"Eladtam magam az elitista összeesküvésnek"

Nemrégiben a Karton galériában, a kiállításod megnyitóján azt tapasztaltam, hogy az emberek egy kicsit nehezen tudják birtokba venni a munkáidat.

Itt voltaképpen azt kérdezed, hogy mi a művészet prezentációjának valós közege? Valószínűleg a művészet közege az nem egy megnyitó. Oda azért mennek az emberek, hogy egymással beszéljenek azok, akik ezt az üzletet viszik. Az én célpontom az érdeklődő, aki véletlenül, puszta kíváncsiságból, vagy pedig egyfajta szakmai alázatból rám fecsérel annyi energiát, hogy igenis végigjárjon egy olyan ösvényt, ami egy ember számára van címezve. Nyilván ennek nem közege egy tömegben történő műélvezet, de vegyük észre, hogy amikor az ember kiállítást néz, általában nincsen tömeg.

Kivéve a francia impresszionisták kiállításán

Röviden, a francia impresszionisták kiállítása inkább arról szól, hogy a látogatók mit gondolnak magukról, mint műélvezőről.

A kiállításaidon gyakran csinálsz viccet a művészet komolyságából.

Ahhoz, hogy a minőséget a komolysággal elegyítsem, az kellene, hogy az önmagamnak való megfelelni akarás azon a szintjén legyek, hogy egyrészt a művészetem öndefiníció legyen a saját magam számára, másrészt mérhetetlen módon érdekeljen is, hogy hogyan nyilvánul meg. Szerintem sokkal fontosabb, hogy beszéljünk dolgokról, mint az, hogy valamit tökéletesen megcsináljunk. Holott a jól megcsináltság bármilyen szintjén is egy koncepciónak, ötletnek tökéletesnek, egésznek kell lennie.

Mit jelent neked a Balázs Béla Stúdió?

Szerteágazó művészeti munkásságomból van egy el nem hanyagolható elem, amit a Balázs Béla Stúdió színeiben váltottam valóra. Ez egy hely volt, ahol dolgoztam, de ugyanígy dolgoztam más helyeken is, pl. a Knoll Galéria falai között, ahol hasonló volt a szituáció, mint a BBS-ben.

A kiállításodon látható volt egy márványból készült hokedli is. Mostanában bútorokat is tervezel?

Most "rajta vagyok" a bútorokon, még két nagy alakú heverőt szeretnék valóra váltani a nem túl távoli jövőben. Merőben financiális kérdés lesz, mert a tervek már készen állnak.

Úgy tudom, újabb tárlatot tervezel, amelynek érdekessége az lesz, hogy alteregóid, különböző területeken munkálkodó Fodor Jánosok, sőt még egy Jancsó Miklós is jelen lesz - veled együtt.

zurich

Kora nyár közepén gyűjtök megfelelő érzelmi, intellektuális és anyagi potenciált arra a nem mindennapi kihívásra, hogy a Belvárosban – Belvárosban? – szóval a Belváros szélén székelő Liget galériában fellépjek, ahol, mivel az „Én” kiállításomról van szó, ezért „Én” leszek a főszereplő, velem együtt még több Fodor János is lesz. Erre az ívre illeszkednek a Jancsó Miklóssal együtt valóra váltott muzikális projektjeim illetve a bizonyos, kevesek által ismert, mély intellektuális tartalmakat feszegető elméleti matematikai írásaim illetve azok a dolgozatok, amiket könyvtár szakon és kommunikáció elmélet témában "készítettem".

Maró cinizmus. Azt ugyanakkor szerényen elhallgatod, hogy a médiában is tevékenykedtél. Igen, ez egy korábbi periódusom volt, amikor tévés személyiségként próbáltam megállni a helyemet. Ennek most már sajnos nem tudok megfelelni. Eladtam magam az elitista összeesküvésnek.

Te is polihisztor lettél, mint Alföldi Róbert?

Amikor Alföldi Róbert festményei ilyen áron kelnek el, nem tehetjük fel azt a kérdést, hogy mi a minőség ismérve. A képzőművészet mai legitimációjáról pedig csak annyit mondanék, hogy azt Alföldi Róbert tökéletesen megtestesíti. Nincs másról szó, mint egy fél polihisztorról, aki bármilyen technikával, bármilyen minőségben, de ki tudja állítani azt a produktumot, amit a fejéből előhalászva kicsikart. Alföldi Róbert a király! Alföldi Róbert minden szempontból megfelel ezeknek a kihívásoknak. Jól ismert figura, aki egyáltalán nem a maga személyiségén átszűrve csinálja jól, vagy rosszul, amit csinál. Értéke és mértéke annak, amit készít, az ő ismertsége ívén húzódik.

Hamvas Béla mondta egyszer, hogy az idő múlásával az emberek egyre tudatosabbak lesznek, vagy egyre reálisabbak, tehát kezelhetőbbek. Te mire jutottál? terem

Az a típusú ember vagyok, aki populáris jelmezben mond el konceptuális dolgokat és nem fordítva. Ebből az attitűdből következik, hogy nem kívánok különösebben változtatni a dolgok menetén. Nem vagyok hős, nem gondolom magam Jézusnak. A művészeti produktumnak, mint olyannak, nem kéne másról szólnia, mint magáról a bemutatásról. Nem úgy viszonyulok a dolgokhoz, hogy „hajrá, előre és majd ez a kis közösség megváltja az országot”, hanem jól tudom, hogy 1,4 millió ember dolgozik a többire és ez nem fog pozitív irányba változni. Tehát még az sincsen, hogy nem gondolom végig, hogy kikhez beszélek. Egy elitnek, aki képtelen, hogy változtasson bármit is? Ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A popularitás sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mégis azt gondolom, ha már nem lehet bízni az emberek elitjében, akkor bízni lehet az emberek sokaságában. Nem mondom azt, hogy ez így működőképes, de mindenképpen tovább működik. Azt gondolom, nem kell beszámolni azokról, akik hajlamosak maguk alá pozícionálni a többieket erkölcsi, intellektuális, vagy fizikai szempontból.

Hogyan látod a politikai korrektség szerepét a képzőművészetben?

rgbNemrégiben találkoztam El-Hasszán Rózával (Szíriai-magyar képzőművész. 2001-ben Belgrádban kiállított "Véradó Jasszer Arafat" című képén a szintén vért adó művész fekszik. Az alkotást minden magyar művészeti intézmény elutasította - a szerk.), és megszólítottam: „Arafat meghalt. Ki lesz a következő áldozatod?” Erre komolyan elgondolkodott, és így szólt: „Lehet hogy Arafat tényleg azért halt meg mert innét Budapestről olyan intellektuális - szellemi közeget eresztettem rá?” Mondtam neki, hogy igen, részed volt benne. A PC-nek az uralás a központi problematikája. Nem arról beszélünk, hogy kinek van igaza, hanem hogy ki mondhatja ki az igazat? Biztos ismered azt a történetet, amikor egy zsidó fiú tanulni szeretett volna otthon, de nem tudott, mert az ablaka előtt afrikai lányok ricsajoztak. Nem bírta idegekkel és kiüvöltött, hogy „Takarodjatok fekete tehenek, mert tanulni akarok!” Ezt az embert ezért a mondatért kirúgták az egyetemről, de nem volt puhapöcsű, elment a legfelsőbb bíróságig, hogy tényleg akkor mi is van? És kiderült, hogy mindenki azt mondhat, amit akar. És innentől nagyon durva fordulatot vett a történet. Itt bukott meg az ostoba liberalizmus, ami azt mondja, hogy azért legyél toleráns, mert toleránsnak kell lenned! Erről mindig a Monty Python vicc jut eszembe a Bryan életéből: „Ti mind különbözőek vagytok!” És tömeg egyszerre: „Igen, mi mind különbözőek vagyunk!” És egy hülye is van, aki azt mondja, hogy „Nem én nem vagyok különböző!” Szerintem tehát nem az a kérdés, hogy az emberek mit mondhatnak, vagy mit nem, hanem, hogy kivel tudsz beszélgetni, és milyen dolgokról.

rajz
mosogep

GP | 2006.03.04. 20:52 | link | 1 komment | Megosztom

interjú kult

nagy katalin 2006.11.14. 11:58:59

Az Alföldi Róbert név miatt kell írnom, röhely, hogy végzett művészként, sorba kell állni egy BP kiállításért, vagy teljesen mást kell csinálni, hogy az ember megéljen. Szerencsére az érték, nem a kiállítások számától függ. Másik példa Esztergályos Cecília, aki " elfingja" magát és már írnak róla. Ma a gagyi a" jó" a tv-ben és másutt. Az érték máshol tör a felszínre. Csak szar, ha a speiznak kell dolgozni. De legalább a tükörbe tudok nézni.

h i r d e t é s
CriticalMass 2008.04.20.

Pazar Cuccok

  • Dubai hosszúhétvége 1.nap

    A tavaly bevezetett Budapest-Dubai közvetlen fapados járattal és az idén március 22-én bejelentett vízummenteséggel jelentősen csökkentek a belépési korlátok a Dubai iránt érdeklődő magyar...

Turulmeme

Houston, we have a problem.

Mindennapi Betevő

Houston, we have a problem.

Elit Alice

Houston, we have a problem.

Follow on


http://www.twitterbuttons.com
Creative Commons Licenc

Támogasson minket!