Először akkor szerettem volna saját védőszentet, amikor gyerekkoromban vadnyugatos ponyvákat olvastam és az egyikben volt egy pisztolyhős, aki mexikói volt és ezért mindig a védőszentjéhez imádkozott rázós helyzetekben, sűrű káromkodások között. Akkor még nem sejthettem, hogy a fogysztói társadalomban a védőszent birtoklás nyilvános helyeken rendkívül nem trendi, sőt cikis dolog az imádkozás műfajával egyetemben, ezért én tökre trendinek tartottam magam, amikor megtudtam, hogy nekem is van védőszentem. Igazam most felragyog. Tovább a folytatáshoz!

A londoni Royal College of Art posztgrad. diákjainak idei kiállításán ugyanis szerepel egy tárgy, mely hidat épít a keresztény lélek és a plastik society közé: az "Ó Mária mentsd meg adataimat" - usb pendrive. Az eszköz léte annyira természetes, hogy elcsodálkozunk: hogy lehet, hogy eddig nem volt? A kiállító művész ugyanis abból a tényből indult ki, hogy számítógépeinken számos, létfontosságú adatot és dokumentációt tárolunk, pedig nem tudjuk, pontosan hogyan működik a rendszer, miért tud menteni, és megnyitni, hogyan és miért romlik el, vagy omlik össze. Épp úgy vagyunk ezzel, ahogy a világban zajló folyamatokkal: együtt élünk velük, bízunk a túlélésben, de közben érezzük a kiszolgáltatottságot, és azt, hogy nem tehetünk semmit, ha megtörténik a baj.

Ravasz kérdésem: A tökéletesen kidolgozottnak tűnő elméletrendszerben hol vannak a Mac-felhasználók?