Aigars Bikse és Kristaps Gulbis lett származású kurátorok egy 170 m2 alapterületű, nyolc méter magas, görög templom mintájára készült, felfújható és rózsaszín házat álmodtak. Azt gondolják, hogy a klasszikus forma elveszítette tartalmi jelentőségét, a rózsaszín pedig a popkultúra banális színe, tehát ha a kettőt összeadják és az így létrejött házban ingyenes programokat szerveznek, akkor vendégeik műélvezőbbekké válnak.
A népnevelő alkotást kilenc európai városban mutatják be. Volt már Velencében és Birminghamben és lesz még például Brémában.
Budapesti tartózkodása idején a Pink House reggel és este tíz között látogatható, a programokról pedig itt lehet tájékozódni.
Facebook
Az 
„Nem Budapest Angyalka szeretnék lenni, aki önfeláldozó módon szépíti a várost, csak egyszerűen zavart már ez a kopottság, és úgy érzem, a hivatalokban ülő, döntéseket hozó vezetőket valami ilyesmivel talán ki lehetne mozdítani az állóvízből, amiben velük együtt Budapest is ázik.”
Interjút ígértünk a 
Somlai-Fischer Szabolcs szerint munkájában az értéket nem a "kortárs építészet formai diskurzusa körül érdemes keresni, hanem meg kell vizsgálni, hogy milyen módon alakulnak át a tereink, a terekről képzett fogalmaink. A teret, mint fizikai valóságot értelmezi, ami körülvesz, ami teret ad közösségi és privát érzelmeinknek és szükségeinknek. Ezt a teret ma már a technológiai médiumokon keresztül érjük el, nélkülük gyakorlatilag nem tudunk szociális - így gondolkodó - lényként élni. Ha ez igaz - és ezt szerinte nehéz megkérdőjelezni - akkor az építészetnek új feladata, hogy megértse ezeket a változásokat, és a fenti szerepet nem csak formákon, hanem technológiai médiumokon is betöltse. 
Az új médiatechnológiák háziasításában mindig élen jártak a művészek. Albrecht Dürer például már a korai 16-ik században a nyomdával kacérkodott, 
