A bécsi Hofburg bejáratával szemben, a Mariahilfer Strasse és a Ring sarkán áll a Museumsquartier impozáns épületegyüttese, a város legnagyobb modern kulturális központja. Udvarában működik a legendás Leopold café, ahol a nemzetközi parti-elit legnagyobb nevei mellett Keyser és Shuriken is gyakran pörgeti a bakelitet. Az épület ad otthont a városi internetes kultúra aktivistáit, webes művészeket, VJ-ket és újságírókat tömörítő NetzNetz mozgalomnak is, akik Európában egyedülálló módon szabad forrású, közösségi szoftvert fejlesztettek az állami támogatások elosztására. Az évi 500 000 euró egy MANA-nak nevezett online játékon keresztül találja meg gazdáit. Cél a bürokrácia-mentesség, a demokratikus, közösségi szemlélet, és az a felfogás, hogy a divatos sharing alapú rendszereket kiterjesszék egy olyan területre, ahová még a filecserélő szoftverek és szabad forráskóddal készült programok fejlesztői sem igen merészkednek. Megosztják a pénzt. A Kultplay exkluzív Email-interjúja a NetzNetz közösség egyik alapítójával, a Monochrom.at anti-copyright-aktivista, Nerd-színházat és szoftverfejlesztéseket koordináló blog szerkesztőjével Johannes Grenzfurthner-rel. Update: A HVG.hu átvette az interjút a Kultúra rovat számára. Whhooa. Mit jelent a „Digital Vienna” elnevezés? Kik a tagjai a közösségnek? Nagyon sok kitűnő kezdeményezésből, ötletből és projektből áll össze a Digital Vienna szcéna, sokféle területről érkezett emberek közösségét nevezhetjük így. Néhányukat kiemelném: jelentős helyi közösség szerveződik az Ubermorgen köré, akik most indították „Google will eat itself” projektjüket, aztán van a Sonance művészeti közösség, a Team Teichenbeg, ők open source audio streaming-ben, szoftver fejlesztésben és e-learning rendszerek kialakításában utaznak. Érdekes még a Metalab, ez egy új felület, meta-hacker site, a Quintessenz, akik a bécsi Linux Hetek rendezvénysorozatát és a helyi Big Brother Award-ot szervezik. A Digital Vienna közösségébe tartozik a 5upernet művésztársulat, és az EQUALEYES is, mely a városi VJ-ket és vizuálbrigádokat tömöríti. Végül, itt van a Monochrom is, a saját blogunk, ahol szabad kultúrával/anti copyright aktivizmussal foglalkozunk, van egy izgalmas projektünk, a Nerd Theater, és van egy hosszútávú tervünk is, egy számítógépes játék 'Soviet Unterzoegersdorf' néven. Nagyon sokan vagyunk, igazából lehetetlen feltérképezni a teljes digitális szcénát a városban. A Kultplay magyar viszonyokon edződött olvasói talán nehezen értik: ilyen sokféle kezdeményezés, érdek és ellenérdek hogyan fogható össze egy közös érdekképviseleti rendszerben. A NetzNetz egy bécsi székhelyű metaközösség, amely magában foglal mindenféle úttörő webes kezdeményezést, művészeti projekteket és fejlesztéseket. Az a célunk, hogy kapcsolatot teremtsünk a hálózat tagjai között, és a nyilvánossággal is. 2004 októberében háromnapos konferenciát szerveztünk a bécsi Künstlerhaus-ban, ahol aktivistáink együttműködési lehetőségeket, gyakorlati megoldásokat, és jövőképet ajánlottak a mindenféle területről érkezett érdeklődőknek. Mottónkkal: „Bring your own devices!” (Hozd a saját cuccaidat!”) át akartuk törni az individualista projekt-guruk és az egymástól elszigetelt szcénák izolációs falait és egy olyan horizontális rendszert ajánlottunk, ahol új technikák és stratégiák mentén lehet dolgozni. Ezen a szinten viszont megjelenik a pénz. Nagy betűvel. Itthon nemrég súlyosan besértődött az egyik web2.0-ás fejlesztés gazdája egy nyilvános blogfórumon, amiért egy rivális cég pár nappal hamarabb hozta ki a Magyarországon még ismeretlen szolgáltatást. A folyamat évekkel ezelőtt kezdődött. A sajtó vészharangot kongatott: „Válságban a Netkultúra” – hallatszott mindenfelől. A szcénában jelenlévő, masszív pénzügyi alapokra épült intézetek elzárták a forrásokat és megszüntették szolgáltatásaikat, az aktivisták, újságírók, művészek és webfejlesztők pedig fusizni kezdtek, hogy máshonnan pótolják a kiesett jövedelmet. Évekig tartott ez az állapot, aztán lassan, levelezőlistákon indult kezdeményezések nyomán, új együttműködési formák és technológiák bontakoztak ki. A NetzNetz mozgalom gyorsan nőtt, 2004-ben pedig meghirdette első közös projektjét, „Netznetz Festival of net Culture”- címmel. Összehívtuk az egymással laza kapcsolatban álló „open source community” tagjait. Jöttek designerek, fejlesztők, a kulturális közéletben tevékenykedő aktivisták, programozók, VJ-k, újságírók, és rengeteg érdeklődő. Számos új projektet hirdettünk meg, köztük az egyik legjelentősebb az állami kulturális támogatások rendszerének újraértelmezése volt. A Netznetz új koncepciót dolgozott ki mellyel elérte, hogy Bécs város vezetése intézmények és különböző újraelosztó rendszerek helyett közvetlenül támogasson egy sokszínű internetes közösséget, melynek tagjai saját maguk osztják el a forrásokat egymás között. Az új rendszer arra törekszik, hogy rugalmas keretek között működjön, miközben garantáltan és célzottan használja fel a rendelkezésre álló pénzeket. Projekt-alapú együttműködéseket hoztunk létre, melyekkel közösen pályázhatunk kisebb összegekre. Így a szektor minden képviselője érintett, és hozzájárul az elosztási rendszer és hálózat alapvető újraértelmezéséhez. Elegünk lett abból, hogy az alapítványok és intézmények pályázati kiírásaira várjunk, ezért a saját kezünkbe vettük a dolgok irányítását. Meggyőztük a helyi művészeti és kulturális bizottságokat arról: a szoftveres művészetet, a digitális kultúrát olyan formában kell támogatni, ahogyan a terület megkívánja: önszerveződő hálózatokon, közös projekteken, és együttműködések „szabad forrsú” rendszerén keresztül. Több mint 100 különböző webes művészeti csoport jelezte, hogy egyesítenék erejüket egy új, közösségi szoftver létrehozására, melynek szerepe a pénzügyi források közvetítése, a garantált felosztás lehetőségeinek megteremtése, elasztikus paraméterek között. 2005 őszén a rhizome.org „The FLOSS” (Free Libre Open Source Software) névre keresztelte a rendszert. Az új, közösségi szoftver fejlesztése megerősített bennünket abban a hitünkben, hogy a megosztás (sharing) a politikailag legrelevánsabb egyben leghatékonyabb koncepció és alapelv bármilyen feladat elvégzésére. A Netznetz kiterjesztette a határokat egy olyan területre, amitől még a szabad szoftverek és filecserélő rendszerek fejlesztői is tartanak. Mi megosztjuk a pénzt. Az ötlet hihetetlenül lelkesítő volt, a bécsi blogvilág forrásponton pezsgett. És végül elkészült a végleges változat, a MANA. Hogyan működik a szoftver, Milyen szabályok alapján? És főleg: mennyi pénz kerül a közösségi játékba? A teljes városi támogatás évente 500 000 euró (kb. 130 millió forint). Ennyi jut az internet kultúra fejlesztésére Bécsben. Ennek ötven százalékát infrastruktúra-fejlesztésre (gerinc projektek), új ötletek támogatására (mikropályázatok), és közösségi reprezentációra (éves konferencia) használjuk fel. Ezeket az adminisztráció és a közösség tagjai közösen osztják fel online és személyes konferenciákon. A másik ötven százalékot, tehát összesen 250 000 eurót, a közösség tagjai maguk osztják fel egymás között A „MANA hálózati pályázat rendszer” segítségével. A MANA tehát egy, a városi források elosztására létrejött rendszer, melyet a Netznetz közösség fejlesztett ki, és amely azt a célt szolgálja, hogy a digitális kultúrában tevékenykedő művészek, és egyéb szereplők maguk oszthassák fel a saját támogatásukat közösségi, önkéntes szabályok alapján, demokratikus, és teljességgel bürokrácia-mentes módon. A szoftver nagyjából függetlenül működik a városvezetéstől, aki a pénzeket közvetlenül juttatja. Nyilvánvaló persze, hogy a rendszer nem tetszik mindenkinek. A folyamat, melynek végén kidolgoztuk az első önkormányzati szoftvert, mely formájában és rendszerében leginkább alkalmas a netkultúrában dolgozók támogatásainak elosztására, sok kritikai észrevételt is kapott. Vannak, akik szerint a közösségi rendszer kiélezett versenyhelyzetet és ellenségeskedést szíthat a pályázók között, hiszen nincs a korábbi rendszerekhez hasonló „legfelsőbb döntnök”, aki kimondja a végleges verdikteket. Mások szerint túlságosan komoly ügy a támogatások elosztása ahhoz, hogy egy kísérleti fázisban lévő szoftver-alapú rendszerre bízzuk. Olyanok is vannak, akik neo-liberálisnak nevezik a szisztémát. Belső emberként azonban úgy gondolom, hogy a rendszer független, demokratikus, nyitott, nem bürokratikus modellre épül, melyet úgy terveztünk, hogy az együttműködéseket, a közös projekteket díjazza elsősorban. Richard Babrook, a legutóbbi Netznetz konferencia (Parliament of Art) vezető előadója szintén "demokratikus és nyitott megoldásnak" nevezte a MANA-t. Nagy szavak ezek a neo-liberális cyber elit réteg legfőbb kritikusának szájából. Babrook ugyanis úgy véli, hogy az új, technológiai fejlesztések pontosan és csakis annyit érnek amennyire alkalmasak arra, hogy az önjelölt ideológusok és véleményformálók számára kihívást jelentsenek. Az Internet arra ad lehetőséget, hogy spontán és rugalmas virtuális közösségek szülessenek, melyek a legcsekélyebb mértékben sem piaci és pénzügyi, sokkal inkább szociális értékek alapján definiálják magukat. Visszatérve a pénzre, eddig két nagy forrásfelosztásra került sor. Márciusban gazdára talált az első 50 000 euró az infrastrukturális keretből. Áprilisban pedig további 125 000 eurót osztottunk ki hálózati kollaborációs projektek részére. Itt az eljárás a sajátos „MANA közösségi játék” volt, lényegében avatárok versengtek a forrásokért. Most készülünk az őszi pénzosztásra, fejlesztünk, próbáljuk finomítani a rendszert. Hiszen még csak most kezdtük el az egészet.