, miközben "nem tüdőzte le" a felkínált slukkot? Persze, hogy nem. A szmókerek goát hallgatnak, vagy indiai szitárzenét, esetleg reggae-t, vagy hiphoppot - gondoltuk mi is korábban. Pedig a fémzene szívós változata, a Weed Metal létező műfaj, legjelesebb képviselői az ausztrál Cannabis Corpse, a mexikói Brujeria, és az amerikai Weed Eater. Halálhörgés, koponyák és drog - ne stoppolja a cikket, lapozzon!


Papíron elutasítjuk a sztereotípiákat, de azért megvannak a magunk előítéletei. A Heavy Metal zenét és mutánsait például alapvetően fantáziátlannak és belterjesnek tartottuk, mire kiderült, hogy a műfaj megengedőbb, mint egy riói szambatáncosnő karnevál idején. Korábban bemutattuk az irányzathoz kapcsolódó sovinizmust és jellegzetes öltözködést kifigurázó gay metál világát, ahol a láncok és bőrjakók cuki kiegészítőkké válnak, halálhörgés közben pedig eltartott kisujjal is lehet cigizni. Nem kevésbbé furcsa a fémzene jelenléte egy másik tájidegen szubkultúrában, a belassult ritmusok és nyugis zenei harmóniák jellemezte szmóker-társadalomban. A művi agyeltávolítás, a puszta kézzel történő torokfeltépés és a tűz által való megtisztulás tematikája ugyanis meglehetősen aggresszív művészeti koncepció a füvesek mosolygós társadalmában. Talán az amerikai drogháború idején, az ötvenes években állították utoljára felelős beosztásban dolgozó közszolgák, hogy a fű hatására öncsonkítással végződő gyilkos ámokfutásba kezdenek a fogyasztók.

Most adunk egy tippet azoknak, akik a spanglizást az ördöggel vívott oroszrulett párbajhoz hasonlítják, ahol a pokol ura vaktölténnyel tüzel. Az ausztrál Cannabis Corpse együttes 2006 nyarán jött létre azzal a céllal, hogy zenéjében egyesítse a tagok múlhatatlan szeretetét a közismerten brutális Cannibal Corpse death metál zenekar, és a füvezés iránt. Számaik beszívott zombikról, koponyából faragott vízipipákról és erőszakos beszívatási rítusokról szólnak, gyakran tréfás áthallásokkal a kannibálok zenéiből. A banda myspace oldalán biztosítanak arról: az albumon hallható összes dobütést és húrpendítést abszolúte beszívott állapotban rögzítették egy virginiai stúdióban. Hallgathatóbb, csaknem funk-os zenét játszik a mexikói Brujeria, azaz boszorkányság néven alkotó formáció. Don Quijote Marijuana című számukban egy szerencsétlen drogos az örök marihuánát keresi mindhiába, miközben kegyetlen játékot űz vele a vámpírfogú ördög. Nézze meg a klipet most!

A klasszikus weed metált játszó banda eddig hat önálló albumot jegyez, a borítókon és szórólapokon visszatérő motívum a tűzben égett, levágott emberi fej. Webes jelenétben nem különösebben erős a Cypress Hill-től kölcsönzött, szembehúzott fejkendőkkel pózoló társulat: anigif fáklyák és koponyák, boncasztalon készült fotók és a kilencvenes éveket idéző honlap fogadja a népszerű banda látogatóit. Slow Metálnak nevezhetnénk a sacramento-i Weed Eater muzsikáját, ha nem tudnánk, hogy a nyúlós torz riffek és a lassított felvételben előadott hörgés a népszerű rekreációs drog hatása alatt keletkezett. A növényi nyugtató és a kemény zenei műfaj egészen különleges kölcsönhatásra lépett a Spanglifalók esetében: mintha visszafelé játszott Slayert hallgatnánk felezett sebességgel:


A furcsa zenei irányzat nemcsak előítéleteinket söpri el, hanem bizonyítja, hogy a metál folyamatosan megújulni képes élő szubkultúra. Utólag igazat kell adnunk a Manowar 1997-es Hell on wheels turnéalbumán elhangzott művészi észrevételnek, miszerint: "When Losers Say It's Over With You Know That It's A Lie / The Gods Made Heavy Metal And It's Never Gonna Die!"

A 80-as évek népszerű Atari és Taito videójátékait fotózta Rosemarie Fiore. A művésznő játék közben hosszú perceken keresztül exponált, egy képkockába sürítve a program minden egyes vizuális elemét. A technika eddig ismeretlen komlex képi világot tár fel, az alkotó számára a lehető legszórakoztatóbb módon. Kedvencünk a fenti kép, mely a Tempest című egykori arcade játékról készült.

Dollárszimbólumok a vállalatvezetők neveiben, globális adatbázis-manipuláció, futószalagon feldolgozott személyes adatok, genetikai kutatások. Igazi összeesküvés-elmélet videóval köszöntjük a vasárnapot, Philip K. Dick víziói könnyed, napirend előtti ügynöközésnek tűnnek a keresőmogul birodalmi terveihez képest. Komolyan, már csak az hiányzik, hogy kiderüljön: a cég nevének betűi szorzás-osztás után kiadják a Fenevad számát. Borzongjon Ön is velünk! Lehet, hogy a Google lesz a digitális világ "Nagy Testvére"? Szavazzon a Poll-r és a Kultplay közös felmérésén! Lapozzon és savazzon!

Akkor jó helyen jár. Biztos beszélgetett már a kollégákkal sörözés közben arról, hová jutottunk a papír alapú, lineáris szerkesztés óta. Van már Önnek homályos, de társaságban bármikor előhúzható definíciója a "webkettő" néven emlegetett fenomenonról, de titkon szeretné végre megtudni, hogy valójában mit jelent a kifejezés. Hogy hogyan függnek össze a dolgok, hogyan változik meg gyökeresen mindennapi életünk és mindez milyen társadalmi-politikai-gazdasági-környezeti kérdéseket vet fel. "Amikor képeket posztolunk és taggelünk, amikor linkeket illesztünk és témaköröket kapcsolunk össze, valójában a Gépet tanítjuk. Gondolatot ébresztünk a rendszerben. Megtanítunk neki egy új összefüggést. Gondoljuk bele: naponta 100 és 100 millió kattintás a weben. Tanítjuk a hálózatot. Mi vagyunk a hálózat." (Wired magazine) A Kansas-i egyetem kulturális antropológia professzora, Michael Wesch tanulságos asszociációs játékát azonnal kötelezővé tennénk az összes oktatási intézményben. Aztán fél évig magyaráznánk a diákoknak, hogy is kell érteni mindezt. Gondolatébresztő videó a hétvégére:

Réges régen, a sötét nyolcvanas évek végén, amikor Madonna lenőtt szőke hajat hordott, és lila cicanadrágra húzott rózsaszín fitness-lábszármelegítőt hozzá, Németországban létrejött egy zenei produkció, amit úgy neveztek: Milli Vanilli. Talán emlékeznek a zsinóros hajú afrikai fiatalemberekre, akik feltűrt ujjú sportzakót viseltek irdatlan válltömőkkel, noch dazu olyan slágerekkel ajándékozták meg a serdülő korú tinilányokat, mint a "Girl you know it's true", vagy a "Blame it on the Rain". Mielőtt elárulnánk, miért került most a Guardian címlapjára az MV, húsz évvel a hányadtatott sorsú playback-fiúk csúfos bukása után, nézzük meg az alábbi videót együtt:

A szerencsétlen ex-hobbit meghasadt énjének alteregói ráadásul egymást lepik meg minden filmes szexjelenetek atyjának búgó strófáival: "Makin love to you right now, that's all I want to do" O--M--F--G! A Kultplay képtelen kommentálni az alábbiakat, fogyasztás csak saját felelősségre:

Alig pár hónapja adtunk hírt a színváltós kabátról, melynek liánmintája viselés közben elszíneződik, és máris itt az interaktív változat. A japán Keio Egyetemen kifejlesztett Fabcell felcsatolható, elektronikusan vezérelt textilpixelekből áll, melyek anyaga - az említett dzsekihez hasonlóan - a test melegéből nyeri a színváltáshoz szükséges energiát. Az új technológia segítségével a felhasználó teljesen egyedi ruhadarabokat hozhat létre. A hőérzékeny anyaggal bevont mozaikokat tetszés szerint rendezgetheti, a hozzá tartozó vezérlővel pedig a kockák színét változtathatja a szürkétől az égszínkékig.

Összecsukható mozival járta az afrikai Ghana kietlen vidékét néhány vállalkozó kedvű filmes megszállott a nyolcvanas években. Megálltak a nagyobb falvakban, egy árnyékos helyen összeszerelték a vetítőgépet, aztán napokig kampányoltak, hogy a szomszéd falu kíváncsi lakóit is elcsábítsák a varázslatos eseményre. A mozi misszionáriusai kézzel festett plakátokat osztogattak, melyeket mindenre kapható internetezők most összegyűjtöttek és flash galériába rendezve elhelyeztek a weben. A legtöbb alkotás iszonyú kegyetlenkedésekkel, öncsonkítással és különféle földöntúli démonokkal sokkol, bár Nyugat-Afrikában sajnos magasabban van az ingerküszöb, mint Európában. Draggeljük viszont Gregor Bernadett buksiját gondolatban a képen látható macskafaló vámpírasszony fejére! Egész pofás magyar közönségfilm-posztert kapunk.

Meg sem száradt a Fővárosi Főügyészség óvásán a pecsét, mely a tervezett mélygarázs építési engedélyének hatályon kívül helyezéséhez vezetett, máris új menet kezdődik a Nagymező utcában. A Kultplay-nek is eljuttatott sajtóközlemény szerint Verók István kerületi polgármester személyesen tájékoztatta a Nagymező utcai Érdekvédők Egyesületét és a Védegyletet arról, hogy egy szakértő önszorgalomból ingyenes véleményt készített a Nagymező utcai fákról, melyben megállapította, hogy a korábbi szakvéleménnyel ellentétben "a fák csúnyák, életveszélyesek, és azonnal ki kell őket vágni". Verók a témában már felkereste a főpolgármestert és a főváros környezetvédelmi ügyosztályát. A Nagymező utcai fák ugyanis fővárosi védettséget élveznek, túlélésüket elsősorban annak köszönhetik, hogy több terézvárosi helyi rendelet is védi őket. Az ún. TEKVÉSZ például csak akkor engedi a fák kivágását, ha azt növény-egészségügyi szempontból kertészeti szakvélemény igazolja. Ilyen pedig nemrég készült, ráadásul épp a tervezett mélygarázs beruházója, a német WK Bt. felkérésére, az akkor hatályos engedélyezési eljárás szabályai szerint. A jelentés kimondja: a fák túlnyomó többsége egészséges és védendő.

A brit kultúra legfrissebb trendjeit igyekszik hazánkba csempészni a British Council. A Nagy Britmánia rendezvénysorozaton keresztül október óta folyamatosan kis dózisokban adagolják nekünk a szigetország vizuális művészetét és zenei világát, hogy a télvégi depresszió idején még nagyobbat üssön a brit tutiság. Februárban jön Gilles Peterson, DJ First Rate, március elején pedig Luke Vibert.

Budhatomival először a Boltműhelyben találkoztunk. Azóta háromszemű ujjszörnyekkel matricázott laptoppal vagizunk, így érthető, hogy felcsillant a szemünk amikor megtudtuk, hogy épp most nyílt kiállítása a Formában. Kovács Budha Tamás festő, emellett babákat tervez, graffitiket fényképez, könyvet szerkeszt, szervezkedik. A megnyitón inspirációról, képeiről és terveiről faggattuk.

Stefan G. Bucher minden nap rajzol egy szörnyet, videóra veszi az alkotás folyamatát, majd posztolja a felvételt. A madár testű, csőrös-csápos rondaságok sohasem hasonlítanak egymásra, pedig már több száz van belőlük. Alaktalan tintapacaként jelennek meg a papíron, majd a grafikus aznapi hangulatának megfelelő, egyedi formát öltenek. Az olvasók is részt vesznek a játékban: megírják a napi szörny történetét. Miféle alak lehet, mit akarhat, gonosz-e vagy éppen jóindulatú a legújabb rusnyaság. Nekünk bejön a főcím is, bírjuk a hihetetlenül magabiztos vonalvezetéssel készült trendi betűket. http://www.344design.typepad.com/

- Jónapot kívánok, egy Magánnyomozót legyen szíves! - Kérem. Pofaszakállal parancsolja, vagy lehet modern Cégvezetős a fülek mellett? Bármilyen hihetetlen, a fenti párbeszéd nem Frei Tamás következő heti riportműsorának szereplőválogatásán hangzott el, hanem a hetvenes években lehetett általános amerikai fodrászüzletekben. Az Ebony magazin korabeli száma egész oldalas hirdetésben foglalja össze az egykor legdivatosabb afro amerikai hajviseleteket. Az egyes változatok közti különbségek alig észrevehetőek, sokat segítenek a találó fantázianevek. Kedvencünk a képen látható fekete Walther Matthau decens Executive stílusa és a komoly élettapasztalatot sugalló hamvasított barkóval készült Professional séró. Via Boing Boing

Egyetlen baj van vele: eltakarja beépített iSight kameránkat, ezért iMacre nem az igazi, bármilyen más monitorra viszont übercuki kiegészítő J Chris Campbell képregényszerző és grafikusművész idei robotos naptára. Kattintson, töltsön és nyomtasson, legyen vidám az a munkaállomás!

Hazudnánk, ha azt mondanánk billentyűkombinációkban gondolkodunk a valós életben is, bár villamoson ülve kitűnő szórakozás az utastársak kijelölése, mappákba rendezése, majd ürítése, szemmel. Olyan sok időt töltünk két dimenziós környezetben, hogy életminőség-javulásnak érzékeltük, amikor dock-ra váltottunk a borzalmas taskbar után. Hans Gremmen és Monique Gofer: "Empty Trashcan" - Szoborrá transzformált UI Virtális íróasztalunknak három dimenziós metaforákkal adunk identitást, "tálcának" és "ablaknak" nevezzük a grafikus elemeket. A mindennapi használat, a tartalmak valós jelentősége mára eltüntette az idézőjelet, a felhasználói felületek életünk részévé váltak. Intim kapcsolatban állunk munkaállomásainkkal, az ilyen reláció pedig gyakran ihlet művészi projekteket. A Design Observer magazin nemrég megjelent cikkében ezeket rendezte mappába.

Sokkoló plakátkampánnyal rukkolt elő a Diesel divatcég a globális klímaváltozásról szóló, nemzetközi jelentések nyomán. A fotósorozaton mérsékelt éghajlati övben található, közismert városok és épületek változtak trópusi paradicsommá, ahol trendi fiatalok partiznak önfeledten. Arapapagájok Velence főterén, bikinis csajok az Északi Sarkon, koktélparty az elöntött New York felett egy háztetőn, sivatagi tikkadtság Skandináviában. Az új DIESEL kampány szerint a globális felmelegedés rossz dolog, de mivel úgysem tehetünk ellene, legyünk optimisták - egész évben beach-party lesz!

A Műcsarnok második alkalommal rendezi meg Budapest Slam címmel fiatal költők és rapperek találkozóját. A rendezvény célja, hogy "a ritmus nevében a nézők számára nyilvánvalóvá tegyük, hogy a verselés egy mindenkihez szóló, előadásában is igen izgalmas műfaj." Az idei találkozó témája a szolidaritás, a meghívott urbánus költők pedig Közép-Európa több országát képviselik majd. A poetry slam amerikai műfaj, nevezhetjük intellektuális rap-költészetnek is. Legendás központja a New York-i Nuyorican Poet's Café, ahol a szubkultúra masszív városi mozgalommá fejlődött. A rapszövegek nem feltétlenül női testrészekről és könnyűfém felnikről szólnak, inkább a nagyvárosi életről, a környezetről, szociális kérdésekről, lélekről, emberi problémákról verselnek a műfaj képviselői. A február 9-i, pesti rendezvény idejére a Műcsarnok előadóterme klubbá alakul, ahol a közönség kávéházi székek-asztalok mellett vagy kényelmes BLUP-ülőfotelokban élvezheti az előadásokat. A fellépések előtt, 6 órától a Marc Levin Slam című filmjéből vetítenek részleteket. (Fotó: hiphop.sk, MC Štvanec)

Az országos média figyelmét is felkeltette a Cartoon Network legújabb reklámkampánya az Egyesült Államokban - írja mai cikkében az Index. A rajzfilmcsatorna reklámtábláit bombának nézték Bostonban. A csatorna bocsánatot kért az okozott terrorpánikért, a Turner Broadcasting pedig magára vállalta a felelősséget a szerdai terrorpánik miatt. A többek között a Cartoon Networkot is tulajdonló cég mágneses fényreklámokkal hirdette egyik új műsorát, az Aqua Teen Hunger Force című, felnőtteknek szóló rajzfilmsorozatot. A megvalósult South Park epizód bizonyára vidám perceket okozott a művelt világ lakóinak, kiváltképp a Boing Boing délutáni felvételeinek láttán. A bostoni WCVB-TV híradójában ugyanis cenzúrázták a reklámtáblát: a bombának vélt karakter feltartott középső ujjat mutat, amit a tévé munkatársai photoshoppal kitöröltek. Íme: Via Boing Boing