Előről hatalmas citromba, hátulról pedig Gyurcsány Ferencbe burkolva, a megszokott narancsszín helyett sárga fejléccel jelent meg a Narancs legfrissebb száma. A valódi, belső címlapon az ujjával sokatmondón csettintő miniszterelnököt rejti a promóciós anyag. A verbalizált meszidzs: "A Magyar Narancs nem narancs. A színe sem az." A hétről-hétre leleményes képaláírás ezúttal az MDF választási jelmondatára hajaz: "Ez a normális" - olvassuk. Kedves Olvasó, a következőkben szomorúan eltemetjük az egykor jelentős hetilapot.

 

Alapos tanulmányozás után hajtottuk ki az ál-címlapot, miközben száguldoztak bennünk a gondolatok: "ugye nem Azért váltottak imidzs színt a Narancsnál egy héttel a választások előtt, ugye az még viccnek is rossz volna?" És persze de, pontosan Azért, bármilyen hihetetlen, 2006 tavaszán, 16 évvel a rendszerváltás, és majdnem ugyanennyi idővel azután, hogy az egykor liberális párt marketing osztálya a politikai jobboldalon meglátta a tátongó piaci rést.

 

Magyarország vezető, egykor a kritikai értelmiséghez szóló, liberális szellemű, provokatív közéleti hetilapja, ahol PKI már '95-ben drogos kalandjairól írt beszámolót, ahol Szily Laci ugyanekkor megteremtette a pszichedélikus horgász-irodalom műfaját, a szerk. megrendítő vallomása szerint azért váltott narancsszínről sárgára, mert "több, e tárgykörben végzett piackutatásunk tanúsága szerint a Magyar narancsot lehetséges olvasóink több mint fele a mai napig a Fidesz lapjának gondolja." Mi lehet ennek az elképesztő diagnózisnak az oka? a.) A Magyar Narancs az ország egészét sújtó poláris mágneses viharba került, és miközben végérvényesen balra rántotta a saját súlyából következő nehézségi erő, kiszaladt fej(léc)éből a vér. b.) A MaNcs bővíteni kívánja "lehetséges olvasóinak" körét, mégpedig az A-B státuszú, nagycsoportos óvodások körében, akik nyilván nem ismerik a lap és a Fidesz kapcsolatának rendszerváltást megelőző évekig visszanyúló történetét, csak azt látják, hogy mindkettő narancssárga színű, ezért nyilván egyikben sincs szinezős melléklet. c.)A Magyar Narancs hamarosan színezős mellékletet indít.

 

Olvasott Ön a Narancsban nemzethalál-víziót? Kilátásba helyezte valaha a Narancs Erdély visszacsatolását? Írtak a lapba hazai gondolkodók a Szent Korona nemzetmentő erejéről? Na ugye. Az újság tartalma nyilvánvalóan kizárja a magyar politikai jobboldallal való azonosítás lehetőségét. Marad tehát a szín, a fejléc színe, mely alapján az ovis csoport mellett talán az Albániából frissen igazolt labdarúgó honfitársaink, meg a hortobágyi mangalica állomány moshat össze pártot hetilappal.

 

Ez esetben viszont - és most ragadjuk üstökön a jelenség kulcsát - olyan lényekből áll a Narancs új célcsoportja, akik mindenképpen és elsősorban analfabéták, a politika nyelvén: bizonytalanok. Felmerül a kérdés: hogyan és miért szólítja meg a citromsárga lap ezt a réteget? Az arculatváltás szerkesztői indoklása halotti beszéd egyben a nyolcvanas-kilencvenes években lázadó magyar szellemi ellenállás konformistává szelídült nagybeteg aggastyánja felett. A hogyanra hamarosan megtudjuk a választ, a miértről pedig talán kérdezzék meg Para "Buzera" Imrét, Bakáts "Megasztár" Settenkedőt és - alig merjük leírni - Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, aztán osszák meg a választ velünk is.