A mezei nyúlként szaporodó mediterrán hangulatú kiülős helyek szép lassan birtokba vették a tereket és az utcákat, az asztal felé fordított székeikkel és a kifelé bámuló vendégeikkel együtt. Ez már majdnem Párizs. Ezért aztán Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht. tanulmányt készített Budapest kiülős vendéglátóhelyeiről. A vizsgálat szerint a romkertek a legtipikusabb budapesti szórakozóhelyek. Dizájnjukban a "nyugati", házfoglaló szubkultúrát idézik, talán ezért lettek népszerűek a turisták, és a Budapesten tanuló külföldi diákok körében is. Itt talaltuk azt az infót is, hogy a Tűzraktár a Trafóval folytat egyeztetéseket annak érdekében, hogy az általuk felölelt terület a főváros új kulturális tengelyét alkossa.

A tanulmány szerint Budapestnek igenis szüksége van "mediterrán jellegű, kiülős" éttermekre, kávézókra, cukrászdákra, mert ezek pozitív hatással vannak egy csomó mindenre, például a kultúrára, és a közösségre. Az is kiderül, hogy a kiülős helyeknek és a közösségnek (lakók) gyakran vannak nézeteltérései egymással. Hogy a helyzeten javítsanak, a hasonló típusú helyek érdekvédelmi szervezeteket hoztak létre, sőt akár „csendkorlátozó” járőrszolgálatot is működtetnek a csend és a lakók védelmében. (Olyan szép helyen élünk, és az is jó, hogy Karácsony úr, a házmester, minden reggel mosolyogva ébred, mert tudja, hogy van valaki, aki a csendet őrzi.)

Ha valaki Párizst és Budapestet akarja összehasonlítani, elég, ha a megfigyeli a kávézókat. A párizsi kávéházakban a székek ugyanis általában az utca felé néznek, és az emberek nem bámulják egymást. A budapesti kávézókban ezzel szemben a székek leggyakrabban az asztal felé fordulva állnak, és az emberek folyamatosan bámulják egymást. (Így fordulhat elő az az érdekes helyzet, hogy a napsütötte Andrássy úton mosolyogva kutyát sétáltató ember, hirtelen nagyon kellemetlenül kezdi érezni magát, valahol az Eckermann kávézó magasságában.)