A Sudoku egy ősi japán játék - kezdhetnénk, ha az lenne. De előbb inkább a szabályok: adott egy 9x9-es négyzetrács, néhány (legfeljebb 30 darab, szimmetrikusan elhelyezett) számmal és sok üres négyzettel. Úgy kell kitölteni az üres helyeket 1 és 9 közti számokkal, hogy minden sorban, oszlopban és 3x3-as almátrixban (bocs) minden szám csak egyszer szerepeljen. A játék kinézete ellenére nem azonos a sokaknak hidegrázós perceket okozó "bűvös négyzet" feladványokkal, sőt, a megoldáshoz nem kell használnunk egyetlen alapműveletet sem. Vagyis a megoldás kulcsa nem matek, csak logika és kitartás.

A játék valóban nem japán találmány: az alapját képező Latin Négyzettel Leonhard Euler svájci matematikus játszott még a XVIII. században. Az ötletet a Dell Magazine porolta le a '70-es években, nekik Howard Garnes fejlesztette ki az akkor még Number Place néven publikált játékot, majd ebből lett a nyolcvanas évek közepén a japán Nikoli játékgyártó néhány újabb szabályötlete alapján a mai Sudoku. (A japán név jelentése egyébként hasonló az angolhoz, a su számot, a doku helyet vagy egyszerűt jelent.) A fejtörő világsikere 2004-ben kezdődött, mikor a Times leközölte első Sudoku rejtvényét, de 2005 őszén már a New York Post és a San Francisco Chronicle is közölt Sudoku feladványokat.

A játék egyébként folyamatosan fejlődik, létezik kisebb rácsméretű, könnyített, de nagyobb, nehezebb verziója is. Játsszák betűkkel, ahol a megoldásban végül szavak jönnek ki, más változatokhoz pedig mégiscsak kell egy kis matek is. Egyesek szerint okosabbak leszünk, ha sok Sudokut oldunk meg, szerintem elég az is, ha jól szórakozunk.