Ha azt kérdeznék tőlem, milyen falinaptárak találhatók bicikliszerelő műhelyekben, én valószínüleg a küllős-meztelennős, bringázós-meztelennős, biciklimosós-meztelennős témavilágra tippelnék, ha nem tudnám, hogy a biciklis filozófia távol áll a "rideg vasgép-ruhátlan női test" költői ellentét vizuális ábrázolásától. Sőt. Az International Bicycle Fund nonprofit alapítvány 2006-os naptára alapján a bicikliszerelő gondolata sokkal inkább kalandozik vad tájakon, nemzetközi bicikliút-hálózaton, megcsodálja a különféle népek és kultúrák bringázási szokásait és kimondottan hasznos dolognak tartja az újrahasznosítás intézményét alkatrész ügyben. Nem úgy az autós társadalom. Mióta Karottától tudjuk, hogy az autóvezetés önmagában erotikus tevékenység (szemben az izzadós bicózással) meg sem lepődünk azon, hogy a visszafojtott szexualitástól túlfűtött autószerelő műhelyekben miért nem multikulti biorecycling témában nyomul a falinaptár-piac. Mondjuk a maga műfajában ez sem utolsó.