Designfetisiszta világunkban mi sem természetesebb, mint hogy az internet felszínre dobta a nyolcvanas évek legviccesebb animációs sorozatát, a Menő Manót. A zseniális olasz metarajzfilm (eredeti címe La Linea - a vonal) szereplője a morcos vonalember, aki mediterrán gesztusokkal reklamál mindenféle fícsört magának, és addig nem nyugszik, amíg a rajzoló, az 1920-as születésű Osvaldo Cavandoli segítségére nem siet. A filmet Magyarországon a már-már jugoszláv típusú jólét illúzióját keltő egykori "szombat esti filmkoktél" részeként láthattuk, a Muppet show, Árkus József Parabolája és a Meghökkentő mesék című abszurd sorozat epizódjai között. Menő Manó megtestesítette az autoriter vezetéssel alapvetően elégedett, ám véleményét virtussal kimondó magyar embert, aki hisz az osztogató állam mindenhatóságában, és persze mindig rosszul jár, amikor a saját feje után megy. Kis Muppett Show Hollywoodból, néhány merészen megvillanó cici a Lázár György és Pozsgay Imre parlamenti felszólalásaiból összeállított egyvelegbe rejtve, Árkus József cinkos kacsintása, miközben az SZKP kongresszusra érkező küldöttek humorosan utószinkronizált jeleneteit mutatták. Profi volt.