Francia fiatalok menekülnek egy Párizs környéki erdőben. Találnak egy elhagyott faházat, berohannak, próbálnak menedéket találni. Furcsa, elektromos kisülések hallatszanak, miközben odakint állig felfegyverzett rendőrök keresik az elvesztett nyomokat. A srácok beljebb merészkednek az épületbe, amikor: "Oh my God!" - vágás - tévéhíradó: "Két tizenéves vesztette életét tegnap, amikor a kerületi rendőrök elől menekülve egy trafóházban halálos áramütést szenvedtek."
Ismerős a történet, állítólag a fenti események nyomán robbant ki Párizsban az utóbbi évtizedek legnagyobb utcai zavargás-hulláma (melynek kapcsán - nem bírom megállni - az Index minden idők legsúlyosabb rasszista publicisztikáját hozta le egy elszabadult lánglélek tollából). Az Activision The Movies szoftverével (szabadon felhasználható grafikus motor kb.) most amatőr film készült "The French Democracy" címmel. A letölthető video abszolúte elfogult, egyoldalú és demagóg, ugyanakkor politikai állásfoglalásnak zseniális. Nem tudom észrevették-e, hogy a média már nemcsak a nagy műsorszórók, tartalomszolgáltatók és kiadók szentháromságát jelenti. Szabad a technológia, mindenki csinál magának inkább.
Hajrá új generáció!
Sejtette Ön, hogy a világ legolvasottabb blogja, a BoingBoing egy elektromos roller feltalálásának köszönheti sikerét? Kíváncsi az internet jövőjére? Érdekli, hogyan változtatja meg gyökeresen a globális gazdaságot a Web 2.0 néven ismert világméretű információs remixverseny? Cory Doctorow, író, újságíró, a Wired magazin munkatársa, a BoingBoing társszerkesztője Bécsben adott exkluzív interjút a Kultplaynek. A Yale egyetemen rendszeresen oktató szerző úgy látja: már javában fújódik az új, vastag falú .com lufi melyben olyan konzorciumok jelennek meg, amelyek a kutatási, hírszerzési feladatokat kiosztják egymás között, hasonlóan a Wikipédia enciklopédia működéséhez. Az új üzleti modell a kizárólagos jogok hiányára, a megosztás, együttműködés, és kollaboráció normáira épül. A hiperaktív copyright-aktivista Doctorow szerint a Forbes gazdasági magazinban megjelent, bloggyalázó cikk szerzője egy ökör, a blogok szerepe pedig elsősorban az, hogy betöltsék azt a fontos társadalmi szerepet, amelyet az újságok betöltenek, miután utóbbiak a hirdetők pénzének távoztával kihalnak.
"A legtöbb treehugger számára (a blog címe itt melléknévvé változik, nem magyarázzuk meg) a Karácsony ellentmondásos ünnep. A szeretet/hála/béke ünnepén őrült módon rohangálunk összevissza a bevásárlóközpontokban és nagy tételben vásárolunk mindenféle haszontalan hülyeséget. Pedig szeretteink megajándékozása kedves dolog. Főleg ha olyan meglepetéseket vásárolunk nekik, melyeket jó emberek készítettek azzal a céllal, hogy a világ, amelyben élünk, jobb hely legyen."Szerintünk ellentmondás emellett még az is, hogy - bár nagyon félünk mindenféle ideológiától - a környezettudatos termékek általában csodálatosak. És bár nem vagyunk zöld aktivisták, a Treehugger fogyasztási filozófiája ugyancsak közel áll hozzánk, ezért nagyon szeretnénk majd egyszer pl. bio diesel hajtotta Saab-ot vezetni, egy, az alternatív üzemanyag-felhasználásra érett kultúrában.
Szerda délután a következő emailt hozta a posta: "MONO Uj klub es galeria nyilik Budapesten Budapest uj zenei, muvészeti kulturalis underground helyszine, a Mono klub, amely progressziv hangvetelevel az elektronikus zenei kultura és kortars kepzomuveszet legujabb torekvesei kozott teremt atjarasi lehetoseget. A zenei es vizualis kultura valtozasai egyre inkabb egymas fele közeliti a mufajokat. A MONO klub egy progressziv, kiserleti helyszin, ami ezeknek a valtozasoknak a bemutatasara vallalkozik, mint a zene, mint a kepzomuveszet teruleten. Hazai es kulfoldi muveszek lepnek fel, es mutatkoznak be munkaikkal. Dj és vj setek, live actek, video, dvd, filmmuveszet, multimedias alkotasok, installaciok, cyber art es a net muveszet teruleterol. Partyk, bemutatok, kiallitasok.
A galéria programja: November 11.- november 28., megnyito: november 11. 18.00, nyitó party: 20.00 Kerekes Gabor: DEEP SPACE / chill out city system Vendegmuvesz: Fodor Janos
Budapest, VI. Ó utca 51. www.monoklub.hu"
Tudom mire gondolnak, és igazuk van. Az Ó utca nem található messze szerkesztőségünk egyik titkos bázisától, ezért fogtam egy fényképezőgépet, és elindultam megnézni, hogyan készül a MONO a csütörtök esti nyitóbulira...
A Sudoku egy ősi japán játék - kezdhetnénk, ha az lenne. De előbb inkább a szabályok: adott egy 9x9-es négyzetrács, néhány (legfeljebb 30 darab, szimmetrikusan elhelyezett) számmal és sok üres négyzettel. Úgy kell kitölteni az üres helyeket 1 és 9 közti számokkal, hogy minden sorban, oszlopban és 3x3-as almátrixban (bocs) minden szám csak egyszer szerepeljen. A játék kinézete ellenére nem azonos a sokaknak hidegrázós perceket okozó "bűvös négyzet" feladványokkal, sőt, a megoldáshoz nem kell használnunk egyetlen alapműveletet sem. Vagyis a megoldás kulcsa nem matek, csak logika és kitartás.
A játék valóban nem japán találmány: az alapját képező Latin Négyzettel Leonhard Euler svájci matematikus játszott még a XVIII. században. Az ötletet a Dell Magazine porolta le a '70-es években, nekik Howard Garnes fejlesztette ki az akkor még Number Place néven publikált játékot, majd ebből lett a nyolcvanas évek közepén a japán Nikoli játékgyártó néhány újabb szabályötlete alapján a mai Sudoku. (A japán név jelentése egyébként hasonló az angolhoz, a su számot, a doku helyet vagy egyszerűt jelent.) A fejtörő világsikere 2004-ben kezdődött, mikor a Times leközölte első Sudoku rejtvényét, de 2005 őszén már a New York Post és a San Francisco Chronicle is közölt Sudoku feladványokat.
A játék egyébként folyamatosan fejlődik, létezik kisebb rácsméretű, könnyített, de nagyobb, nehezebb verziója is. Játsszák betűkkel, ahol a megoldásban végül szavak jönnek ki, más változatokhoz pedig mégiscsak kell egy kis matek is. Egyesek szerint okosabbak leszünk, ha sok Sudokut oldunk meg, szerintem elég az is, ha jól szórakozunk.
forrás: http://www.sudokudaily.netTerjesztő magatartást tanusít a híres felfelé mutató nyilak atyja, Above. A művész ugyanis a Wooster Collective oldalain - európai utazásait dokumentálva - kimondottan ajánlja Budapestet a nemzetközi utcai artista mozgalomnak "nyílt közterei és nyugis hangulata miatt", sőt egyenesen "Kelet Európa Párizsának" nevezi a várost, ahol a régi és az új, az elavult és a hi-tech békében megfér egymással. Értelmezzük helyesen a Woosteren posztolt fotókat!
A street art művész a képek tanusága szerint a nyár folyamán, titokban tett látogatást városunkban, alkotott, majd hazájába távozott. A publikált felvételeken itteni munkáit örökítette meg, keressük a tag-et a fotókon. Csatolt rövid szöveges kommentjeiben Above kiemelkedőnek ítéli meg a helyi erőkkel kialakított baráti kapcsolatot, amikor köszönetet nyilvánít bizonyos Killer Kilion-nak a "vad budapesti tartózkodásért".
Mi is köszönjük a nyilakat, Above!
A mezei nyúlként szaporodó mediterrán hangulatú kiülős helyek szép lassan birtokba vették a tereket és az utcákat, az asztal felé fordított székeikkel és a kifelé bámuló vendégeikkel együtt. Ez már majdnem Párizs. Ezért aztán Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht. tanulmányt készített Budapest kiülős vendéglátóhelyeiről. A vizsgálat szerint a romkertek a legtipikusabb budapesti szórakozóhelyek. Dizájnjukban a "nyugati", házfoglaló szubkultúrát idézik, talán ezért lettek népszerűek a turisták, és a Budapesten tanuló külföldi diákok körében is. Itt talaltuk azt az infót is, hogy a Tűzraktár a Trafóval folytat egyeztetéseket annak érdekében, hogy az általuk felölelt terület a főváros új kulturális tengelyét alkossa.
A kambodzsai kormány és az EU közös programot indított 1999-ben melynek célja a háborús évek után magánkézben maradt könnyűfegyverek megsemmisítése a délkelet-ázsiai országban. Az adatok szerint a világon évente 500 000 ember hal meg hasonló háborús zónákban az örökségként hátrahagyott kézifegyverek miatt.
A probléma nagyságát jellemzi, hogy a program indulásától számított hat évben eddig csaknem 175 000 fegyvert szolgáltattak be és semmisítettek meg nyilvánosan a régióban. Néhány vasat azonban megtartottak helyi képzőművészek és egészen különleges szobrokat emeltek belőlük az ország több városában, köztereken - számol be a Treehugger. A fegyverek és a művészet találkozása kapcsán felmerülő tanulságokat inkább nem vonnánk le, nézegesse meg a különös alkotásokat!
A magyar ember nyilvánvaló módon szeret kukkolni, elég ha megnézzük a bérlakóházak hímzett bejárati ajtófüggönyeit. A sarkoknál mindig kicsit koszosabb, és szamárfüles, mert ha valaki végigmegy a lépcsőházban, akkor azt meg kell lesni, az ember sose tudhatja.
A nemzeti leselkedési vágy zebracsíkos konyhakredencbe olytása bizonyos Boka Gábor ötlete volt, mely a Trafóban manifesztálódott. Régi konyhakredencekből készült a 3D kukucskáló: a bútorba fúrt lyukak mögött különleges miniatűr világok fedezhetők fel, képregényrészletekkel tapétázott kispolgári panel-idill, indián-kovboj összecsapás, és árnyjátékká változó, forgó, sötét pantomim, épp úgy, mint a dianéző nagyítós kisdoboz belsejében.
A „PERFORNITORIUM – Avagy szekrényben az igazság” kiállítás a Trafó kávézójában tekinthető meg kukucskálás útján. Javasoljuk, rendszeresítsék a tárgyakat a pesti bérházakba, és persze minden óvodába is kell kukucska-kredenc, a gyermeki lélek számára ugyanis erős varázsdoboz-hangulatot árasztanak a színes, csilivili preparált bútordarabok. Ottjártunkkor éppen színi próbát/előadást tartottak az intézményben, Udvaros Dorottya színművész asszony szőrmebundás jelenléte mellett. A kávézót bőrcsizmás lányok és zakós fiúk népesítették be, kifejezetten félelmetes volt a hangulat. Reméljük az Olvasó nyugodtabb körülmények között kukkol majd, ha ellátogat a kiállításra.